Tavaszi hérics

A tavaszi hérics a magyar flóra egyik legszebb vadvirága. A pusztafüves lejtőkön, homok- és löszgyepekben ma még gyakori évelő védett növény.

A tavaszi hérics jellemzői

A tavaszi héricsnek vastag, sötétbarna vagy feketés gyöktörzse, dús gyökérzete van. Gyöktörzséből több föld feletti hajtás fejlődik. Ezek fiatalon csak 15-25 cm-esek, elvirágzás után mintegy 40 centisre növekednek. Lomblevele többszörösen szeldelt, sallangos. A levélszeletek zöldesbarna, tojásdad csészelevél és 10–20 fényes sziromlevél fedi. Termései aszmag-terméscsoportot képeznek, egyes termések ráncosak, szőrözöttek, visszahajló csúcsba kifutók. A tavaszi hérics március-áprilisban virágzik, de májusban is találhatunk rajta egy-egy virágot - ezt hívják utóvirágzásnak. A boglárkafélék ősi családjának tagja. Eurázsia kontinentális területein elterjedt sztyeppnövény.

A tavaszi hérics felhasználása

Különféle száraz gyepekben, irtásréteken és legelőkön, karszt-bokorerdőkben, ligetes, melegkedvelő tölgyesekben találkozhatunk vele. Gyöktörzsét valaha nagy mennyiségben gyűjtötték a vizelethajtó és szívnyugtató hatóanyagai miatt. A tavaszi hérics Magyarországon ma még sokfelé előfordul, de hiányzik a Nyugat-Dunántúlról és kipusztult az Alföld jelentős részéről. Zölden és szárítva is egy igen erősen mérgező hatású növényről van szó, hatóanyaga a gyűszűvirágéhoz hasonló hatású glikozida, amely érzéstelenséget idéz elő. Az állatok például legelés közben rendszerint otthagyják, és szárát a széna közül is kiválogatják.