Ánizs

Termését és illóolaját az élelmiszer- és cukoripar, de főképpen a likőripar használja fel. De mi, magunk is termeszthetjük a kiskertünkben. Itt van minden, ami kell hozzá!

A Földközi-tenger keleti térségében, Kis-Ázsiában és Egyiptomban őshonos, ahol már a legrégebbi időktől fogva használták gyógy- és fűszernövényként. Az ókori görögök betegségek megelőzésére, az emésztés serkentésére fogyasztották a magjait, Dioszkoridész fájdalomcsillapító, vizelethajtó hatását írta le, mérges állatok harapása ellen ajánlotta. Pannóniába a rómaiak hozták be, ma is egyik kedvelt fűszernövényünk, a VIII: Magyar Gyógyszerkönyvben pedig hivatalos drog. Étvágyjavító, emésztést serkentő, hurutoldó, fertőtlenítő és görcsoldó hatású. Termését és illóolaját az élelmiszer- és cukoripar, de főképpen a likőripar használja fel. Az ernyősvirágúak családjába tartozó egyéves, lágyszárú növény. Szára 40-70 cm magas, elágazó, egyenesen felálló, enyhén szőrözött, végig leveles. Szára gyenge, ezért előfordul, hogy a növény a talajra dől. Szárlevelei a szár alsóbb részein kerekdedek,  közepén szeldeltek, a felsők sallangosak. Virágzata összetett ernyő, amely 10-15 ernyőcskéből áll. Termése tojásdad, vagy fordított körte alakú ikerkaszat, csúcsán a két bibe-maradvány látható. Színe szürkészöld vagy szürkésbarna. Ezermagtömege: 1,5 – 4 g.

Az ánizs édesgyökérre emlékeztető, édes, mégis kesernyés aromájú, kellemes utóízű fűszer. Az ánizs fűszeres íze a világ minden konyhájában fontos szerepet játszik – a fűszert a leggyakrabban különböző péksütemények ízesítésére használják, és már az ókor óta a kenyérfélék és sütemények kedvelt fűszerének számít. Az ánizst ugyanakkor nem csak főzéshez használják – számos alkoholos ital az ánizsnak köszönheti jellegzetes ízét. Legyen szó akár a görög úzóról, a francia Pernod likőrről, vagy a török rakiról, az ánizst karakteresen fűszeres íze miatt világszerte előszeretettel használják a röviditalok ízesítéséhez.

Termesztés és ápolás

Melegigényes, az ország északi, hűvösebb vidékein nem termeszthető. A magvak csírázási hő optimuma 20-25 oC. A csíranövények a hidegre nem érzékenyek, a néhány fokos fagyokat is elviselik. Víz és tápanyagigényes. A csirázásához bőséges nedvességet igényel, legtöbb vizet a szárba indulás kezdetétől a virágzásig vesz fel. Érésekor a meleg, száraz időjárás a kedvező. Talaj tekintetében is igényes. Sikeresen csak jó szerkezetű, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, semleges kémhatású talajon termeszthető. Homok vagy erősen kötött hideg talajok nem alkalmasak termesztésére.

Március végén – április elején vethető, amikor a talaj már legalább 7-8 oC-ra felmelegedett. Ennél alacsonyabb talajhőmérsékletnél történő vetés hiányos kelést eredményez. A vetés 25-30 cm sortávolságra, 2-3 cm mélységre történjen. A vetőmagszükséglet 15-20 kg/ha (80-100 db mag/fm). Az egyenletes kelés érdekében a vetés után azonnal hengerezzünk. A virágzás és termésérés közti időszakban figyelmet kell fordítani a foltos bürök (Conium maculatum) irtására. A foltos bürök mérgező termése alakra és méretre is majdnem megegyezik az ánizséval, kitisztítása lehetetlen. A foltos bürök termésével szennyezett ánizs nem értékesíthető, gyakorlatilag sem drognak, sem vetőmagnak nem használható.

Betegségek és kártevők

Veszélyes betegsége a bakteriózis, mely a korianderhez hasonlóan a virágok elszáradását okozza. A betegséget terjesztő rovarok ellen a szárba indulás stádiumában kell védekezni. Kártevői közül a bagolylepke hernyóit, a köménymolyt, a fecskefarkú lepkék hernyóit és a levélaknázó légy lárváit lehet még megemlíteni.