Hazánk egyik legismertebb természetfotósa, Potyó Imre immár hetedik természetfotójával kapott meghívást a világ legrangosabb természetfotós pályázatának díjátadójára, ahol ezúttal a Növények és gombák kategóriában egy süngombát ábrázoló képpel vívta ki a zsűri elismerését. A fotós tavaly talált rá egy csertölgy törzsén erre a ritka, védett gombafajra, amelyet alkonyatban, a kékóra fényében szakállas szellemként örökített meg.

Imádom az éjszakai fotózást, a csillagokat, a holdfényt, a félhomályt, a kékórát, úgyhogy hétről hétre visszajártam ehhez a gombához. A kép éppen egy évvel ezelőtt készült el, októberben, de maga a gomba egészen az első téli hófoltokig ott volt a csertölgyön

– emlékezett vissza az Alapvetés podcast műsorában Potyó Imre, aki az elmúlt években azt is rendre megtapasztalja, hogy kedvenc fotózási helyszínei, a börzsönyi erdők és vízfolyások rendkívül gyorsan változnak.

Egyedi látásmóddal készült természetfotói emiatt nemcsak kimagasló esztétikai élményt nyújtanak, hanem olyan fajokra, élőhelyekre és jelenségekre is felhívják a figyelmet, amelyeket ugyanott ugyanúgy talán már nem sokáig lehet megfigyelni.

Az idei év is elég durva volt, májusban már kiszáradtak a patakok és csak augusztus közepén kezdtek el újra feltöltődni. Megmaradt viszont néhány egészen kicsi medence, ahol az állatok, ha szerencséjük volt, össze tudtak gyűlni és túl tudtak élni. Voltak ott bolharákok, szalamandralárvák, kövi rákok, fürge csellék, kövi csíkok, és a denevérek is ilyen medencékbe jártak inni. Saját szemünkkel látjuk a kollégákkal, hogy mi történik körülöttünk, hogy tűnnek el a vízfolyások, hogy száradnak ki a bükkösök, a lucfenyvesek. De én próbálom a szépet megtalálni még ebben a tragédiában is.

De vajon lehet-e ezeknek a természetfotóknak akkora ereje, hogy ténylegesen hozzájáruljanak egy környezeti probléma megoldásához? Az Alapvetés podcast mai epizódjában erről is megosztotta gondolatait Potyó Imre.