Farkas Alexandra • 2026. október 13. 06:01
A doktori címmel járó többlettudást a magyar agrárcégek sem értékelik igazán.
Kutatói körökben felrobbantotta a közösségi médiát az az átfogó elemzés, amely bemutatta, milyen jövedelmi szintre számíthatnak a doktoranduszok az európai országokban. Az eltérések valóban sokkolóak: míg Dániában évente 21,2 millió, Németországban pedig 20,3 millió forintot keresnek a PhD-hallgatók, addig a lista utolsó előtti helyén kullogó Magyarországon a 140 ezer forintos állami ösztöndíjból mindössze 1,68 millió forint jön össze egy évre. Az Agrárszektor utánajárt, hogy mindezek fényében hányan vállalják az agráriumhoz kötődő doktori képzésekkel járó kihívásokat, milyen akadályokkal kell szembe nézniük és miben segíti őket az egyetem a fokozatszerzés felé vezető úton.
A doktori fokozat megszerzéséhez nem elég éveken át kutatni: a rangos szakmai folyóiratokban való publikálás, a konferenciaszereplések, a disszertáció elkészítése, sőt esetenként az oktatási tevékenység is a feladatok közé tartozik, ami komoly szakmai elköteleződést kíván, ugyanakkor jelentős szellemi és érzelmi megterhelést is jelent. Közben az ezért járó alap doktori ösztöndíj aligha tart lépést a mai megélhetési költségekkel, az első két évben ugyanis havi nettó 140 ezer, a második két évben pedig havi nettó 180 ezer forint jár a doktoranduszoknak. Tény, hogy 2023 óta jogszabály teszi lehetővé az ösztöndíjak egyetemi hatáskörben történő megemelését, a hagyományos doktori képzésben résztvevők ösztöndíja azonban 2016 óta változatlan.
Nem véletlen, hogy komoly hullámokat vert a magyar kutatói közösségben az Eurodoc elemzése, amely szerint Európában a magyar doktoranduszoknál csak a háborúban álló Ukrajnában keresnek kevesebbet a kutatói életpálya kezdetén járó fiatalok.
Fentiekből kiindulva az Agrárszektor megkérdezte a Debreceni Egyetemet, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet és a Széchenyi István Egyetemet, hogy hányan választják a növénytermesztéshez, kertészethez, állattenyésztéshez, valamint az agrárműszaki és élelmiszertudományokhoz kötődő doktori képzéseket, milyen akadályokkal kell szembe nézniük a képzés során és miben segíti őket az egyetem a fokozatszerzés felé vezető úton.
Ha a létszámokat nézzük, a kép egészen biztató. Jelenleg a MATE négy doktori iskolájában 426 magyar hallgató folytat tanulmányokat, közülük 182 fő az Agrár- és Élelmiszertudományok Doktori Iskola, 60 fő a Természettudományok Doktori Iskola hallgatója. További agráriumhoz kötődő doktori témák megjelennek ugyanakkor a MATE Műszaki Tudományok, valamint a Gazdaság- és Regionális Tudományok Doktori Iskolában is.
A Széchenyi István Egyetemen az aktív magyar doktoranduszok létszáma tíz év alatt megduplázódott, így jelenleg a Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmiszer-tudományi Multidiszciplináris Doktori Iskolában 51 aktív magyar hallgató vesz részt PhD-képzésben az agrártudományokhoz kapcsolódóan. Emellett a Debreceni Egyetemen az Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskolában, a Kerpely Kálmán Doktori Iskolában és az Élelmiszertudományok Doktori Iskolában a 2026/27 tanév 1. szemeszterében 62 fő aktív hallgató van.
Erős stresszfaktorok, egzisztenciális nehézségek
A doktori képzés elkezdése persze nem garancia a fokozatszerzésre, hiszen menet közben megváltozhat az élethelyzet, illetve anyagi nehézségek és más kihívások is átírhatják a korábbi terveket. Amint arra a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem válaszában rámutatott, a doktori képzésből való lemorzsolódás mögött jellemzően az alábbi összetett, elsősorban strukturális és gazdasági tényezők állnak:
- Anyagi és egzisztenciális helyzet: Az alapállami ösztöndíj és a tényleges megélhetési költségek közötti különbség sok esetben munkavállalási kényszert szül.
- Párhuzamos munkavégzés: Az egyetemi, kutatóintézeti vagy vállalati, gazdasági szférában végzett főállású munka mellett a kutatásra és a disszertáció megírására fordítható idő jelentősen beszűkül.
- A kutatás időigénye és biológiai sajátosságai: Az agrárkutatások sajátossága a kísérletekhez kapcsolódó tenyészidőszakok, a szezonális adatgyűjtés és a terepmunka, ahol az időjárási és biológiai bizonytalanságok elnyújthatják a folyamatokat.
- Szigorú publikációs követelmények: A rangos tudományos folyóiratokban történő megjelenések hosszú átfutási ideje és a publikációs stratégia esetleges hiánya.
- Élethelyzeti tényezők: A családalapítás, gyermeknevelés, az ingázás, valamint a lakóhely és a kutatóhely közötti távolság.
A Debreceni Egyetem arról is említést tett, hogy az agrár szakterület sajátosságainak megfelelő olyan kutatási infrastruktúra, mint a termőföld vagy az állat- és növényállomány egyre kevéssé áll rendelkezésre az egyetemi tangazdaságok maximális kihasználtsága mellett. Emellett akad példa arra is, hogy a doktorandusz a kutatásra fordítható pénzügyi keretből nem tudja a kutatási tervét teljes mértékben megvalósítani és ezért hagyja abba idő előtt a képzést.
Bár az akadályok egészen sokrétűek, az Agrárszektor részére eljuttatott adatok alapján a lemorzsolódás mértéke meglepően alacsony: a Debreceni Egyetemen 5 százalék alatti, a Széchenyi Egyetemen pedig több évre visszamenően évente 2-4 hallgató fejezi be eredmény nélkül a PhD-képzést. Ez talán egyfajta tudatosságot sugall:
aki belevág, valószínűleg tudja, mire számíthat.
Ám még ha valaki el is jut a doktori képzés abszolutóriumáig, a doktori fokozat megszerzése továbbra sem garantált, hiszen a családalapítás és a gyermeknevelés mellett számos más tényező is hátráltathatja a folyamatot. A tudományos folyóiratok gyakran egy évnél hosszabb megjelenési ideje miatt például előállhat olyan eset, hogy az előírt publikáció csak a határidő lejárta után jelenik meg, de az is akadályt jelenthet, ha a munkahelyi leterheltség miatt a doktorandusznak egyszerűen nem marad ideje megírni a disszertációját. Az agrárkutatások esetében ráadásul olyan nehezen kiszámítható körülmények is akadályozhatják a kutatáshoz szükséges adatgyűjtést, mint az aszály, az állategészségügyi problémák vagy a különböző kórokozók megjelenése – mutatott rá válaszában a Debreceni Egyetem.
További jellemző nehézség, hogy az abszolutórium megszerzését követően a doktorjelölt kilép az egyetemi szférából, és a munkaerőpiacon teljes munkaidős állást vállal. Az új munkakörrel járó idő- és energiaterhelés következtében a disszertáció véglegesítése és a védésre való felkészülés sok esetben háttérbe szorul, annak ellenére, hogy a képzési szakasz és a kutatómunka érdemi része már sikeresen lezárult
– emelte ki a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem.
Az oktatásban is helyt kell állni
Egyes felsőoktatási intézmények esetében az is gyakran előfordul, hogy az ösztöndíjas doktori képzésben résztvevő PhD-hallgatókat bevonják az oktatási és más intézményi feladatok ellátásába is, ami a magas szintű kutatási és publikációs teljesítmény elvárása, valamint az egyébként is fennálló időnyomás mellett további terhet ró az érintettekre. Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy ez a rendszer mennyire van kicentizve, azaz a doktoranduszok létszámcsökkenése okozhat-e fennakadást az intézmény működésében?
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem ezzel kapcsolatban az Agrárszektorral azt közölte, hogy jelenleg nem tapasztalnak komolyabb fennakadást sem az egyetemi oktatásban, sem a kutatási feladatok ellátásában. Ennek egyik oka, hogy a PhD-hallgatói létszám az elmúlt időszakban összességében stabil maradt, másrészt a doktoranduszok oktatási feladatai tervezetten és megosztva jelennek meg a képzésben, így az ingadozások nem veszélyeztetik az alap- és mesterképzések stabilitását.
Ugyanakkor az elmúlt egy-két évben tapasztalt minimális létszámcsökkenés számunkra fontos jelzésként szolgált. Szeretnénk megelőzni, hogy ez tartós tendenciává váljon, ezért a MATE vezetése folyamatosan vizsgálja és továbbfejleszti a jelenlegi ösztönző rendszereket. Stratégiai céljaink egyike egy olyan komplex kutatástámogatási ökoszisztéma működtetése, amely hosszú távon is garantálja a kutatói utánpótlást
– tették hozzá. Hasonló okok miatt a Széchenyi Egyetemen – a PhD-hallgatók létszámának jelentős növekedése miatt – nem tapasztalnak fennakadást az oktatásban és a kutatási feladatok ellátásában. Az utánpótlás szempontjából ráadásul kedvező tapasztalat náluk, hogy korábbi PhD-hallgatóik közül többen visszatérnek később az egyetemre, és bekapcsolódnak az oktatási, illetve kutatási tevékenységbe. A Debreceni Egyetem ugyanakkor ehhez kapcsolódó válaszában egy másik problémára világított rá:
Nem az alacsonyabb doktoranduszi létszám okozhat fennakadást az egyetemi oktatásban, kutatásban és az utánpótlás biztosításában. Sok tehetséges, végzett hallgató szeretne a felsőoktatásban maradni, azonban ennek lehetősége korlátozott financiális okokból.
Erőn felüli teljesítmény 140 ezer forintért?
Amint az fentebb is megjelent, a doktori képzésben résztvevők állami ösztöndíja 2016 óta változatlanul havi nettó 140 ezer forint az első két évben és havi nettó 180 ezer forint a második két évben, azaz a cikkben bemutatott elvárásokat erejükön felül mindössze ekkora juttatásért vállalják a PhD-hallgatók. Épp ezért megkérdeztük az egyetemeket, tettek-e bármilyen intézkedést annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék a doktori képzéseket, illetve kiegészítsék, javítsák ezt az alacsony jövedelmet. Szerencsére tettek, de fontos azt is megjegyezni, hogy ezeket az Eurodoc elemzése nem vette figyelembe.
- A Debreceni Egyetem pályázat útján Doktorandusz Kiegészítő Ösztöndíjat juttat a doktoranduszoknak, melynek mértéke első- és másodéves PhD-hallgatók számára 65 000 Ft/hó (komplex vizsga előtt), harmad- és negyedéves PhD-hallgatók számára pedig 75 000 Ft/hó (komplex vizsga után). Emellett a Debreceni Egyetem doktori iskolái támogatják a hallgató hosszabb-rövidebb idejű külföldi részképzését, tanulmányútját, konferenciákra való kijutását, részvételét. Sokszor rendelkezésre bocsájtják saját kapcsolati hálójukat is annak érdekében, hogy a hallgató a legtöbbet profitálhasson belőle, nemcsak a tanulmányai alatt, hanem azt követően is.
- A Széchenyi István Egyetem tudományos cikkenként maximum 3 500 euró összegig átvállalja a PhD-hallgatók publikálási, úgynevezett APC költségeit, ezenkívül pályázati alapon tudományos ösztöndíjat biztosít a doktoranduszoknak tudományos publikációs teljesítményük alapján, melynek összege éves szinten, személyenként akár a több millió forintot is elérheti. Emellett az intézményben lehetőség van konferencia-részvétel támogatására is.
- A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem a hazai egyetemek közül az elsők között ismerte fel, hogy a doktoranduszok megtartásában és támogatásában az állami források mellett intézményi kezdeményezésekre is szükség van. Ennek jegyében indították el a MATE Kiegészítő Doktori Ösztöndíj Programot, amely az állami doktori ösztöndíj összegét havi 300 ezer forintra egészíti ki azon doktoranduszok számára, akik aktívan részt vesznek az intézeti vagy tanszéki munkában, és nem rendelkeznek napi 8 órás munkaviszonnyal. Emellett a MATE Kiválósági Doktori Ösztöndíj Program a kiemelkedő teljesítményt nyújtó doktoranduszok plusz anyagi elismerését szolgálja.
Nem értékelik a doktori címmel járó tudást az agrárcégek?
A Debreceni Egyetem szerint az agráriumhoz kapcsolódó doktori képzések vonzerejének növeléséhez elsősorban azt kellene elérni, hogy a fiatalok számára a PhD-fokozat ne kizárólag tudományos pályát, hanem kiszámítható és versenyképes szakmai életpályát is jelentsen. Ehhez a doktori ösztöndíjak és a kutatási lehetőségek mellett fontos lenne a kutatói és egyetemi pálya anyagi és szakmai megbecsülésének javítása, valamint az egyetemek és a gyakorlati agrárszektor közötti kapcsolat erősítése.
Sok fiatal számára ugyanis nem maga a doktori képzés kevésbé vonzó, hanem az, hogy a megszerzett tudással milyen perspektívák nyílnak előtte a PhD után.
Mint azt a Debreceni Egyetem kiemelte, kevés agrárvállalkozásban, cégben működik kutatócsoport, ahol szükség lenne PhD fokozattal rendelkező munkavállalóra, vagy ha mégis van ilyen, akkor nem rendelkeznek innovációra fordítható forrással. Emiatt a doktori fokozat a termelő cégeknél nem jelent előnyt az elhelyezkedésnél, sőt a plusz tudás nem jelenik meg a munkabérben sem. Amennyiben a tudományos fokozat és a vele járó többletismeret nem csak a felsőoktatásban és a kutatóintézeteknél hasznosulna, hanem a munka világában is kamatoztatható lenne, többen látnák értelmét, hogy a doktori képzésben vegyenek részt. A Debreceni Egyetem hozzátette:
A kutatásra fordítható pénz rendkívül alacsony mértéke nem teszi lehetővé, hogy a hallgató az általa választott kutatási témát a megfelelő mélységében dolgozza fel, illetve a kutatható területet a meglévő pénzügyi forrás jelentősen bekorlátozza. Mindenképp intézkedések szükségesek annak érdekében (akár piaci szereplők bevonásával, azok érdekeltté tételével), hogy több pénz álljon rendelkezésre, főleg egy olyan gyakorlat-orientált, forrásigényes tudományterületen, mint az agrártudományok. Nagyobb hangsúlyt kellene kapniuk azoknak a doktori témáknak, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az agrárium aktuális kihívásaihoz, és amelyek eredményei a gyakorlatban is hasznosíthatók.
Ha egy fiatal azt látja, hogy a PhD során végzett munkája valódi agrárproblémák megoldásához járul hozzá, és a képzés után az egyetemen, kutatóintézetben vagy akár a versenyszférában is értékesíthető tudással rendelkezik, az önmagában is növelheti az agrár doktori képzések vonzerejét – tették hozzá.
A jelenlegi ösztöndíj mértéke ugyanakkor nem ad lehetőséget az önálló élet kialakítására épp abban az életkorban, mikor törekvés van erre, ezért az ösztöndíj emelése égető szükséglet.