Dohány

A dohány fogyasztása esetén leggyakrabban füst formájában történő szívásra, rágásra, szippantásra vagy tubákolásra alkalmas dohányként vagy snüssz formájában jelenik meg.

A dohány elterjedése és jellemzői

A dohány az Észak-és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Délnyugat-Afrikában és a Csendes-óceán déli vidékein őshonos burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó füvek és cserjék nemzetsége. Az összes Nicotiana faj közül a közönséges dohányt (Nicotiana tabacum) telepítették a legszélesebb körben, és az egész világon cigaretta előállításához ezt a levéldohányt termesztik. A dohány csírázása 27 °C -on (80 °F) általában 2-5 napig tart.

A dohány termesztése

A dohány általában nem évelő növény. Hideg- vagy melegágyban palántázzák, majd a földekre kiültetve a növény beéréséig nevelik. A dohányt meleg éghajlaton, termékeny, jól lecsapolt talajon termesztik. 2000-ben mintegy 4,2 millió hektár dohányföld volt világszerte művelés alatt, több mint 7 millió tonna dohányt termelve. A dohánymagokat a talajfelületre szórják, mivel a csírázást a fény indítja be. A dohány betakarítása többféleképpen is lehetséges. A legrégebbi módszer szerint az egész növényt learatják: sarlóval elvágják a növény szárát a talaj közelében. A 19. században a brightleaf dohányt úgy kezdték betakarítani, hogy a megérő dohányleveleket egyesével húzták le a szárról. A megérő leveleket learatják; mindig a száron alulról felfelé haladva. A növény szárán lévő legalsó leveleket a vidékies déli, dohánytermelő államokban „sand lug”-nak (homokfogónak) nevezik. Az elnevezés onnan ered, hogy mivel ezek a levelek szinte a talaj felszínénél helyezkednek el, az erős esők hatására a levelekre felverődik a homok vagy agyag. A homokfogó a legsúlyosabb, és az ilyen levelekkel legnehezebb dolgozni. A levél nagy súlya egyébként a méretéből és a rárakódott földből adódik.

A dohány magyarországi helyzete

Míg hazánk uniós csatlakozásakor még hozzávetőlegesen ötezren termesztettek dohányt az országban, ma alig hatszáz termelő látja el ezt a feladatot. Kiöregedett az ágazat, a fiatalok nem a mezőgazdaságban és nem a dohánytermesztésben látják a jövőjüket. Ez azt jelenti, hogy megszűnt az a hagyományozódás, ami korábban jellemezte az ágazatot, ma viszont már nem apáról fiára száll a dohánytermesztés mestersége. Mindezen kívül a munkaerő mellett az egyre növekvő energiaköltségek is komoly kihívás elé állítják az ágazatot.