Veres Virág Cintia • 2026. október 30. 15:29
A szélsőséges időjárási körülmények között egyre kevésbé elegendő, ha a gazdálkodók mindig csak a következő vetési időszakra koncentrálnak.
A szélsőséges időjárási körülmények között egyre kevésbé elegendő, ha a gazdálkodók mindig csak a következő vetési időszakra koncentrálnak. Hosszabb távú gondolkodásra, táblánként megtervezett, több évre szóló programokra és mindenekelőtt szemléletváltásra van szükség. A hangsúlyt a károk utólagos kezeléséről a kockázatok megelőzésére kell áthelyezni - hangsúlyozta Daoda Zoltán (AGRO.bio Hungary Kft.) a Növénytermesztők Köre Egyesület webináriumán. Mint fogalmazott, nem mindegy, hogy előre felkészülünk a szélsőséges időjárásra, vagy csak akkor próbáljuk menteni a helyzetet, amikor a károk már bekövetkeztek. Utóbbi nemcsak költségesebb, hanem az eredménye is bizonytalan.
A felkészülés egyik legfontosabb területe a talaj állapotának javítása és vízgazdálkodásának fejlesztése. A talajnak ugyanis nem csupán a növények rögzítésében és tápanyagellátásában van szerepe, hanem a klímaváltozás okozta stresszhatások mérséklésében is. Ehhez azonban megfelelő vízbefogadó és -megtartó képességre, stabil talajszerkezetre és aktív talajéletre van szükség. A szakember szerint a talajművelés módját is ennek megfelelően kell megválasztani: nem biztos, hogy minden esetben szükség van beavatkozásra, és különösen fontos, hogy a gazdálkodó tisztában legyen az adott talajtípus sajátosságaival. A hagyományos szántástól a forgatás nélküli művelésig többféle technológia áll rendelkezésre, de ezek alkalmazásakor mindig a talajvédelmi szempontokat kell előtérbe helyezni.
A talaj védelmének egyik alapvető eszköze a folyamatos felszíntakarás. A növényi maradványok, a szalma és a mulcs nemcsak a párolgást mérséklik, hanem védik a talajt az eróziótól, a cserepesedéstől és az eliszapolódástól is. Daoda Zoltán szerint különösen fontos a kombájn által visszahagyott szalma egyenletes elterítése, szükség esetén szalmaboronával történő rendezése. A takarónövények szintén fontos szerepet tölthetnek be, hiszen élő gyökérzetükkel javítják a talaj állapotát, miközben csökkentik a nedvességveszteséget. A tarlóhántást sem szabad automatikusan elvégezni: minden esetben mérlegelni kell, hogy az adott körülmények között valóban indokolt-e a beavatkozás.
A vízmegtartó képesség kialakításában meghatározó szerepe van a talaj biológiai állapotának. A mikroorganizmusok részt vesznek a szerves anyagok lebontásában, a humuszképződésben és a talajaggregátumok stabilizálásában, vagyis abban a folyamatban, amelynek eredményeként a talaj szerkezete ellenállóbbá és kedvezőbb vízgazdálkodásúvá válik. Ehhez szervesanyag-visszapótlásra, megfelelő talajművelésre, folyamatos élő gyökérzetre és a talajfelszín védelmére egyaránt szükség van. A szakember kitért a mikrobiológiai készítmények, valamint egy speciális talajalgás készítmény szerepére is. Az algák fotoszintézisük révén biomasszát és szerves anyagokat állítanak elő, miközben a talaj felszínén és felső rétegében olyan védőréteget alakíthatnak ki, amely hozzájárul a nedvesség megőrzéséhez, a talajszerkezet javításához és az erózió mérsékléséhez.
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a vízmegtartás nem pusztán a csapadék mennyiségén múlik, hanem azon is, milyen állapotban van a talaj, amelynek azt tárolnia kellene. Hiába áll rendelkezésre öntözővíz, ha a talaj szerkezete és biológiai állapota nem teszi lehetővé annak hatékony hasznosulását. A stabil talajszerkezet kialakításában a baktériumok és gombák mellett más mikroorganizmusok is fontos szerepet játszanak, amelyek tevékenysége hozzájárul a szervesanyag-tartalom növeléséhez és a talaj vízmegtartó képességének javításához. A gazdálkodóknak ezért nem csupán a növények aktuális igényeit, hanem a talaj hosszú távú állapotát is szem előtt kell tartaniuk.
Daoda Zoltán szerint a termőtalaj a mezőgazdaság egyik legfontosabb termelőeszköze, amelynek állapotába hosszú távon érdemes beruházni. A megfelelő talajszerkezet, a szervesanyag-tartalom növelése és az élő talaj kialakítása ugyanis nem egyik évről a másikra meghozott intézkedések eredménye, hanem következetes gazdálkodásé. Az aszály elleni védekezés ezért nem egyetlen növényfajta, vetéstechnológia vagy öntözési megoldás kérdése. A talajt, a klímát és a növényt egységes rendszerként kell kezelni, és a termésbiztonságot megalapozó munkát már évekkel a vetés előtt el kell kezdeni.