agrarszektor.hu • 2026. április 23. 13:27
Egzotikus halak a hévízi tóban, tengeri tarisznyarákok a Dunában, aranyszínű sárgaságot terjesztő amerikai lepkekabóca a magyar borvidékeken. Csupa olyan hírek, amelyek az elmúlt években sokkolták a szakmát. De vajon miért érezzük azt, hogy egyre több inváziós faj jelenik meg hazánkban és mi áll ennek a hátterében? És tehetünk-e valamit azért, hogy az általuk okozott károkat mérsékeljük? Erről beszélt az Alapvetés podcast eheti műsorában Weiperth András hidrobiológus.
Az elmúlt időszakban egyre több idegenhonos fajról derült ki, hogy jelentős környezeti és gazdasági károkat okozhatnak Magyarországon, elég csak az ázsiai lódarázsra, a kőrisbontó karcsúdíszbogárra, a mosómedvére vagy épp a japán cserebogárra gondolni.
Amint azt Weiperth András hidrobiológus, a Dr. Puky Miklós Varangy Akciócsoport Egyesület elnöke az Alapvetés podcast eheti epizódjában kiemelte, az inváziós nyomás földön, vízen és levegőben is erőteljes, határainknál pedig jelenleg is sorban állnak azok a fajok, amelyek az elkövetkező években várhatóan további problémákat okozhatnak a természeti értékekben, a mezőgazdasági termelésben és az épített környezetben.
Sokszor lehet arról hallani, hogy a trópusi fajok terjedése összefügg a globális klímaváltozás hatásaival, Weiperth András azonban a beszélgetésben arra is rámutatott, hogy az átlaghőmérséklet növekedése, valamint az enyhe, fagymentes telek gyakoriságának növekedése csupán egy a több, mint ötven tényező közül, ami befolyásolja egy faj terjedésének és tartós megtelepedésének sikerességét.
Arról viszont jóval kevesebb szó esik, hogy a hobbiállatok vásárlása és tartása akár több évtizedig tartó elköteleződést jelent, a megunt ékszerteknősök vagy más nem őshonos fajok pedig semmiképp sem kerülhetnének a természetbe, különösen az élő vizekbe. Ennek kapcsán Weiperth András egy meglepő esetet is felidézett, amely 2020 novemberében történt meg vele Budapesten.
Jöttek a bejelentések a Népsziget környékéről, hogy elpusztult tengeri tarisznyarákok vázait találják meg kutyasétáltatás közben a népszigeti mellékágban, valamint az újpesti öbölben és az ott lévő Duna-parton, a Rákospatak torkolatában. Elkezdtük felmérni és kiderült, hogy nyolc olyan tengeri tarisznyarák fajnak töménytelen mennyiségét engedték el, amiket étkezési célból hoztak be élő példányként Európa különböző helyeiről.
Weiperth András szerint a felpörgött biológiai invázió azért is jelent komoly kockázatot, mert hazánk ökológiai rendszerei sok helyen nincsenek olyan állapotban, hogy hatékonyan megküzdjenek ezekkel az erőteljes hatásokkal. Mint a szakértő szemléltette,
egy jó kondiban lévő sportoló, aki napi szinten tesz az egészségéért, jól táplálkozik, fut, mozog, az nehezebben kap el betegségeket. Most a magyarországi ökológiai hálózatoknak a jelentős része az inkább hasonlít egy nem azt mondom, hogy félkarú óriáshoz, de egy olyan személyhez, akinek a keze, lába össze van kötve és egy cementes zsákkal azt várja, hogy mikor lökik be a Dunába.
De vajon tényleg ennyire súlyos a helyzet és egyre több az inváziós faj vagy csak jobban látjuk őket? És mit tehet egy gazda vagy egy hobbiállattartó annak érdekében, hogy lassítsa ezt a folyamatot? Az Alapvetés podcast eheti epizódjában ezekről a kérdésekről is szó esik.