agrarszektor.hu • 2026. augusztus 18. 15:27
Az idei, 2026-os nyár szélsőséges időjárása és a folyamatos vízkorlátozások egyértelművé tették, hogy a hagyományos, vízigényes kertek fenntarthatatlanok. Bardóczi Sándor főtájépítész iránymutatása szerint az angolpázsit és a vízpazarló dísznövények kora lejárt, helyettük a hazai klímát jól tűrő, szárazságtűrő fajok tudatos telepítésére van szükség, miközben szigorúan kerülni kell az ökológiai károkat okozó invazív növényeket - írta meg a 24.hu..
Sokan saját kárukon tanulták meg, hogy a tuják, a hamisciprusok és a rengeteg vizet emésztő pázsit korszaka végleg lezárult. Bár logikus lépésnek tűnhet mediterrán kertekben, olajfákban, leanderekben vagy kaktuszokban gondolkodni, a Kárpát-medence szeszélyes klímája miatt ez tévút. A klímaváltozás hatására ma már egyszerre kell felkészülnünk a hosszan tartó, sivatagi szárazságra, a hirtelen lezúduló óriási esőzésekre, a negyvenfokos nyári kánikulára és a kemény téli mínuszokra.
Egy működőképes, ellenálló kert kialakítása rendkívül összetett feladat, hiszen a benapozás, a talajminőség, a terepviszonyok és a vízellátottság akár egyetlen telken belül is eltérő lehet. Éppen ezért a tervezést és a kivitelezést érdemes megfelelő jogosultsággal rendelkező, megbízható kamarai szakemberekre bízni a hozzá nem értő próbálkozók helyett. Ha valaki mégis saját maga vágna bele a növénycserébe, fontos tudnia, hogy a telepítés utáni időszakban - a begyökeresedésig - még a legellenállóbb fajok transforms is éveken át extra öntözést igényelnek. Az egyre gyakoribb tavaszi aszályok miatt ráadásul az ültetés ideális időszaka ma már egyértelműen az őszre tolódott át.
Beléptünk a szárazságtűrő kertépítés korába, ahol a fenntartható zöldterületek alapját az őshonos, illetve a biztonságosan alkalmazható, idegenhonos fajok jelentik. Az örökzöldek közül kiváló választás lehet a közönséges tiszafa vagy az erdei fenyő, míg a lombhullatók táborát a mezei juhar, a molyhos tölgy, az ezüsthárs és a házi berkenye gazdagíthatja.
A cserjék esetében a cserszömörce, a húsos som és a kökény bizonyul rendkívül edzettnek. A napos területekre évelők, például ligeti zsálya, levendula, macskamenta és különféle cickafarkok ültethetők, az árnyékosabb részekre pedig borostyán vagy kis télizöld kerülhet. Gyeppótlóként, a vízzabáló fű helyett a keskenylevelű kakukkfű vagy a fehér here nyújthat esztétikus és akár taposást is tűrő alternatívát.
Ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy a kertek megújítása során elkerüljük az országra veszélyt jelentő, agresszíven terjedő inváziós növényeket. Bármilyen csábító is, ne telepítsünk mirigyes bálványfát, fehér akácot, zöld juhart, amerikai kőrist vagy ecetfát. A lágyszárúak között pedig kifejezetten tiltólistás a súlyos bőrgyulladást okozó kaukázusi medvetalp, a kanadai aranyvessző, a közönséges selyemkóró és a kiirthatatlan japánkeserűfű, mivel ezek gyorsan kiszorítják az értékes hazai flórát.