Lucerna

A lucerna egységnyi területről legnagyobb termést adó, pillangós virágú, nagy fehérjetartalmú, szálas takarmánynövény. A lucerna az egyik legfontosabb takarmánynövényünk.

A lucerna jellemzői és fontossága a takarmányozásban

A lucernák fő elterjedési területe a Földközi-tenger környéke, de takarmánynövényként való hasznosításukból eredően mindenhol elterjedtek. A hüvelytermés ívesen hajlott, vagy csigavonalban felcsavarodott, gyakran tüskés. A virágzat fürt, vagy fejecske. A levelek hármasan összetettek, a levélkék széle. Levelei nyolcféle alapvető enzimet tartalmaznak, a lucerna csökkenti a vérzést, és elősegíti a véralvadást. Tartalmaz továbbá B6-, D- és E-vitamint, valamint gazdag kalciumban, magnéziumban, káliumban, béta-karotinban, foszforban.

A lucernának nagy fehérjetartalma van, magának a fehérjéjének pedig nagyon jó a minősége, biológiai értéke is. Egyébként területegységre számítva a szálas takarmányok közül legtöbb emészthető nyersfehérje is a lucernával érhető el hazánkban. A fehérjén kívül mészben és egyéb ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdag a lucerna, különösen a karotin tartalma nagy. Továbbá jelentős energiaforrás, a keményítő és cukortartalma viszont kevés, de az emészthető nyersrosttartalma fontos a kérődzők takarmányozásában.

A közvetlen takarmányozási jelentőségén kívül a lucerna felhasználható a biológiai talajművelésben és előnyösen hat a talajok termékenységére is. A fejlett gyökérzete nitrogénben és szerves anyagban gazdagítja a talajt. A lucerna talajgazdagító tulajdonságát bizonyítja az is, hogy a lucerna utóhatása felér egy jó istállótrágyázással. A lucerna termesztése teljesen gépesített, jól beilleszthető az üzemi termesztés kereteibe, ahol kiváló alkalmazkodóképessége révén mind öntözéses, mind száraz művelésben biztonságosan termeszthető. Sokoldalúságát az is jól mutatja, hogy zölden, silózva, szenázsként, szénának szárítva, zöldlisztként, vagy granulátumként, illetve abraktakarmányok részeként is hasznosítják az állattartás során. A lucernák beporzása speciálisnak mondható némileg, hiszen a beporzás előtt a porzók feszült helyzetben vannak, felfelé igyekeznek csapódni. Amikor egy rovar az alsó szirmokat megérinti, a porzók a rovar hasára csapódnak. Mivel a porzó többé nem kerül vissza az eredeti pozíciójába, a beporzás csak egyszer történhet meg.