A fehér libatop egy disznóparéjfélék családjába tartozó gyomnövény, ami kapásokban, tarlókon, utak mentén, parlagokon, szemétdombok környékén mindenütt nagy tömegben megtalálható.
A fehér libatop jellemzői A disznóparéjfélék családjába tartozó növény a hazai kertek, szántóföldek egyik leggyakoribb gyomnövénye. A fehér libatop karógyökere erős oldalgyökérzetű, szára dúsan elágazó, tompa élekkel barázdált (zöld–fehér csíkos). Levelei többnyire hosszú nyelűek, épszélűek vagy alig karéjosak, rendkívül változó alakúak, de többnyire lándzsás-tojásdadok vagy rombosak. Színükön és fonákukon fehér szőrösek. A virágnak 5 fehér szegélyű, zöld lepellevele van, melyek összehajlanak, és csak virágzás idején nyílnak szét. Termése fényes, barna színű, sima egymagvú tok, virágzata pedig gomolyos füzéres fürt. A fehér libatop virágzása júniustól októberig tart.
A fehér libatop felhasználása
Bár a fehér libatop rendszeresen irtott gyomnövény, a fehér libatop ennek ellenére még ehető is: magas kalcium-, vas- és fehérjetartalmával a spenóthoz hasonlóan felhasználható levélzöldségféle lehet. Salátának és levesnek lehet felhasználni, azt viszont szem előtt kell tartani, hogy kissé hosszabb főzési időt igényel, mint a spenót. Nagyon fontos, hogy az oxálsav főzés közben részben ugyan lebomlik, de vesekő, köszvény, hiperacidózis esetén nem javasolt a fogyasztása! A túlműtrágyázott talajokban növő libatop leveleiben nitrátokat halmoz fel.
Soha nem látott erdőtűzszezon tombol Európában, Magyarországon is egyre nagyobb a veszély.
Sokan úgy gondolják, hogy ez a termés majd idővel lebomlik, de valójában komoly veszélyt kockáztatnak.
A magyar gazdák is elkezdtek foglalkozni a klímaváltozással és annak hatásaival, következményeivel.
Magyarországon az egy évvel korábbihoz képest 11 százalékkal alacsonyabb termelői áron kereskedtek az étkezési búzával július negyedik hetében.
A turizmus és az agrárium kapcsolata végérvényesen átalakult, és a klímaváltozásra is reagálnia kell.
