Leander

A leander széles vidéken honos, a Földközi-tenger medencéjétől a Közel-Keleten át egészen Indiáig, de Kínában is előfordul. Fás szárú, mintegy 3 méter magasra növő örökzöld cserje.

A leander jellemzői és termesztése

A leandert betelepítették számos, szubtrópusi éghajlatú területre, így Madeirára is, ahol a sziget déli partvidékén a tenger szintjétől 400 m-ig nő, főleg az utak mentén. Különböző színekben pompázik, óriásira meg tud nőni, és mediterrán hangulatot ébreszthet bárkiben. A leander egy viszonylag könnyen tartható, tekintetet vonzó növény, de érdemes odafigyelni arra, hogy mindig igyekezni kell a lehető legoptimálisabb körülményeket megteremteni számukra. A leander többnyire szabadban tartott cserepes növény, júliustól szeptemberig virágzik, és minden része halálosan mérgező! Hányást, hasmenést, verejtékezést, görcsöket és szívritmuszavart okozhat!

Fontos szem előtt tartani, hogy a leander télen pihen, ami miatt szükséges, hogy támogassuk őt az egészséges fennmaradásában. Teleltetés előtt mindenképpen fejezzük be a tápanyagok kijuttatását már szeptemberben, fokozatosan csökkentsük az öntözését, de csak annyira hogy ne száradjon ki teljesen a földje, vágjuk vissza, ha szükséges és alaposan mossuk le. Lemosás után hagyjuk megszáradni, nedves növényt ne vigyünk be a teleltető helyre. Többnyire a leander az átmeneti, gyenge fagyokat elég jól viseli a szabadban, ezért nem is érdemes előbb bevinni.

Teleltetés szempontjából a leander számára a legoptimálisabb hely egy világos, fűtetlen helység, ahol a hőmérséklet 2 és 10 Celsius-fok között van. Minél hűvösebb, annál jobb, hiszen alacsony hőmérsékleten a kártevők elszaporodása kevésbé valószínű. Egy hűvös pince is teleltető helyül szolgálhat. Ha a pince nedves, nagyobb valószínűséggel támadja meg a leandert gombás megbetegedés, ezért a növény rendszeres átvizsgálása télen erősen ajánlott.