Az ELTE TTK-n végzet meteorológusként, ott is doktorált. Az Országos Meteorológiai Szolgálatban kezdte munkásságát, ott az Éghajlati Tájékoztató Osztályvezetője lett. Később volt vezető és beosztott munkatárs környezeti, fejlesztési, fenntarthatósági, energetikai ügyekkel foglalkozó állami intézményekben, legutóbb a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatalban főosztályvezetőként. Többek között koordinálta a második Nemzeti Környezetvédelmi Program megalkotásának a folyamatát, részt vett a hazai környezetvédelmi kohéziós stratégia, valamint a környezetvédelmi és energia operatív programok tervezésében. Vezetése alatt született meg az első hazai Éghajlatváltozási Stratégia. Az ENSZ-ben éveken át fenntarthatósági és klímaváltozási témákban, az OECD-ben pedig környezetpolitikai ügyekben képviselte Magyarországot. Írt néhány tucat tudományos cikket, és néhány száz ismeretterjesztő szakcikket, több könyv és könyvrészlet szerzője, amelyeknek célja elemzés és tudósítás gyermekeink, unokáink életét meghatározó fenntarthatósági állapotokról, és a lehetséges kiutakról, megoldásokról. A L’Harmattan kiadó 2002-ben indult „Környezet és társadalom, XXI századi forgatókönyvek c. sorozatának sorozatszerkesztője. Megkapta a környezetvédelem területén a „Környezetünkért díjat”, és az energetika területén a „Prometheus” díjat.
Magyarországon 1990 óta évtizedenként több mint fél fok (0,56 °C) a melegedés.
Az üvegházhatású gázok koncentrációja rekordokat dönt.
Magyarország különösen kitett az éghajlatváltozás hatásainak.
A környezetvédelmi tétlenség költségei sokszor meghaladják a megelőzés ráfordításait az OECD elemzései szerint.
A biológiai sokféleség csökkenése ma már nem csupán környezeti, hanem súlyos gazdasági kérdés is.