Füsti fecske

A füsti fecske apró testű, gyors röptű, rovarevő énekesmadár. Jelentős mértékben kötődik az emberhez. Költözőmadár, télire Afrikába vonul.

A füsti fecske (Hirundo rustica) a verébalakúak rendjébe és a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó, apró testű, villámgyors röptű madár. A füsti fecske a fecskefélék villásfecskék nemének legelterjedtebb faja. Jellegzetes külsejű énekesmadár, testének felső részén kékesfekete tollazattal, villás farktollakkal és ívelt, hegyes szárnyakkal. Megtalálható Európában, Ázsiában, Afrikában és az amerikai kontinensen. Költözőmadár, télire Afrikába vonul.

A füsti fecske a nyílt vidék madara, mely főleg ember alkotta szerkezetekre építi fészkét, és szinte mindenütt elterjedt, ahol emberek élnek. Csésze formájú fészkét sárgolyókból építi istállókban vagy azokhoz hasonló helyeken. Repülés közben rovarokkal táplálkozik. E madárfaj jelentős mértékben kötődik az emberekhez, és rovarevő mivolta miatt az ember elviseli jelenlétét. A füsti fecske Ausztria és Észtország hivatalos madara. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

A füsti fecske életmódja

A kecses, gyors füsti fecske hasznos madár: repülő rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik. Az ősz közeledtével mind kevesebb rovar repked a levegőben, így egyre inkább a vízpartok környékén keresgél. Amikor eső közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az időjárásváltozást.

Augusztusban-szeptemberben a fecskék kisebb-nagyobb csoportokba verődnek a háztetők gerincén és a villanydrótokon, készülve az előttük álló hosszú utazásra. A vándorlást megelőző hetekben a fecskék rengeteg táplálékot fogyasztanak el azért, hogy testsúlyukat megnöveljék. Ilyenkor eredeti súlyuknak akár közel duplájára is hízhatnak. A vándorlás előtt a Közép-Európában élő fecskék jelentős része a Balaton környéki nádasokban, a Hortobágyon, vagy a Baranya megyében fekvő Sumony település határában gyülekezik. A vándorlás során a csapatokban vonuló madarak óriási távolságokat képesek megtenni, és nagyobb nádasokban éjszakáznak.

A füsti fecske előfordulása

A füsti fecske Ausztrália és az Antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedt vándormadár, csak a hideg éghajlati övet és a sivatagos területeket kerüli. A füsti fecskét széles elterjedési terület jellemzi, fészkelő állományai Eurázsia, Észak-Afrika és Észak-Amerika nagy részén megtalálhatóak. Vonuló és telelő állományai Afrikában a Szaharától délre eső területeken, Ázsiában Pakisztántól egészen Új-Guineáig terjedő területeken, Ausztrália északi részein, valamint Közép- és Dél-Amerikában találhatóak.

A füsti fecske táplálkozása

A füsti fecskék szokásaikban hasonlítanak a többi rovarevő madárfajhoz, beleértve más fecskefajokat és a sarlósfecskeféléket is. A füsti fecske nem kimondottan gyorsan repül vadászat közben, repülési sebessége 11 és 20 m/s lehet, míg szárnycsapásait másodpercenként 5-9 alkalommal hajtja végre, ám jobb manőverezési képessége van, mint azon rovaroknak, melyeket röptében elfogyaszt. A füsti fecskék jellemzően 7-8 méterrel a föld felett repülve táplálkoznak, miközben gyakran követnek állatcsordákat, embereket vagy mezőgazdasági gépeket, hogy elfogják az ezek által felzavart rovarokat, de esetenként a víz felszínén felbukkanó táplálékokat is felkapják alacsony röptük közben, vagy falak felületéről, növényekről szedik össze táplálékukat. Fészkelőhelyeiken a nagyobb legyek teszik ki táplálékuk 70%-át, miközben a levéltetvek szintén fontos összetevőjét képviselik élelmüknek.

A füsti fecske fajtái

Óriási elterjedése ellenére a füsti fecskének mindössze hat alfaja alakult ki: az európai, a közel-keleti, az egyiptomi, a keleti, a szibériai és az észak amerikai füsti fecske. Ezek szerte az északi féltekén költenek. Négy alfajuk vándorol délebbre telelni. Telelési területük a sarkvidéket leszámítva kiterjed Argentína középső és távolabbi déli vidékeire, Dél-Afrikára és az ausztrál kontinens északi vidékeire is. Nagy kiterjedésű élőhelye egyben azt is jelenti, hogy a füsti fecske nem veszélyeztetett madárfaj, ám helyi populációit megtizedelhetik bizonyos, az adott helyen bekövetkező kedvezőtlen folyamatok.

A füsti fecske szaporodása

A füsti fecskék költési időszaka májusban kezdődik. Az amúgy társas madarak ekkor párokat alkotnak, és közösen fészket kezdenek építeni. A csésze alakú fészket szinte kizárólag emberi környezetben, épületek (istállók, pajták) fedett részeiben cseppenként és szálanként tapasztják össze a pocsolyák sarából és különféle növényi részekből. Sokszor előző évi fészkeket foglalnak el újra és bővítenek ki. A füsti fecske nem kimondottan telepes fészkelő, ám gyakran előfordul, hogy meglehetős közelségben épül fel több költőhely.

A füsti fecske évente többnyire két - bőséges időben három - fészekaljat nevel fel, bár elterjedése északi részén általában csak egyet. Egy alkalommal 4-6 fehér alapon kékes-barnás pettyekkel tarkított tojást rak, amelyek 14-16 nap múlva kelnek ki. A fiókák kezdetben csupaszok és vakok, mintegy 18-23 napon belül válnak röpképessé. Csillapíthatatlan étvágyukat addig mindkét szülő igyekszik kielégíteni. Ilyenkor egy nagyobb fészekaljhoz akár naponta 400 alkalommal hoznak a torkukban eledelt.

Vissza a fogalmak listájához

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Még a legjobb áron!
AgroFood 2024
Még a legjobb áron!
Agrárium 2024
50% kedvezmény kistermelőknek, őstermelőknek és fiatal gazdáknak!