Kovács Nóra • 2026. március 12. 06:01
Egyértelműen látszik, hogy a tápanyagutánpótlást már nem lehet úgy tervezni mint régen, a jelenlegi inputanyag-árak és a termelési kockázatok mellett a kulcskérdés ma már a hatékonyság és a megtérülés. A legfontosabb, hogy jól ismerjük a területeinket, ismerjük a talajunk tápanyagszolgáltató képességét, valamint az állományunk tápanyagigényét. Az itthon egyre rizikósabban termelhető kukorica tápanyagutánpótlása során a makroelemek és a starter műtrágyázás a legfontosabbak, ugyanakkor nem mindegy ezeket mikor juttatjuk ki a növény számára. Egy biztos, a jövő tápanyag-gazdálkodása az integrált megközelítésen alapul: a talajvizsgálatokra épülő okszerű műtrágyázás, a biológiai megoldások, valamint a precíziós technológiák együttes alkalmazása biztosíthatja a gazdaságos és fenntartható növénytermesztést.
Az Agrárszektor körképében Balogh Lőrinc, a Hed-Land Hungária Kft. ügyvezetője, Csősz Mihály, a Kwizda Agro Hungary Kft. termékmenedzse és Szili Martin, a Natur Agro Hungária Kft. kísérleti üzletágának fejlesztőmérnöke osztották meg a gondolataikat arról, mire érdemes költeni és mire nem a kukoricavetés és tavaszi kalászosok előtt a tápanyagutánpótlás során, illetve, mi a kijuttatás megfelelő ideje. A szakemberektől lapunk azt is megtudta, mit ajánlott tudni, valamire mire kell figyelni a helyspecifikus, változó adagolású tápanyagutánpótlással során.
Balogh Lőrinc (Hed-Land): A modern tápanyag-gazdálkodás egyre inkább az okszerű, célzott inputhasználatra épül.
A jelenlegi inputanyag-árak és a termelési kockázatok mellett a tápanyagutánpótlás tervezésekor kulcskérdés a hatékonyság és a megtérülés - közölte az Agrárszektorral Balogh Lőrinc. Kiemelte, elsősorban olyan inputokra érdemes költeni, amelyek közvetlenül javítják a tápanyag-hasznosulást, a talaj tápanyagszolgáltató képességét és a korai fejlődési erélyt. Mint mondta, a kukorica esetében kiemelt jelentősége van a starter jellegű foszfor- és mikroelem-ellátásnak, mivel a korai gyökérfejlődés és a kezdeti növekedési dinamika nagymértékben meghatározza a későbbi terméspotenciált. Emellett egyre nagyobb szerepet kapnak a biológiai készítmények és mikrobiológiai talajkondicionálók, amelyek elősegítik a tápanyagok mobilizációját és javítják a gyökérzóna mikrobiológiai aktivitását.
Kevésbé indokolt ugyanakkor a túlzott, „biztonsági” jellegű tápanyag-kijuttatás talajvizsgálati háttér nélkül. A differenciálatlan, nagy dózisú műtrágyázás nemcsak gazdaságilag kockázatos, hanem környezeti szempontból sem fenntartható. A modern tápanyag-gazdálkodás egyre inkább az okszerű, célzott inputhasználatra épül.
A kijuttatás megfelelő ideje
A szakember hangsúlyozta, a tápanyag-kijuttatás optimális időzítése a talajállapottól, a tápanyagformától és az adott kultúra igényeitől függ. Kukorica esetében a vetés előtti vagy vetéssel egy menetben történő starter tápanyag-kijuttatás különösen hatékony lehet, mivel a korai fejlődési szakaszban a foszfor felvehetősége gyakran limitáló tényező. Az ilyen módon kijuttatott tápanyagok közvetlenül a gyökérzónába kerülnek, ami jelentősen növeli a hasznosulás mértékét - tette hozzá. A tavaszi kalászosoknál a vegetáció indulásához igazított fejtrágyázás kulcsfontosságú. A nitrogén kijuttatását érdemes több részletben megvalósítani, figyelembe véve az időjárási körülményeket és a növény aktuális fejlettségi állapotát.
Az időzítés során különösen fontos a talaj nedvességi állapota és a várható csapadék, mivel ezek jelentősen befolyásolják a tápanyagok oldódását és felvehetőségét.
Mindent a helyspecifikus tápanyagutánpótlásról
A helyspecifikus tápanyagutánpótlás a precíziós gazdálkodás egyik alapvető eleme, amely lehetővé teszi, hogy a tápanyagokat a táblán belüli heterogenitás figyelembevételével juttassuk ki. Ennek alapja a részletes talajvizsgálat, a hozamtérképek elemzése, valamint a különböző távérzékelési és szenzoros adatok integrálása.
Fontos hangsúlyozni, hogy a helyspecifikus tápanyag-gazdálkodás nem csupán technológiai kérdés, hanem komplex agronómiai döntési rendszer. A sikeres alkalmazáshoz elengedhetetlen a megfelelő adatminőség, a zónák szakszerű lehatárolása és az agronómiai háttérismeretek. Amennyiben ezek rendelkezésre állnak, a differenciált kijuttatás jelentős költségmegtakarítást és hatékonyabb tápanyag-hasznosulást eredményezhet.
Csősz Mihály (Kwizda): Ha túl sok tápanyagot adunk ki akkor szükségtelen költséget generálunk.
A tápanyagutánpótlást mindig úgy tervezzük, hogy tisztában legyünk a talajunk tápanyagszolgáltató képességével, és a termelési céllal, összhangban az állományunk tápanyagigényével - mondta el lapunknak Csősz Mihály. Ha túl sok tápanyagot adunk ki akkor szükségtelen költséget generálunk, ha viszont keveset, akkor limitáljuk a saját állományunkat. Kukorica esetén a makroelemekkel való harmónikus ellátás az elsődleges, emellett nagyon fontos a növény jó indulásához mikrogranulált starter kijuttatása, ami segíti a gyors kelést, a növény megerősödését. A tápanyaggal jól ellátott állomány takarékosabban bánik a vízzel is, ami egyre fontosabb, limitáló tényezővé válik a kukoricatermesztésben.
A tavaszi kalászosok esetében szintén nagyon fontos a tápanyagok elérhetősége már a vetéskor, hiszen a rövid tenyészidő miatt a makroelemek már ott kell, hogy „várják” a vetőmagot - tudatta a szakember. Foszfor és kálium a kisebb mobilitásuk miatt akár ősszel kirakhatók, a nitrogént pedig vetés előtt közvetlenül érdemes a vetésmélységbe kijuttatni. Ha ősszel nem történt foszfor és kálium trágyázás, akkor ezeket a makroelemeket is mehetnek ki tavasszal a nitrogénnel együtt, de fontos, hogy a növények számára felvehető formában legyenek ott a gyökérzónában.
Az alaptrágyázás makroelemekkel (főleg foszforral és káliummal) akár már ősszel megtörténhet, de startertrágyákkal tavasszal is van rá lehetőség. A mikrogranulált startereket a vetéssel egymenetben a legjobb kijuttatni.
Precíziós gazdálkodás során lehetőség van a tápanyagok heterogén kijuttatására a táblán belül - tájékoztatott Csősz Mihány. Hozzátette, a termőterület eltérő igényű zónákra van osztva, és a trágyakijuttatásra a különböző adottságokhoz alkalmazkodva, differenciáltan kerül sor. A zónák kialakításának alapja általában a talaj tápanyagellátottságát jelző talajtérkép, korábbi hozamtérkép vagy a pillanatnyi vegetációt mutató vegetációs index alapján létrehozott zónatérkép. Helyspecifikus tápanyagutánpótlás során dönthetünk úgy, hogy a gyengébb területekre juttatunk több inputanyagot, hogy kiegyenlítsük a szélsőségeket, vagy az erősebb állományt látjuk el jobban, hogy maximalizáljuk az ottani potenciált.
Minden esetben, a változó dozírozású tápanyagkijuttatás esetén is elengedhetetlen, hogy a döntéshozónak alaposan ismernie kell a területet, hogy a legjobb döntést hozhassa, javítsa a terméskilátásait.
Szili Martin (Natur Agro): Az időzítés kulcsa a talajhőmérséklet és a növény fejlődési fázisa
A mai gazdálkodást már nem lehet az „így szoktuk” elvére alapozni - a folyamatosan változó körülmények között egyre fontosabb az okszerű döntés, különösen az inputanyagok használata terén. Az első és legfontosabb lépés, hogy minél jobban megismerjük területeinket. Ebben segíthet a domborzati térkép, az akkreditált talajvizsgálat, a betakarítási térképek, az erdő és vadgazdálkodási szokások megismerése, valamint az NDVI felvételek az előző éves növénykultúráról. Ha átfogó képet szereztünk a gazdaság területeiről, elkezdhetjük tervezni az adott évi növénykultúrákat.
A kukorica esetén a starter műtrágyázás elengedhetetlen, de fontos a cink, a stabilizált nitrogénműtrágyák, valamint a különböző mikrobiológiai készítmények (baktériumtrágyák) alkalmazása is - közölte Szili Martin. Kiemelte, van azonban néhány dolog, amin spórolhatunk, sőt nem is érdemes rá költenie a termelőknek. Ilyen például a túlzott alapműtrágyázás tavasszal, a káliumot és foszfort ideális esetben ugyanis ősszel, alapműveléssel kellene mélyebbre juttatni. Tavasszal a nagy adagú kálium sóhatása gátolhatja a csírázást.
A megalapozatlan kezelések elhagyására is jó figyelni. Ezen elsősorban a felesleges műtrágyázást szokás érteni, de ide tartozik például a magárokba csorgatott folyékony foszfor túladagolása is. Az ilyen kezeléseket mértékkel alkalmazzuk: ha a foszfor egyetlen pontba koncentrálódik, a fejlődő gyökérzet nem terjeszkedik, hanem oda húzódik, ez pedig rontja az aszálytűrést is.
Nem ajánlott a nitrogént egyetlen adagban kijuttatni a könnyű talajon, hiszen a homokos talajokon a tavasszal egyszerre kiszórt nagy mennyiségű nitrogén jelentős része kimosódik, mielőtt a növény hasznosítaná.
Az időzítés kulcsa a talajhőmérséklet és a növény fejlődési fázisa
Több éves tapasztalatunk szerint a talajkezelést célszerű a magágykészítéshez időzíteni, mivel ekkor van elegendő idő az egyes törzseknek felszaporodni és kifejteni hatásukat. Mivel élő szervezetekről van szó, szaporodásukhoz bizonyos mennyiségű tápelem szükséges, éppen ezért fontos, hogy ne közvetlenül a magágyba juttassuk ki őket, megelőzve ezzel a fejlődő növénnyel való versenyt az egyes tápanyagokért
- hangsúlyozta a szakember. Hozzátette, a kijuttatott készítményt azonnal dolgozzuk be a talajba, mert az UV-sugárzás percek alatt elpusztítja a hasznos mikrobák jelentős részét. Ilyenkor a sejtszám lecsökken az áttelelő formákra, amelyekből újra időbe telik a felszaporodás.
Tavaszi kalászosoknál, mivel rövid a tenyészidejük, a tápanyagokat (különösen a nitrogént) korán, már a vetéssel egy menetben vagy közvetlenül előtte kell biztosítani. A bokrosodás végéig a nitrogénigény 60-70%-át ki kell szolgálni hiszen ilyenkor már a kalász bizonyos paraméterei is kialakulnak a „hasban”. A kukorica esetén a nitrogén 30-40%-a kerüljön ki a magágykészítéskor, vetéssel egy menetben gondoskodjunk a starter műtrágyról. A fennmaradó nitrogénmennyiséget 6-8 leveles állapotig érdemes kijuttatni, amikor a növény intenzív növekedési szakasza kezdődik.
Mire figyeljünk a helyspecifikus tápanyagutánpótlásnál?
A precíziós gazdálkodás nem csak a gépekről szól, hanem az adatokról. Elengedhetetlen a zónatérképek használata, és ne a teljes táblát kezeljük egységesen, használjunk hozamadatokat vagy műholdas NDVI indexeket a táblán belüli különbségek (heterogenitás) feltérképezésére. Ügyeljünk a megfelelő műszaki háttérre, illetve a gépek kalibrációjára is. Figyeljünk az úgynevezett "minimum" elvére: a helyspecifikus kijuttatásnál gyakran a gyengébb területekre több tápanyagot teszünk, de figyelembe kell venni, hogy ott mi a korlátozó tényező. Ha a vízmegtartó képesség rossz, a plusz műtrágya nem fog hozamot növelni, csak ráfizetést okoz. Emellett csak megbízható talajmintavételi adatokra alapozzunk, hiszen egy rosszul felvett mintavételi pont félreviheti az egész tábla tápanyag-gazdálkodását.
A precíziós gazdálkodás és a mikrobiológia találkozása a hatékonyság csúcsa. Itt nem csak a dózist váltjuk, hanem a talaj „egészségügyi állapotára” reagálunk. Így szem előtt kell tartani a zónák szerinti differenciálást, a talaj pH-értékét, illetve a nedvességmenedzsmentre is figyelnünk kell.