Braunmüller Lajos • 2026. szeptember 30. 09:01
Világméretű jelenség az élelmiszer-pazarlás, az étel egyharmada kárbavész - a szegény országok sem jelentenek kivételt.
Európában évente mintegy 60 millió tonna élelmiszer vész kárba, ami fejenként hozzávetőleg 130 kilogramm kidobott ételt jelent. Ez a mértékű pazarlás különösen annak fényében elfogadhatatlan, hogy az Unió területén 55 millióan nem jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz. Globális szinten az ENSZ adatai még sötétebb képet festenek, hiszen a kidobott élelmiszerek árnyékában világszerte közel 800 millió ember szenved alultápláltságtól. Az Egyesült Államokban az iskolai étkeztetésből származó pazarlás évi több mint félmillió tonna szilárd élelmiszert jelent, így a megoldás keresése világszerte napirenden van - már csak azért is, mert a fejlődő, sőt a szegény országokban sem jobb a helyzet.
A globálisan a megtermelt élelmiszerek harmada a szemétben végzi, miközben világszerte százmilliók éheznek. A helyzet rendezése gazdasági és etikai szempontból is sürgető, amihez a teljes ellátási lánc fejlesztésére, valamint a vásárlói tudatosság növelésére egyaránt szükség van.
A jelenség világméretű, ám a pazarlás okai régiónként eltérnek.
A fejlődő országokban elsősorban az elmaradott mezőgazdasági infrastruktúra és a hiányos logisztika miatt romlik meg az áru, még mielőtt eljutna az üzletekbe. Ezzel szemben a fejlett országokban a hulladék mintegy fele a háztartásokban és további jelentős mennyiség a vendéglátásban keletkezik, aminek hátterében leginkább a felesleges túlvásárlás, a helytelen tárolás és az információhiány áll.
A lakosság körében gyakori probléma, hogy sokan nem ismerik a különbséget a "minőségét megőrzi" és a "fogyasztható" jelzések, vagyis a minőségmegőrzési és a fogyaszthatósági idő között. Emiatt rengeteg olyan termék kerül a hulladékgyűjtőkbe, amely a lejárati időn túl is biztonsággal elfogyasztható lenne.
Az Európai Unió célkitűzése, hogy 2030-ra a felére csökkentse az élelmiszerhulladék mennyiségét. Ennek eléréséhez az átláthatóbb csomagolási címkék és a széles körű edukációs kampányok mellett konkrét gazdasági lépésekre is szükség van.
Kiemelten fontos az adományozás ösztönzése, például a felajánlott élelmiszerek áfamentessé tételével, valamint a felelősen működő vállalkozások támogatásával. A jogi és gazdasági ösztönzők azonban önmagukban nem elegendőek, a pazarlás érdemi visszaszorításához a mindennapi fogyasztói szokások megváltoztatása is elengedhetetlen.
A pazarlás ugyanakkor nem csak európai probléma. Az Egyesült Államokban az iskolai étkeztetés keretében évi 7,5 milliárd adagot szolgálnak fel, mégis évente mintegy 530 ezer tonna szilárd élelmiszer és 170 millió liter tej kerül a szemétbe.
Ennek becsült költsége évi 1,7 milliárd dollár, szén-dioxid-kibocsátása pedig több mint 400 ezer személyautó egyéves forgalmának felel meg.
A WWF Food Waste Warriors programja ingyenes oktatási anyagokkal és egyszerű eszközökkel – például élelmiszerhulladék-mérésekkel, megosztóasztalokkal és komposztálási programokkal – segíti az iskolákat, amelyek ezekkel akár 70 százalékkal is képesek csökkenteni a pazarlást.
A témával korábban az Alapvetés podcast is foglalkozott:
Magyarország sem kivétel a pazarlás alól, bár a hazai számok jobbak, mint az EU egészében mért adatok. Idehaza a háztartások évente fejenként átlagosan 62 kilogramm élelmiszert dobnak ki, amelynek jelentős része megelőzhető lenne. A keletkező élelmiszerhulladék legnagyobb hányadát az elpazarolt készételek teszik ki, személyenként évi 11,8 kilogrammal. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Maradék nélkül programja éppen ezt a problémát célozza meg konyhai oldalról. A Nébih a kezdeményezés kapcsán korábban gyakorlati útmutatót adott ki, amely a tudatos ételkészítést, a maradékok kreatív felhasználását és a fenntartható konyhai szokások kialakítását segíti. A kiadvány részletesen bemutatja, hogyan érdemes heti menüt tervezni, miként hasznosíthatók a közeli lejáratú alapanyagok, és mire kell figyelni az élelmiszerek biztonságos tárolása, illetve fagyasztása során.