2018. december 19. szerda Viola

Hírek - Európai Unió

Új uniós agrárpolitika: szörnyszülöttet hoznak létre?

Rengeteg bírálatot kap az Európai Bizottság közelmúltban előterjesztett javaslatcsomagja a 2020 utáni új uniós Közös Agrárpolitikáról (KAP). A súlyos kritikák szerint olyan szörnyszülött szabályozás jönne létre, amely növelné a bürokráciát és a gazdák adminisztratív terheit. A javaslatcsomag számos eleme nehezen értelmezhető, ezért biztosra vehető, hogy az elképzelésekkel sok vitát váltanak ki az Európai Parlamentben és az Európai Tanácsban is.
 
 
Feliratkozom az Agrárszektor hírlevélre
 Elmúltam 16 éves
 Az adatvédelmi tájékoztatót elolvastam, megértettem, és hozzájárulok ahhoz, hogy megadott adataimat a szolgáltató mint adatkezelő a szabályzatban foglaltaknak megfelelően kezelje.

Phil Hogan mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős uniós biztos június 11-én este az Európai Parlament (EP) vendége volt. Az EP mezőgazdasági bizottsága a jövő uniós agrárpolitikájáról szóló javaslatcsomagról hallgatta meg a tapasztalt ír politikust. Az időzítés nem is lehetett volna jobb, hiszen ez tíz nappal a javaslatcsomag publikálása, illetve tizenkét nappal a parlament agrárpolitikai elvárásait tartalmazó Dorfmann-jelentés elfogadása után történt.

Nem vágnak egybe az álláspontok

Az európai parlamenti vitából tisztán ki lehetett olvasni, mennyire vág egybe az agrárbiztos javaslata az EP elképzeléseivel. Aki a meghallgatást végignézte vagy végighallgatta, azt tapasztalta, hogy alig. A bajor Albert Dess, a néppárti képviselőcsoportnak a mezőgazdasági parlamenti bizottságba delegált mini-frakcióvezetője, úgynevezett koordinátora szerint a javaslat több bürokráciát és adminisztratív terhet okozna a gazdáknak és a fiatalok még többen hagynák ott az ágazatot. Eric Andrieu francia szocialista koordinátor a tervet a legkisebb közös többszörös felé haladás stratégiájának nevezte, amelynek végén a KAP csak egy válságmenedzsment lesz. Az északír Jim Nicholson, a konzervatív frakció koordinátora újabb bürokratikus szörnyeteget lát ebben a javaslatban, amelyben majd mindenkinek bizonygatnia kell majd, mit miért tesz. A bajor liberális Ulrike Müller az éves teljesítési jelentéseket nehezményezte, mert szerinte megbénul a rendszer, ha ezek nem érnek össze. A zöldpárti koordinátor, a német Häusling szerint a környezet, a gazdák és a mezőgazdasági munkavállalók szenvednék meg ezt az agrárpolitikát, ezért egy teljesen új javaslatot kellene letenni az asztalra.

Phil Hogan

Nem voltak kevésbé kritikusak az uniós szintű agrár-érdekképviseletek sem. A COPA-COGECA főleg a költségvetés és az új teljesítési modell miatt csalódott. A gazdák jövedelme már ma is az átlagjövedelmek 40 százalékán áll az EU-ban, erre a közvetlen kifizetések egészét a zöldítéstől tennék függővé, továbbá a teljesítmény ellenőrzését és dokumentálását is a gazdák és erdőtulajdonosok nyakába varrnák. A támogatási felsőhatár meghatározása pedig önkényes.

A CAPReform.eu blog szerzői szerint a javaslat, még ha alapjaiban ésszerűnek tűnő megközelítést tartalmaz, kevéssé veszi figyelembe a valóságot, túlságosan elméleti modell. A gyakorlatban a politika így nem lenne jó senkinek, hiszen alapvető adatok nélkül – amelyek most nincsenek meg – hogyan tudnának a tagállamok évente részletes és átfogó jelentéseket tenni a mezőgazdaságuk, környezetük, klímájuk, vízminőségük stb. alakulásáról. A FarmEurope szerint pedig a költségvetés csökkenése és a mainál várhatóan bürokratikusabb politika miatt sok gazda feladja majd a termelését, és ami még fájóbb, elriasztja a potenciális új belépőket az ágazattól.

Agrárköltségvetési dilemmák

Mindenki egyetért abban, hogy a britek egy éven belül bekövetkező kilépése jelentős lyukat üt majd az Európai Unió amúgy sem nagy, a közösség bruttó nemzeti jövedelmének mintegy 1,12 százalékát kitevő költségvetésén. Ezt a 12 milliárd eurós bevételkiesést nem lehet menedzselni a kiadások szükséges mértékű lefaragása nélkül – a tagállamokkal ellentétben az EU nem tervezhet deficites költségvetést –, amennyiben a tagországok nem emelik meg jelentősen a hozzájárulásukat.

Erre kicsi az esély. A folyó áron 5, míg ez évi áron 12 százalékos tervezett költségvetési vágás mégis nehezen indokolható. Ráadásul ez az arány, amely az Európai Bizottság számításain alapul és évi 2 százalékos inflációval számol, komoly vita tárgya. A COPA-COGECA hatalmas csökkenésről, a FarmEurope 12 százalékos zsugorodásról, a CAPReform.eu pedig 15 százalékos csökkentésről értekezik. Ez utóbbi a két pillért is megvizsgálta: számításai szerint az első pillérnek 8–16, míg a másodiknak 17–23 százalékos vágással kell szembenéznie.

E becsléseket azonban érdemes meglehetősen szkeptikusan kezelni, mivel számos, ma még elképzelhetetlen körülmény fogja majd akár pozitív, akár negatív szempontból befolyásolni a gazdálkodók életét és az uniós agrárpolitikát. Ki gondolta volna egy évvel ezelőtt például, hogy az Egyesült Államok 20 százalékos importvámot vet ki a spanyol olívaolajra?

Parlamenti álláspont

Az Európai Parlament más megközelítést javasol. Úgy látja, hogy jövőbeli formájában a KAP csak megfelelő finanszírozással érheti el céljait. Ezért szorgalmazza, hogy a KAP költségvetését a következő többéves pénzügyi keretben – rögzített euróárfolyamon számítva – növeljék vagy tartsák változatlan szinten, és így valóra váljon az a törekvés, hogy a 2020 utáni időszakra egy felülvizsgált, hatékony KAP jöjjön létre. Az EP úgy véli, hogy az új uniós szakpolitikák és célkitűzések kidolgozása nem mehet a sikeres KAP és annak forrásai rovására. Végül elutasítja a vidékfejlesztési költségvetésnek a 2021–2027-es időszakra szóló bizottsági javaslatban szereplő 25 százalékos csökkentését.


Ezzel az EP rátapintott a lényegre: hogyan várjunk el többletteljesítményt és bizonyos gazdálkodási lemondásokat a termelőktől, ha a jövőben kevesebb ellentételezésben részesülnek? Előrelépést csak megfelelő ösztönző eszközök birtokában lehet elérni a demokratikus politikában.

Az Európai Bizottság javasolt agrárköltségvetése visszalépés az eddig - legalábbis a mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgatóság által - kommunikált állásponthoz képest. A Brexit fényében a csökkentés érthető és nem megkerülhető, de javasolt mértéke nem. A Közös Agrárpolitika nem „csupán” a gazdákról és az élelmiszerről, hanem a vidék megmaradásáról és sok-sok millió munkahelyről is szól. Az EU gazdasági, sőt társadalmi szempontból sem működhet életképes agrár- és vidékpolitika nélkül. A KAP nem véletlenül az EU egyik legfontosabb (és legsikeresebb) közös politikája, és annak is kell maradnia.

Új stratégiai keretrendszer és teljesítési modell

Le kell szögezni, hogy a támogatások elosztásának új modelljével alapjaiban változik meg a jelenlegi rendszer. Tapasztalatból már tudjuk, hogy a gazdáknak és a tagállamoknak két-három év kellett a 2013-ban megalkotott mostani – kisebb újításokon áteső – agrárpolitika, elsősorban a zöldítés szabályrendszerének megtanulásához, kiismeréséhez. Egy jelentősen megreformált szabályrendszert akkor lehet rövidebb időn belül megtanulni, ha az eddigiekhez képest valóban egyszerűbb és átláthatóbb struktúrával rendelkezik.

A bizottság állítása szerint a 2020 utáni időszakra szóló javaslatcsomag csak a politika általános paramétereit határozná meg, míg a tagállamok nagyobb szabadságot és felelősséget kapnának az uniós szinten meghatározott célok megvalósítási módjában. Ennek keretében a tagállamoknak mindkét pillér intézkedéseit magában foglaló úgynevezett stratégiai terveket kellene kidolgozniuk, amelyeket a bizottság hagyna jóvá.

Kilenc stratégiai célkitűzés

Összesen kilenc általános célkitűzés elérésére „szerződne” a bizottság a tagállamokkal, amelynek keretében elvárná az élelmezésbiztonságot biztosító intelligens és ellenálló mezőgazdasági ágazat előmozdítását, az EU környezet- és klímavédelmi céljaihoz hozzájáruló környezet- és klímavédelmi intézkedések támogatását, illetve a vidéki területek társadalmi-gazdasági szerkezetének megerősítését. A specifikus célok teljesítésének mérése közös – kibocsátási, eredmény és hatás – teljesítménymutatók, indikátorokkal valósulna meg. A bizottság a jogszabályban megkapott felhatalmazás alapján pedig saját hatáskörben írhatna elő új indikátorokat, ha a meglévő indikátorok alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján ezt szükségesnek tartaná.


A tagállamoknak (szövetségi vagy hasonló felépítésű tagállamokban a régióknak) a fentieknek megfelelő terveiket legkésőbb 2020 elején be kellene nyújtaniuk jóváhagyásra. A bizottság ezután elkezdene tárgyalni az adott tagállammal, hogy rendben van-e a terv, és ha nem, mit kellene változtatni, hogy elfogadható legyen. Itt egyetlen dolog köti a bizottságot, a jóváhagyásnak legkésőbb a benyújtástól számított nyolc hónapon belül kell megtörténnie. A már elfogadott tervek módosítására indokolt esetben évente egy alkalommal lenne lehetőség.

A javaslat szerint a tagállamoknak/régióknak agrárpolitikájuk teljesítményének mérése érdekében teljesítmény, monitoring és értékelési keretet kellene kidolgozniuk. Ez tartalmazná az indikátorokat (teljesítmény, eredmény és hatás), az adatkezelés szabályait, a monitoring és értékelési tevékenységekről készülő rendszeres jelentéseket, továbbá az ex-ante, az interim és ex-post értékeléseket, illetve minden egyéb, a stratégiai tervhez kapcsolódó tevékenység értékelését. Valamennyi KAP támogatási terv ugyanazokat a közös indikátorokat alkalmazná a célok kitűzéséhez és a terv végrehajtásának méréséhez, és ezek lennének az alapjai a monitoringnak, értékelésnek és az éves teljesítményjelentésnek. Ez utóbbiakat pontos számokkal, adatokkal kellene majd alátámasztani.

Felfüggesztés és pénzmegvonás

Amennyiben a tényleges kibocsátás és a kifizetések között több mint 50 százalékos az eltérés, ezt a tagállamnak írásban kellene megindokolnia. A bejelentett teljesítménymutatóknál pedig már a célkitűzéstől történő 25 százalékos eltérésnél külön korrekciós tervet kellene az adott tagállamnak/ régiónak készítenie. Amennyiben ez nem történne meg, vagy ezt a bizottság nem fogadná el, felfüggeszthetnék a kifizetéseket, és ha ezután sem készül megfelelő akcióterv, a felfüggesztett forrásokat kizárnák a rendszerből. A fentiekből kiderül, hogy a bizottságnak szinte teljes mértékű hatalma lenne a tagállami/regionális agrárpolitikákat felölelő terv felett.

Nézzünk néhány közösnek javasolt teljesítménymutatót, indikátort. Az egyik „A talajerózió csökkentése” nevet viselő hatásmutató, amely szerint mérni kell a közepes és súlyos talajerózióval érintett földterület százalékos arányát a mezőgazdasági földterületeken. Az eredmény bemutatására a talajgazdálkodás számára előnyös gazdálkodási kötelezettségvállalással érintett mezőgazdasági földterület arányát kellene évről-évre megmérni és jelenteni a bizottságnak.

Még érdekesebb „A tápanyag-elszivárgás csökkentése” indikátort felölelő kötelezettség, amely szerint a talajvíz nitrát-tartalmát az 50 mg/litert meghaladó nitrát-koncentrációt kimutató talajvízi megfigyelőállomások százalékos aránya alapján mérik. Az eredménymutatónál itt a tápanyag-gazdálkodás javításával kapcsolatban tett kötelezettségvállalásokkal érintett mezőgazdasági földterület arányát kellene megnézni.

Lehetne még említeni „A mezőgazdasági termelők helyzetének javítása az értékláncban” című hatásmutatót, ahol a tagállam/régió az élelmiszerláncban az őstermelők vonatkozásában jelentkező hozzáadott értéket számolná ki, míg eredménymutatóként a támogatásban részesülő termelői csoportokban, termelői szervezetekben, helyi piacokon, rövid ellátási láncokban és minőségrendszerekben részt vevő mezőgazdasági termelők arányát adná meg évente.

Ki érti ezt a bonyolult rendszert?

A leírtak alapján a rendszer annyira bonyolult, hogy megérteni is sok időre lenne szükség. Először is, a bizottság azt követelhetne meg a tagállamoktól/régióktól, amit csak akarna. Nincs a tervben kötelezettség a termőföldek közelében élőhellyel rendelkező egyes pillangók és madarak védelmére? Hát legyen! Nem gondolt a tagállam a bevándorlók mezőgazdasági ágazatba történő integrálásának a támogatására? Hát rendelkezzen erről is! Ezért a bizottság számára világos és pontosan meghúzott határt kell szabni, mi az, amibe a stratégiai terveknél beleszólhat, és mibe nem.


Ami az indikátorokat illeti, tegyük fel, hogy az uniós jogalkotók, a parlament és a tanács csak ésszerű és könnyen mérhető mutatókat határoz meg a jogszabályban. Itt van azonban egy kiskapu: a bizottság a jogszabályban megkapott felhatalmazást kihasználva bármilyen új mutatót kitalálhatna az elméleti célkitűzések érdekében.

Látni kell, hogy ilyen esetben csak az EP képviselőinek abszolút többségével vagy a tanács minősített többségével lehetne ilyen jogszabályt kisiklatni. Emlékezzünk arra, hogy pont egy ilyen eljárásban vezették be az ökológiai jelentőségű területeken az általános növényvédőszer-használati tilalmat. Életveszélyes lenne felhatalmazást adni a bizottságnak e területen, ezért ezt ki kell törölni a javaslatból.

Tizennégy lépés a tagállamok számára

A bizottság előzetes hatásvizsgálata szerint tizennégy olyan lépés lenne, amelyek végrehajtását, illetve a gazdák és más kedvezményezettek közötti lemenedzselését a tagállamoknak kellene levezényelniük. Kérdéses, egy-egy tagállam vagy régió honnan rakna össze és tartana fenn egy megfelelő adminisztrációt az előzőekben már ismertetett feladattömeg elvégzésére?

Jelenleg a tagállamoknak/régióknak a lényegében közösen meghatározott alaptámogatásokat ( területalapú támogatásokat), a zöldítési támogatást, a fiatal gazdák támogatását, valamint az egyes önkéntes programokat kell vinniük, méghozzá éves jelentési kötelezettség nélkül. Sok kifizető ügynökség már a mostani rendszert is megterhelőnek érzi, ezért joggal merülhet fel a kérdés, mi lesz ezután?

Az emberi tényező szerepe

Ki kell emelni az emberi tényezőt is, mivel a bizottság munkatársainak több mint 50 tagállami és regionális stratégiai tervet kell majd értékelniük. Ez elkerülhetetlenné tenné a tervek különböző elbírálását, és alapvető tulajdonságiban (például zöldítési követelmények valós mértéke, uniós források teljesen eltérő célkitűzésű lekötése) eltérő tagállami/regionális agrárpolitikákhoz vezetne. Ez pedig teljesen erodálná a már most is lejtő versenyképességi egyensúlyt a jobban tárgyaló (valószínűleg nagyobb és erősebb), illetve szerencsésebb és ügyesebb tagállamok javára.

Éppen ez az, amit az Európai Parlament leginkább el szeretne kerülni, és ezért közös szabályrendszert akar. A már említett Dorfmann-jelentés hangsúlyozza, hogy „tiszteletben kell tartani az egységes piacon érvényesülő verseny feltételeit, biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelők egységes módon férjenek hozzá a támogatáshoz a különböző tagállamokban vagy régiókban, és megfelelő, hatékony megoldásokat kell találni a versenytorzító vagy a kohéziót fenyegető kockázatok minimalizálására”. Ezért „felszólítja a bizottságot, hogy a jogalkotási javaslataival együtt nyújtson be a társjogalkotóknak egy nemzeti stratégiai tervre vonatkozó egyértelmű, egyszerű modellt”.

Az EP is jól látja, hogy tisztán az eredményen alapuló megközelítés kockázattal járna azon tagállamok számára, amelyek meghatározott körülményeik miatt nem képesek maradéktalanul elérni a nemzeti terveikben meghatározott eredményeket, és amelyeknél utólagosan csökkentenék nemzeti kereteiket, valamint felfüggesztenék a finanszírozást. Ebből következik, hogy egy ilyen teljesítési modell több éven át tartó finomhangolást és módosítást igényelne annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőket ne szankcionálják az eredményen alapuló modellre való áttérés miatt. Összefoglalva: e területen is sok még a tennivalónk.

Környezeti feltételrendszer és a zöldítés

A jogszabály-javaslat értelmezésekor a környezeti követelmények és a zöldítés kapcsán is bonyolult, zűrzavaros kép bontakozik ki előttünk. A tagállamoknak/régióknak stratégiai terveikben ki kellene dolgozniuk egy környezeti feltételrendszert, amely magába foglalná a kölcsönös megfeleltetés két pillérét, a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket (JFGK) és a földterület helyes mezőgazdasági és környezeti állapotát (HMKÁ), de a saját arculatukra alakított módon. Eszerint a kölcsönös megfeleltetés teljesen különböző lesz a tagállamok között, eltérő módon érinti majd a gazdákat? Akár ez is megtörténhet.

Az sem világos, hogy a zöldítési követelmények részei lesznek-e majd az alaptámogatásnak, Magyarország esetében a területalapú támogatásnak. Amennyiben igen, akkor az eddig a kifizetések 30 százalékára irányuló kötelezettségek majd a kifizetések 100 százalékára fognak vonatkozni. Ezt jó lenne majd elkerülni vagy egy olyan modellt kialakítani, amelyben a környezethez valóban pozitívan hozzájáruló, EU-szerte egységes, egyszerű és könnyen végrehajtható gazdálkodási gyakorlatokat várnak el a gazdáktól.


A bizottság javasol egy új önkéntes, hektáralapú, plusztámogatási opciót azon gazdák számára, akik a környezet és az éghajlat számára olyan hasznos földművelési gyakorlatot folytatnak, amelyek meghaladják a kötelező környezeti feltételrendszerben szereplő előírásokat. E környezeti és klímavédelmi célokra adható öko-támogatás szinte megegyezik a mostani (vidékfejlesztési pillérből adható) agrár-környezetgazdálkodási (AKG) ifizetéssel. Érdekes, hogy a bizottsági javaslat emellett fenntartja a vidékfejlesztési pillérből adható AKG- és klímavédelmi célú – szintén hektáralapú – támogatást is.

Nehezen érthető, hogy egy sikeres és népszerű támogatási konstrukciót, mint az AKG, miért kellene megkettőzni. Főleg akkor, ha a jövőben kevesebb uniós forrás jut majd a mezőgazdasági programokra. A régi környezetsegítő modell egyszerűbb volt, ezért nem lenne egyszerűbb az AKG-t a vidékfejlesztési pilléren belül még jobban megerősíteni?

A bizottsági hatásvizsgálat szerint a tagállamoknak és a régióknak egymástól akár jelentősen eltérő környezeti feltételrendszerrel rendelkező alaptámogatásuk – amelyekben valószínűleg benne lesznek a jelenlegi zöldítési követelmények –, illetve sok fajta önkéntes támogatási programjuk lesz. A bizottság nyilván ügyelni fog arra, hogy minden tagállam és régió nagyjából azonos környezetvédelmi előírásokat támasszon a gazdáknak, de kérdéses, hogyan lehet ezt véghezvinni a gyakorlatban. Milyen környezetvédelmi követelményeket fogadnának el a végén például a német, a cseh vagy a ciprusi gazdák számára? Vajon melyik tagállamban lenne a legkönnyebb ésszerűen gazdálkodni, és mely tagállam gazdái tudnának többet foglalkozni a termeléssel, mint a korlátaikkal és az adminisztrációval?

Parlamenti elvárások

Az Európai Parlament eléggé részletesen közölte a zöldítésről szóló elvárásait a Dorfmann-jelentésben. Egy olyan új, koherens, megerősített és egyszerűsített feltételrendszert szeretne az első pillérben, „amely lehetővé teszi a létező környezetvédelmi fellépések, például a jelenlegi kölcsönös megfeleltetési és zöldítési intézkedések különböző típusainak ésszerű integrálását és végrehajtását”.

A minden gazdát egyformán érintő, közös elvárások érdekében az EP kötelezővé tenné a fenntartható mezőgazdasági fejlődéssel kapcsolatos első pillérbeli alapkövetelményt. Egyértelműen leíratná, milyen intézkedéseket és eredményeket vár el a gazdáktól az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, és gondoskodna arról, hogy minimális bürokrácia háruljon a mezőgazdasági üzemekre, viszont a helyi körülmények figyelembe vételével biztosítva legyen a tagállamok általi megfelelő ellenőrzés.


Ami az opcionális környezeti támogatásokat illeti, az EP „új és egyszerű rendszert szorgalmaz, amely a tagállamok számára kötelező, a mezőgazdasági üzemek számára pedig választható, és amely olyan uniós szabályokon alapul, amelyek túlmutatnak az éghajlat és a környezet szempontjából fenntartható módszerekre és gyakorlatokra való átállás ösztönzésén”. A képviselők szeretnék, hogy a második pillér vidékfejlesztési célú, éghajlatváltozáshoz kapcsolódó agrár-környezetvédelmi intézkedései a továbbiakban is ellentételezzék a mezőgazdasági termelők által önkéntes alapon bevezetett környezet- és éghajlat-kímélő gyakorlatokhoz kapcsolódó többletköltségeket és veszteségeket, és lehetőség nyíljon a környezetvédelem, a biológiai sokféleség és az erőforrás-hatékonysági beruházások ösztönzésére. E programokat egyszerűsítenék, illetve célzottabbá és hatékonyabbá tennék. A gazdák eredménye így hatékonyabb lenne a környezet megóvásában is.

A parlament minimális bürokráciát vár el a mezőgazdasági üzemek vonatkozásában, amely ugyanakkor figyelembe veszi a helyi körülményeket. A fő célkitűzés, hogy az új uniós agrárpolitikában a lehető legtöbb mezőgazdasági termelő kaphasson támogatást arra, hogy a fenntarthatóbb mezőgazdasági fejlesztéshez kapcsolódó modernizációt hajtson végre. Ezen az irányvonalon kéz a kézben haladhat a parlament és a tanács, és a bizottsági javaslatban szereplőnél jobb és főleg egyszerűbb és átláthatóbb környezeti feltételrendszert hozhat majd létre.

A közös munka dandárja

Bármit is gondolunk a jövő uniós agrárpolitikáját felölelő bizottsági javaslat-csomagról, az uniós jogalkotóknak ezzel kell majd dolgozniuk az elkövetkezendő másfél-két évben. Rengeteg munka lesz a tervezet szinte minden egyes elemével. A fentiek mellett ésszerűsíteni és javítani kell majd a javaslat termeléshez kötött támogatásokra, támogatási felsőhatárra (capping) és támogatás-elvonásra vonatkozó fejezeteit is. Felül kell vizsgálni a támogatások tagállamok közötti (külső) kiegyenlítésére, az újfajta támogatás-irányítási rendszerre (benne a tagországok és a bizottság közötti újfajta munkamegosztásra), valamint az új típusú mezőgazdasági válságalapra vonatkozó javaslatokat is.

A tényleges brit kilépés (jövő év márciusában), és a jövőbeni hétéves uniós költségvetés körüli viták meglehetősen bizonytalanná teszik az agrárpolitikai reform tárgyalását. A legvitatottabb elemekről nem lehet döntést hozni, ameddig a tagállami állam- és kormányfők meg nem állapodnak a 2021 és 2027 közötti uniós büdzséről. Erre a megállapodásra az optimisták szerint leghamarabb közvetlenül a jövő májusi nagyszebeni csúcsértekezlet előtt kerülhet sor, amelyet a leendő tanácsi elnökség, Románia rendez majd.

Az Európai Parlamentben most, a nyári szünet előtt jelölik ki az egyes jogszabály-tervezetekhez tartozó jelentéstevőket és árnyék-jelentéstevőket. Dossziénként több ezer képviselői módosító indítványra, illetve hosszú vitákra lehet számítani. Nagy eredmény lesz, ha az EP még a jövő évi európai parlamenti választások előtt ki tud izzadni legalább egy parlamenti bizottsági álláspontot, amelyet a várakozások szerint az EP mezőgazdasági bizottsága dolgozhat ki.

Nagy kérdés az is, hogy a jövő év őszén felálló új parlament mennyire fogja ezt figyelembe venni vagy egy ettől eltérő javaslatot kialakítani. Biztos azonban, hogy a parlamentben és a tanácsban sokat kell még dolgozni a 2020 utáni Közös Agrárpolitikára vonatkozó javaslatokon.

Páczay György
európai parlamenti szakértő


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA
    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu