Busa

A busa a pontyfélék családjába tartozik, a Kárpát-medencében nem őshonos hal, de ma már Magyarországon szinte minden álló és folyóvízben megtalálható. A busaolaj nagyon egészséges.

A busa (Hypophthalmichthys) a pontyalakúak rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó nem. A busák külső megjelenése rendkívül jellegzetes, nagy testűek, fejük a testükhöz képest nagy és széles. Szemeik az állcsúcsuk vonala alatt helyezkednek el. Szájuk felső állású, úszóik jól fejlettek, farokúszójuk mélyen bemetszett. Speciális szivacsos szűrőkészülékkel kiszűrik a vízből a baktérium- és planktontartalmat. A legnagyobb hosszuk fajtól függően 54,5-146 centiméter között mozog.

A busa előfordulása

A busák eredeti élőhelye Kína, a Kárpát-medencében nem őshonosak. A 60-as évektől végzett rendszeres telepítések miatt a magyarországi folyókban és néhol tavakban két faj, a pettyes busa és a fehér busa is gyakran előfordul. Természetes körülmények között a fehér busa már hazánkban is szaporodik, a klímaváltozás kedvez ívásának. Azzal a céllal kezdték el hazánkba importálni, hogy a vizeinkben egyre nagyobb mértékben felszaporodott fitoplanktont fogyassza. Magyarországon ma már szinte minden álló és folyóvizünkben megtalálhatók állományai. A Balatonba és a Velencei tóba is betelepítették, napjainkban nagy gondot jelent a lehalászása, mivel a busák akár a delfinek átugrálnak a hálón. Nagyobb folyóinkban, a Tiszában, Dunában, Körösökben is szép számmal fordul elő, leggyakrabban erőművek alvizén gyűlik össze csoportosan.

Testfelépítése

A pettyes busa és a fehér busa között az a különbség, hogy a pettyes busa mint neve is elárulja sötétszürke pettyekkel tarkított az oldalán, valamint a pettyes busának a szeme a fej alsó harmadában helyezkedik el, alsóállású. Mindkét hal testfelépítése, erőteljes. Hátuk magas, úszóik nagyok és izmosak. Testét apró pikkelyek fedik, erős a nyálkatermelésük, ami részben a vízben való gyors haladást, illetve a betegségekkel való hatékony védekezést teszik lehetővé. Feje nagy és robosztus, szeme a fejéhez viszonyítva kicsi, szája viszont elég nagyra nyitható. Sokszor meg lehet figyelni amint a busák csapatostól szűrik a vizet, ilyenkor a szájuk teljesen nyitva van, és a kopoltyúréseken áramlik ki az átszűrt víz.

A busa életmódja

A busák fito- és zooplanktonnal táplálkoznak, de a fehérbusa csak és kizárólag növényi eredetű planktonikus élőlényeket (fitoplanktont) fogyaszt, a pettyes busa pedig egyaránt növényi és állati eredetű planktonokat is. Melegkedvelő hal, télen az anyagcseréje lelassul.

Szaporodása és egyedfejlődése

A busa csak és kizárólag meleg, 22-25 celsius fokos vízben szaporodik, ikrája lebeg a víz felső harmadában. A busát Magyarországon mesterségesen szaporítják, hogy az ívásra hipofízissel (agyalapi mirigy befecskendezése) késztetik az ikrák beérlelésére, és a hímeknél a tej képződésére. Növekedése táplálékban gazdag vizekben igen gyors, általában a harmadik év végére elérheti az 1 kg-os testtömeget. Kifejlett példányok testsúlya elérheti, sőt meghaladhatja az 50-60 kg-ot.

A busa húsa

Húsuk szálkás, közepes minőségű. A busa fehér húsának nincs annyira jellegzetes, karakteres íze mint sok más hazai édesvízi halunknak. Az egészséges életmód híveinek a busa egy kitűnő alap étel lehet. A busaolajban található többszörösen telítetlen, omega-3 zsírsavak csökkenthetik bizonyos koleszterinfajták mennyiségét a vérben, s ez visszaszorítja a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. Az omega-3 zsírsavak ezen túlmenően az idegrendszer megfelelő fejlődéséhez éppúgy nélkülözhetetlenek, mint az immunrendszer működéséhez. Szintén a hal mellett szól, hogy alacsony az energia- és magas a tápanyagtartalma. Kiváló forrása az A-, a D-, illetve a B1-, B2- és B12-vitaminnak, megtalálhatóak benne az emberi szervezet számára fontos nyomelemek, min a magnézium, a kalcium, a vas, a cink, a szelén, és a jód. Emellett könnyen emészthető és jól beépíthető a fogyókúrázók és a cukorbetegek táplálkozásába is. A többi halhoz képest alacsony a foszfor tartalma, ezért vesebetegek is fogyaszthatják.