Milyen államtitkárságokat tervez, és kik lesznek az államtitkárok?

A közigazgatási államtitkárt meg tudom mondani, mert az a napokban sajtónyilvánossá vált, ő Nagy Gábor lesz. A többieket azért nem árulhatom el, mert a napokban bejelentünk mindenkit, tehát az összes minisztérium összes államtitkárát. Az volt a központi kérés, hogy ez egyszerre történjen meg. Nagy Gábor személye szerda óta nyílt titok.

Milyen változások várhatóak az agrárkamarával kapcsolatban? Korábban említette, hogy politikamentes, szolgáltató jellegű agrárkamarát szeretne. A szakértői gárda megmarad, vagy új szakértők jönnek?

Az agrárkamara politikai elkötelezettségébe szeretnénk belenyúlni. Én magam is kamarai tag vagyok a cég révén is, de egyébként magánemberként is - láttam, hogy ott milyen szakmai munka folyik. Nem a szakmai munkával van gond, hanem minden mással, amit köré pakolásztak. Tehát amilyen szakmai munkát végzett, abban szerintem még jó is volt.

A probléma ott van, hogy a szakmának elveszett a becsülete a kamarán belül, és egy az egyben átment egy politikai intézménybe.

A NAK elnöke, Papp Zsolt György már lemondott. A Kamara politikai szerepének átalakítása egyszerűen azt jelenti, hogy a politikai vezetést elküldi a kormány, illetve a minisztérium?

Nem ezt jelenti. Én arra kértem a kamarát, hogy legyen közreműködő a megújulásban. Ez konkrétan azt jelentené, hogy kell egy új választási rendszer, amit aztán majd a kamarai törvénybe foglalunk, és ezzel az új választási rendszerrel kell egy új kamarai küldöttséget megszavazni. Kell továbbá egy új alapszabály is a kamarában, hogy ne ennyire drágán működjön a kamara. Ahhoz azt is le kell egyeztetni szintén a kamarával, hogy mik azok a funkciók, amik ott maradnak és mik azok, amik nem. A Kamarának most egy egész sor feladata van - most már ilyen tizenvalahány közfeladatot lát el elvileg az agrárgazdasági kamara. Itt az a kérdés csak, hogy ezek valóban közfeladatok-e, illetve ha azok, akkor valóban a kamarának kell-e azokat ellátnia. Ezeket tisztázni kell.

Nem az a cél, hogy ne legyen egy jól működő szakmai tudásbázissal rendelkező agrárkamara, hogy teljesen eltűnjön. A célunk az, hogy egy jól működő és politikamentes kamarát hozzunk létre, legalábbis én ilyet szeretnék látni.

Mi lesz a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem sorsa? Mit jelent az pontosan, hogy esetleg a döntési jogokat a szenátusnak vagy a hallgatóknak adnák vissza, illetve várható-e, hogy a jelenlegi működési modell fennmarad?

Ezekre a konkrét kérdésekre nem fogok tudni konkrét választ adni. Azt tudom, hogy a jelenlegi formában működő alapítványi rendszer gátja annak, hogy például az Erasmus pénzekhez hozzáférjenek a magyar egyetemek. Ezt az anomáliát meg kell szüntetni. Ennek a kérdéskörnek a rendezése nem hozzám, illetve a tárcámhoz tartozik. Az agrár-felsőoktatásra szükség van, az agrár-tudásbázisra szükség van, ez a mi tárcánkat érinti. Mi a holland mintából is ismert tudás-aranyháromszög nevű rendszert tartanánk célravezetőnek. Ennek keretében egy, a szaktanácsadókból, az egyetemi tudásból és az információs adatokból felépülő rendszert alakítanánk ki, ami támogatni fogja a magyar agrárium szereplőit.

Ebben az egyik kiemelt szerepet az Agrárközgazdasági Intézetnek szánjuk, a másik szerepet a falugazdász hálózatnak - ahol a kamara szakmai hátterének igénybevétele önkéntes alapon történik, de ha valaki nem akar kamarai tag lenni, akkor van megoldás arra vonatkozólag, hogy a gazdák ne maradjanak szakmai segítség nélkül. A harmadik láb lenne az a tudás, amit az egyetemek, a kutatóintézetek képviselnek.

Mi lesz a Mezőhegyesi Ménesbirtokkal, amely az egyik legnagyobb alapítványi szereplő a magyar agráriumban, ám a létrejötte számos ellenérzést szült?

Vannak más ménesbirtokok is, ahol szintén ménesfenntartás folyik. Azt gondolom, hogy Mezőhegyesnek is van egy ilyen funkciója, ez a helyére kell, hogy kerüljön.

Az alapítványi vagyonkezelést pedig ebben a formában, ahogy ott működött, egészen biztos, hogy felülvizsgáljuk, ahogy minden ilyen alapítványi vagyonkezelőnél is.

Az új kormányban van Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium, Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium, illetve van egy másik, ide kapcsolódó tárca,az Élő Környezetért Felelős Minisztérium. Milyen együttműködés, illetve milyen feladatmegosztás várható a három szaktárca között? 

Mindenképpen kell egy nagyon szigorú együttműködés a három minisztérium között, mert vannak olyan funkciók és olyan feladatok, amiket közösen tudunk csak megoldani. Azt gondolom, hogy egy teljesen normális és természetes igény volt a társadalom részéről, hogy a környezetvédelmi tárcát újra létre kell hozni, a környezetügyet újra egy kézben kell tartani, amibe beletartozik a víz, a talaj, a levegő, a minket körülvevő világ, az erdők. A logikája a szétválasztásnak az, hogy ami nem élelmiszer-előállítással foglalkozik, az egy más típusú társadalmi hasznot termel, és annak az Élő Környezetért Felelős Minisztériumhoz kell tartoznia.

Ami az élelmiszertermékpálya része, ez a vetőmag előállítástól a szántóföldi növénytermesztésen keresztül az állattartáson és az elsődleges feldolgozáson át az élelmiszerkereskedelemmel bezárólag értendő, az az agrártárcához tartozik.

Azok a funkciók pedig, amik a vidéki életminőség javítását hivatottak ellátni - ezek az infrastruktúra-fejlesztések, a közösségépítések, minden egyéb, ami a vidéki életet meghatározza - az a Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumhoz tartozik. Mivel ugyanazon a színtéren folyik mindegyikünknek a tevékenysége - tehát a természetben, a magyar vidéken, a magyar szántókon, legelőkön, a magyar állattartó telepeken, a magyar falvakban, településeken - ezért kell az együttműködés a három tárca között.

Az élelmiszeripar helyzetét tekintve - nagyon leegyszerűsítve - az a szakmai közmegegyezés, hogy vannak jó adottságai és szereplői, de sürgősen jelentős fejlesztéseket kellene eszközölni. A jelenleg futó KAP Stratégiai Tervben foglalt pályázatok mellett mely pontokon lenne szükség olyan beavatkozásra, amit a minisztérium tudna megtenni - gondolok itt árrésstopra, termékpálya politikára vagy egyéb kérdésekre. Az élelmiszeriparral kapcsolatban mik lesznek a fő teendői?

Az élelmiszeripar versenyképessé tétele lesz a fő feladat. Ennek a szegmensnek az egyik legnagyobb problémája az, hogy összességében a termékpálya tud versenyezni a külföldi szereplőkkel,

ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ennek a termékpályának mindenképpen van egy vesztese.

Ez általában nem a kereskedelem szokott lenni - bár már volt arra is példa - de rendszerint ők tudják a legkönnyebben érvényesíteni az akaratukat. Ennek eredményeképpen vagy a feldolgozóipar, vagy a termelői kör kénytelen az összes terhet és hátrányt elviselni. A hatékonyság, például az energiahatékonyság kérdése nagyon fontos az élelmiszeripar szempontjából, tehát energetikai fejlesztésekre biztos, hogy szükség lesz.

A másik kulcskérdés a szükséges innováció. Ha nincs termékfejlesztés, ha nem tudunk termékkörben nemzeti bajnokokat kialakítani, akkor gondban leszünk, mert akkor nem fogunk tudni versenyezni. Ha tömegtermékkel akarunk versenyezni - ha például a tejet UHT-tejként dolgozzuk fel és így egy levezető terméket próbálunk pozicionálni mondjuk a tejiparban - akkor eleve vert pozícióban vagyunk. A fejlesztéseket is úgy kellene csinálni, hogy meg kellene nézni, hogy a fogyasztók mit keresnek. Mi az, amiből nincs magyar előállítási termék a polcokon?

Vannak olyan termékkörök a kereskedelembem, ahol akár 80 százalékos hazai arányt is el tudunk érni, de ez egy nagyon szűk kör. Viszont vannak olyan termékek, például a gyümölcsjoghurtok vagy a vaj, ahol már nincs is magyar termék a boltokban.

Az a nagy kérdés, hogy hogyan kellene a tudást, a rendelkezésre álló adatokat a fejlesztési koncepciókban, a pályázati koncepciók kiírásánál is felhasználni és célirányosan terelni abba az irányba a fejlesztéseket, hogy ez segítse az élelmiszeripart megtalálni a helyét és az útját.

Az aszállyal kapcsolatban már nem rendkívüli helyzetről van szó, hanem egy új állandóságról. 2022-ben történelminek tűnő aszály volt, de jelenleg úgy látszik, az idei év is hasonló lehet. Mindenki egyetért abban, hogy hosszú távú beavatkozásra van szükség, de mik azok az első, konkrét intézkedések, amelyeket miniszterként az első egy évben meg tudna tenni?

A kockázatvállalást helyre kell tenni, tehát olyan kockázatkezelési és kockázatvállalási rendszert kell kialakítani, amiben mindenki vállalja a saját felelősségét.

Hosszú távon nem fog tudni működni fenntartható módon, hogy minden káresemény esetén valamilyen állami segítség az egyetlen megoldás arra, hogy a termelők valamilyen szinten túléljék az aszályhelyzetet. Ezt a kockázatkezelési rendszert kell nagyon gyorsan felülvizsgálni.

Erre van lehetőség, elvileg forrásokat is fel lehet használni és át lehet csoportosítani, csak ezt jól kell megcsinálni, jól kell kitalálni és jól kell felhasználni ezeket a forrásokat. A másik fontos feladat, hogy mindenképpen edukálni kell a társadalmat, a gazdatársadalmat. Például a meghallgatásomon kaptam egy olyan kérdést, hogy miért akarjuk megmondani a termelőknek azt, hogy ők mit termelhetnek.

Nem akarjuk megmondani, senki nem akar tervgazdálkodást visszavezetni, viszont azt sem tartom korrekt magatartásnak, hogy vannak olyan területek, amelyre vonatkozóan több cégnek vannak vizsgálatai és tudományos kutatáson alapuló anyagai arról, hogy ott nem lehet például kukoricát termelni. Ha ezt valaki látja, és hatodik éven is abban a térségben kukoricát termel, pedig épp azt írja le ez az anyag, hogy az elmúlt öt évből ötben csak veszteséggel lehetett termelni, akkor az egyéni felelősség is felmerül. Ha ezekhez az információkhoz hozzájut a termelő, akkor ki tudja kerülni ezeket a csapdákat.

Amiben felelősségünk van, a termékpályák megszervezése, nekünk ki kell tudni jelölni azokat az utakat, amik alternatívát jelentenek. De félreértés ne essék, ez sem állami feladat. A termelőknek a fogyasztói igényeket kell megtalálni, látniuk kell, hogy mik a valós fogyasztói igények. Ebből a szempontból tudjuk használni a tudás aranyháromszögét, amiről beszéltem. Ennek a felállítása is egy nagyon fontos és sürgető feladat. Ha megvannak az adatok, az információ, a kutatási eredmények, illetve a tudás, amit át lehet adni, és van hozzá egy szaktanácsadói hálózat, akkor lehet gyors eredményeket elérni. Az a vízióm, hogy ezt a rendszert idén fel kell állítanunk.

A témában egy rövid, videós interjút is adott az Alapvetés podcastnak az új miniszter:

Az uniós agrártámogatások mérséklődnek és jelentősen átalakulnak, ami a termelők jelentős részénél az ilyen bevételek csökkenését fogja eredményezni. Sokan elmondták az elmúlt években, hogy úgy kellene termelni, hogy uniós támogatások nélkül is nyereséget érjünk el, de ez számos termelőnél nem teljesül. Mi a lehetősége a minisztériumnak és a termelőknek abban az esetben, ha a gazdák többségének nem sikerül támogatások nélkül eredményt elérnie, miközben most egy egyértelmű átalakítást látunk az agrártámogatási rendszerben, amely a támogatások csökkenésének irányába mutat? Hogyan lehet ezt pótolni, ha ráadásul tudjuk, hogy a nemzeti támogatások köre nagyon korlátozott. Mit lehet ezzel kezdeni, hogyan lehet a versenyképességet növelni?

Azokat az ágazatokat kellene tudni helyzetbe hozni és preferálni támogatáspolitikával is, akiknél van rá esély, hogy magasabb hozzáadott értéket tudnak előállítani. Egyébként ebből a szempontból az állattenyésztés nem egy rossz irány. Persze most ez visszásnak tűnhet egy tejpiaci válság és egy sertéskrízis idején, de például a vágómarha árak egész jók voltak az idei év első negyedévében, és van is rá igény. A kiskérődzőkben még komoly potenciális lehetőség van. Vannak tehát olyan termékpályák, ahol igenis van mozgástér és van lehetőség fejlődni. Szerintem ez is elsősorban a gazdálkodóknak a felelőssége. Nekik is kell keresni azokat az alternatívákat, amik eredményessé tudják tenni a gazdálkodásukat.

Igen, az alapvető cél az lenne, hogy önmagában a mezőgazdasági tevékenység eredményes legyen. Azt kell megértenünk, hogy el kell fogadni: változásra van szükség.

Vannak a világnak olyan országai, ahol hasonló klimatikus viszonyok vannak, mint manapság a Homokhátságon. Meg kell néznünk, hogy ott mit termelnek, hogyan termelik, és hogyan lehet ezt gazdaságosan végezni. Ez elképzelhető, hogy művelési változásokat is hoz magával egy-egy adott területen. Tehát ahol most jelenleg szántó van, arról kiderül, hogy ültetvényt kell a helyére tenni, akár erdőt, akár gyepet, és más hasznosítást kell találni az adott területnek.

Erre fogékonyságot is kellene mutatni. Ezek már a nehezebb kérdések. Ezek nem rövidtávú megoldások lesznek, tehát itt szükség lesz agrárstratégia megalkotására. Nem véletlenül jön itt szóba a Közös Agrárpolitika: az a kérdés, hogy mi lesz a következő KAP-ciklusban, és amennyi forrás rendelkezésre fog állni, azt nagyon ésszel kell elkölteni.

Egyébként amellett pedig nekünk kardoskodnunk kell, hogy maradjon önállóan ez a boríték, mert a magyar agrárium sajnos tényleg csak a támogatásokat tudja felmutatni minden eredményként.

Nagyon nagy szükségünk lesz arra, hogy az átállást támogatásokkal lehessen segíteni és támogatáspolitikával lehessen menedzselni. Emellett azt kell képviselnünk, hogy az elérhető legmagasabb mértékben maradjanak meg ezek a források.

Fel lehet állítani prioritásokat az agráriumban a különböző tevékenységek között? Vannak olyan vélemények az agráriumban, hogy léteznek ígéretes, támogatásra méltó agrártevékenységek, és vannak úgynevezett kudarcágazatok. Fel lehet állítani prioritásokat abban a tekintetben, hogy melyek azok a területek, ahova érdemes erőforrásokat allokálni, és melyek azok, ahova nem?

Biztos, hogy vannak ilyen területek. Viszont ezt nem ész nélkül kell csinálni, illetve nem megértés nélkül, hanem információkból, adatokból, adatfeldolgozásból kiindulva. Jelenleg van egy csomó olyan információs tudás a kezünkben, amit nem használunk. Azt például már meg tudják mondani viszonylag gyorsan, hogy a magyar fogyasztó mit és abból mennyit fogyaszt és milyen minőségi kategóriákat keres.

Induljunk már ki egyszer abból, hogy megnézzük, hogy a rendelkezésre álló adatok mit mutatnak! És nem csak a magyarok adatokról beszélek egyébként, a külpiacok esetében ugyanúgy meg kell néznünk, hogy mik az exportlehetőségek.

A Mercosur szerződés kapcsán sok vita volt, részben gazdasági érvek, de sokszor politikai üzenetek formájában. Ha gazdasági oldalról nézzük, mit tud kezdeni a magyar agrárium ezzel a széltében-hosszában vitatott szerződéssel? 

Ezt részben minőségi kérdésként, részben a nemzeti öntudat kérdéseként látom. Ha végignézzük, hogy melyik ágazatnak mekkora a kibocsátása ma Magyarországon, akkor sajnos nagyon sok olyan ágazatot találunk, ahol körülbelül annyi a kibocsátás, mint amennyi a magyar fogyasztás, vagy még annyi se.

Itt fontos a termékpályák rendszerét saját hatáskörben szabályozni, ki kell alakítani az etikai kódexeket, fel kell erősíteni a kommunikációt a termékpálya szereplői között, és ez kell segítenie az államnak. Tehát az állam beavatkozása az lenne, hogy abban segítse a termékpálya szereplőit, hogy megtalálják a közös hangot, kvázi moderálja ezeket a párbeszédeket.

A generációváltás kérdése világszerte probléma, nem csak Magyarországon. Hogyan lehetne bevonni a fiatalokat az agrártermelésbe? Földet kell nekik adni, vagy inkább szemléletformálás kellene, hogy vonzónak találják az ágazatot?

Szerintem mindkettőre szükség van. Egyrészt vissza kell állítani ennek a szakmának a presztízsét, azt meg kell értetni a termelőkkel, hogy ők egy nagyon fontos feladatot látnak el, élelmiszerrel látják el a társadalmat, a társadalomnak pedig azt, hogy ez egy fontos feladat és meg kell becsülni a termékpálya szereplőit. A másik, hogy lehetőséghez kell juttatni a fiatalokat, amit főleg a gazdaságátadásban látok lehetségesnek.

Tehát azoktól a szereplőktől tudják a fiatalok átvenni a gazdaságokat, akiknél már nincs, aki továbbvigye a tevékenységet - sajnos sok ilyen van.

Ez egy nagyon hosszú folyamat lesz, nem megy egyik napról a másikra, de vannak már jó példák, például a mezőgépészek körében, ahol sikerrel értették meg a fiatalokkal, hogy a mezőgazdasági gépkezelő nem alantas, hanem fontos és értékes munkát végez, ráadásul rendkívül értékes berendezésekkel. De az állattartásnál például még mindig nincs meg ez, ahogy az élelmiszeripari tevékenységnél sem - nem véletlenül nem találnak az állattenyésztésben meg az élelmiszeriparban munkavállalókat.

Korábban már említette, hogy földtulajdon szabályozásának kérdésében társadalmi vitára van szükség. Azt jelenti mindez, hogy ebben a társadalmi vitában ön azt fogja képviselni, hogy a fiataloknak a generációváltás kapcsán előnyt kell élveznie a földszerzésben?

Igen.

Ha már szóba jött a munkaerő: a kormányzati bejelentések a külföldi, harmadik országokból származó munkavállalók helyzetének felülvizsgálatáról kisebbfajta pánikot okozott a munkaigényes termelési alágazatoknál és az élelmiszeriparnál. Honnan lesz munkaerő, ha az EU-n kívülről nem érkezhet?

Nagyjából egy hónap alatt szeretnék átvilágítani ezt a piacot. Ez nem azt jelenti, hogy soha többet nem jöhetnek be külföldi munkavállalók. Azokon a területeken, ahol csak külföldi munkavállalókkal lehet működni, ez természetesen működhet tovább.

De az nem normális, hogy van egy csomó olyan munkakör és munkahely, ahol visszaélésszerűen -legtöbbször gyárak - alkalmazták ezt a lehetőséget a munkabérek alacsony szinten tartására, letörésére, illetve kiszorították a magyar munkavállalókat a behozott külföldi munkavállalók a munkalehetőségből. A cél ennek a felülvizsgálata lenne, nem az, hogy elefántként menjünk be a porcelánboltba.

A meglévő munkavállalási engedélyeket értelemszerűen ez nem érinti, tehát a munkavállalók itt lesznek és tudnak dolgozni az agráriumban és élelmiszeriparban is, ahol nincsen lehetőség magyar munkavállalókat alkalmazni, de kell egy tiszta képet látni, hogy mi a visszaélésszerű tevékenység és mi az, ami tényleg egy szükséges intézkedés, mert bizonyos területeken egész egyszerűen nem lehet máshogy megoldani a munkaerőkérdést.

A méhészet és méztermelés évek óta súlyos válságban van a nyomott mézárak miatt, pedig nem csupán a méz előállításában van fontos szerepe, hanem a beporzásban is. Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel?

Meg kell vizsgálni, hogy miért alakulnak ki ezek a mézárak. Legtöbb esetben valószínűleg azt fogjuk találni, hogy az, ami versenyez a magyar mézzel, csak a nevében méz. Ez tehát minőségi kérdés, ahol a jó minőségű, valódi mézet kell pozícióba hozni. A másik probléma valóban az, hogy a biodiverzitás csökkent az elmúlt időszakban. A méheknek is egyre kevesebb a méhlegelő, ráadásul a klímaváltozás okán a termelésbiztonság és a kiszámíthatóság is sokat romlott a méhészetben. Elég csak megnéznünk, hogy hányszor fagyott el például az akác a virágzás idején, ami az egyik legfontosabb méhlegelő Magyarországon.

A vetőmagtermesztéssel tudunk ezen segíteni, a különböző aprómagtermesztésekben is, ami együtt jár azzal, hogy méhlegelők lesznek - mondjuk lucernavetőmag-előállítás, vagy a facélia segítségével. Ezek ráadásul értékesíthető növénytermesztési termékek is. Hozzáteszem itt is, hogy kell hozzá a tudás is.

Ha lesz több méhlegelő, akkor azt gondolom, hogy nagyobb biztonsággal és jobb hatékonysággal fognak tudni mézet is termelni a méhészek. Ez javítani fog a méz piaci lehetőségein és pozícióján is.

A haltermelők azt mondják, hogy a területalapú támogatásból nem részesülhetnek, ami ugyan uniós kérdés, de például az útdíj szabályozása kifejezetten kedvezőtlen számukra, hiszen a hal szállításakor tulajdonképpen a víz szállítása után fizetnek. Ez nemzeti hatáskörben szabályozható. Lehetséges, hogy ezt a szabályozást újragondolja a kormányzat?

Ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell mindenképpen, meg kell vizsgálni, hogy hogyan lehet segíteni a működésükben. Ezek már mind eseti problémák, amiket fel kell tárni. Biztos, hogy nagyon sok ilyen lesz, ami elő fog jönni.

Ha négy év múlva újra leülnénk egy interjúra, mi lenne az a három terület, ahol fordulatot lehet elérni, és amire büszke lenne?

Az első számú prioritás a termékpálya szereplőinek az együttműködése. Ha azt sikerülne elérni, hogy legyenek jól működő terméktanácsok és kiváló integrációk, az egy nagy siker lenne mindenképpen. Ha tudnánk fiatalítani az agráriumon, ez lenne a második nagyon nagy siker. A harmadik, és ez szerintem az első kettővel kifejezetten összefügg: a tudás megfelelő használata. Egy adatvezérelt, tudásalapú ágazat, amely nem csak a technológia, hanem a piaci működés területén is adatalapon dönt, valóban nagy siker lenne.