2026 nem egyszerűen egy szárazabb, vagy egy nehezebb év volt. Olyan összetett nehézségekkel kellett szembenézniük a gazdáknak, amik túlmutatnak az aszályon: alacsony hozamok, romló piaci kilátások, emelkedő költségek és még az időjárás is ellenünk volt.
Ahogy egyre többet lapoztunk a 2026-os naptárban, úgy telt meg a gazdák szíve reménnyel. Igaz volt ez az állítás egészen február-márciusig.
Régen látott csapadékos telünk volt, még havat is kellett lapátolni. Azt hiszem, akinek a földjein az őszi kalászosokat fedte jótékonyan a hótakaró, az nem bánta, hogy a járdáról le kell lapátolni a havat. Igazi téli hangulatunk volt a januári mínusz 15-20 fokos hidegben. Az optimistábbak, mint én is, azt gondolták, hogy fordulóponthoz érkezett az időjárásunk trendje. Biztosra vettem, hogy három-négy rossz, de legalábbis nem túl jó év után végre aratunk egy jót. Egy olyat, amit büszkén újságolhatunk a családunknak, barátainknak, kollégáinknak.
Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
Ez a tévedésem, illetve az, hogy szembesültem a valósággal késztetett arra, hogy összehasonlítsam a 2022-es és a 2026-os aszályt, mint meteorológia jelenséget, agronómiai kihívást. Az összehasonlításhoz az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) aszálymonitoring állomásainak listáját vizsgáltam át. Ezeket, illetve az állomások által továbbított adatokat adatminőségi vizsgálat alá vetettem, a nem megfelelőket kihúztam a listáról. A maradékból választottam tizenkét állomást, aszerint, hogy mely tájegységen találhatók. Az így létrejött 12 mintapont körüli HungaroMet automata mérőállomás hálózatának 10 perces adatsorait kértem le. Végül ebből származtak az olyan meteorológiai adatok, mint a hőmérsékletek, csapadékadatok, szélsebesség, légnyomás és globálsugárzás. Az adatokat mindkét évjáratban az őszi vetésektől kezdtem vizsgálni, igazodva az agronómiai naptárhoz. Eszerint a két vizsgált időszak:
- 2021. szeptember 1. – 2022. augusztus 31.
- 2025. szeptember 1. – 2026. augusztus 31.
Az adatok elemzését a csapadékadatok vizsgálatával kezdtem. Összesítettem a napi, havi, évszakos és éves adatokat is, majd az éves adatokat az összes mintaponton összehasonlítottam az 1991-2020 közötti időszak átlagértékeivel. A meteorológia ma ezt az átlagot tekinti normál értéknek.
Az eredmények magukért beszélnek: míg a normál érték minden mintaponton 550 mm felett van, addig a vizsgált 2 évben csak két dunántúli mintapont értéke éri el ezt a számot, ott is jelentős elmaradással a normálértékükhöz képest.
A négy évvel ezelőtti szárazság inkább az alföldi mintapontokon okozott jelentős kiesést. Ott a '26-os eredmények ugyan tovább romlottak, de a romlás mértéke nem volt jelentős, sőt a katymári mintaponton enyhe javulást is ki lehetett mutatni. A dunántúli eredmények viszont lényegesen elmaradtak a '22-es számoktól.
A legnagyobb vesztes ebből a szempontból Pusztaszabolcs, a maga majdnem 32%-os csökkenésével, de a kisalföldi Püski és a Balaton-felvidéki Mencshely is számottevő elmaradásba került ebben az évben, csakúgy, mint az Alpokalján található Vasszentmihály.
A vízhiányon túl érdemes megvizsgálni a hőmérsékleti adatokat is. Nem mindegy ugyanis, hogy az egyes vízhiányos időszakokban milyen mértékű hőterhelés hárul a növényeinkre, ahogy az sem, hogy a hőségperiódusok milyen hosszan sanyargatják a tábláinkat. Ha egy ábrában foglaljuk össze a fentieket, a következőt láthatjuk: a leghosszabb hőségperiódusok 13 napról 23 napra nőttek, azaz csaknem megduplázódott a terhelt időszak. 2026-ban két ilyen ciklus is nehezítette a termelést, ami 46 nap(!). A leghosszabb hőségperiódusok alatt lehullott csapadék viszont csak a harmada volt a '22-ben mért értékeknek.
A szárazságot, a hőséget, a beérkező sugárzást, és ezek kultúrnövényekre gyakorolt hatását együttesen az evapotranszspirációs vízigény (ETc) értékének kiszámításával tudjuk jellemezni. Az ETc érték azt mutatja meg, hogy egy adott kultúra megfelelő vízellátás mellett mennyi vizet tudna elpárologtatni a környezeti párolgással együttesen. Az ETc a növény élete során nem állandó, a különböző fejlődési fázisokban más-más értékkel jellemezhető. Amikor a kumulált ETc értékét a kumulált csapadék értékekkel összevetjük, a grafikon deficitet vagy szufficitet ábrázolhat, attól függően, hogy a kumulált csapadék mennyisége meghaladja, vagy alatta marad az ETc értékének. A vizsgált években a legtöbb kultúra esetében deficitet tudtam ábrázolni.
Példaként nézzük meg a kukorica ETc igényét a 12 mintapont átlagában lehullot csapadékértékekkel összehasonlítva. Az alábbi grafikon a vetés dátumával indul. Jól látszik, hogy a kezdeti fejlődés során még vannak metszéspontok a csapadék és az elméleti vízigény grafikonja között, de a kritikus fejlődési szakaszra már jelentős deficit rajzolódik ki, ami végig megmarad a növény élete során. Ilyen csapadékellátás mellett és a hőterhelés ilyen mértékénél szinte esélye sem volt a kukoricának termést hozni. Az alföldi tájakon már július végén, augusztus elején teljesen elszáradt kukoricatáblákat is láthattunk 2026-ban.
Kollégákkal beszélgetve a 4 t/ha-os eredményt már jónak mondták, hiszen volt olyan kukorica is, ami a virágzásig sem jutott el, még előtte kiszáradt. Hol vannak már a 10 t/ha feletti üzemi átlagok?
Az időjárás támasztotta akadályok és az ebből fakadó agronómiai kihívások mellett a piaci folyamatok és a költségek alakulása is nehezítette az eredményes termelést. Emiatt a két aszályos év összehasonlításából nem maradhat ki a gazdasági szempontok vizsgálata.
Ha megnézzük a gázolaj, az egyes inputanyagok és a munkaerő költségeinek változását a két évjáratban, változó képet kapunk. Ha például a MAS műtrágya árát vizsgáljuk a KSH adatai szerint, akkor 2022 júliusa és 2026 júliusa között 47,4%-os árcsökkenést látunk. Ez azonos mennyiséget felhasználva csökkenthette a hektárköltséget, ezzel szemben azonban a többi költségelem drasztikusan drágult. A gázolaj, szintén júliusi bázison 26%-kal magasabb áron érkezhetett a gazdaságokba 2026-ban. Igaz, 2022-ben ársapka volt érvényben, ami torzíthatja az összevetés mögött húzódó gazdasági összefüggéseket, de költség oldalról kedvezőbb volt. A munkaerő költsége a KSH ágazati összesítéséből származó adatok szerint 58,2%-kal nőtt.
A terménypiac és az állati termékek piaca sem kényezteti el a gazdákat a négy évvel korábbi állapothoz viszonyítva. Szintén júliusi KSH adatok szerint a búza 50,8 %-kal, az árpa 47,7%-kal, a repce 33,5%-kal ér kevesebbet a terménypiacon az alábbi táblázat szerint. Ezek a nominálisan számolt adatok, ám ha az azóta mérhető 29,2%-os inflációt is belevesszük a képletbe, még alacsonyabb az eredménytermelő képesség, az elvégzett munka reálértéke.
| Termény | 2022. július (Ft/t) | 2026. július (Ft/t) | Változás (Ft/t) | Változás (%) | Inflációval korrigált árváltozás (%) |
| Búza | 132 900 | 65 400 | −67 500 | −50,8% | −61,9% |
| Árpa | 108 400 | 56 700 | −51 700 | −47,7% | −59,5% |
| Repcemag | 285 000 | 189 400 | −95 600 | −33,5% | −48,6% |
A fontosabb növénytermesztési termékek felvásárlási átlagára. (Saját számítás a KSH STADAT 1.2.1.16. felvásárlási átlagáraiból, az általános fogyasztóiár-indexszel korrigálva.)
Az állattenyésztők sincsenek jobb helyzetben: a piac az állati termékeket is alacsonyabb árszínvonalon értékeli, függetlenül a feldolgozottság mértékétől. Talán a tojás az termék, ami a legjobban viselte a megpróbáltatásokat.
| Termék | Nominális árváltozás | Inflációval korrigált árváltozás |
| Vágóbaromfi összesen | −1,2% | −23,6% |
| Vágócsirke | −4,9% | −26,4% |
| Vágópulyka | 12,40% | −13,0% |
| Vágókacsa | 0,50% | −22,2% |
| Étkezési tyúktojás | 27,60% | −1,3% |
| Tehéntej | −24,6% | −41,6% |
| Vágósertés | −32,4% | −47,7% |
Nominális árváltozás és inflációval korrigált árváltozás 2026. júliusában, 2022. júliusához képest. (Saját számítás a KSH felvásárlási átlagáraiból, az általános fogyasztóiár-indexszel korrigálva.)
A fentiek alapján elmondható, hogy a 2026-os aszály, és a vele együtt érkező agronómiai kihívások, lényegesen rosszabb gazdálkodási környezetet teremtettek, mint a 2022-ben tapasztaltak. Kevesebb csapadék, sokkal nagyobb hőterhelés jellemezte az idei évet.
Ezekből fakadóan romlott a hatékonyság is, amihez kedvezőtlenebb költség- és piaci környezet társult, azaz a magasabb költségek mellett megtermelt, de egységnyi felületre számolt kevesebb terményt, alacsonyabb reálértéken lehet értékesíteni. Az állattenyésztés helyzete is nehéz, gondoljunk a tejpiaci helyzetre, vagy éppen a sertésárak alakulására. Nekik, az állattenyésztőknek, még egy jelentős kihívással is szembesülniük kell, ami nem más, mint a takarmánybiztonság. Főleg a tömegtakarmányt etető ágazatok állnak nehéz tél előtt, mert a saját termelés jellemzően elmarad a várt mennyiségtől, a vásárlás a szállítási költségek miatt pedig nagyban megdrágítja a takarmányadagok értékét.
A vizsgálat legfontosabb tanulsága ezért túlmutat azon, hogy melyik évben hullott kevesebb csapadék. A bemutatott mintapontokon 2026-ban a szárazság és a hőség együttes terhelése nőtt, miközben a vizsgált termékek piaci pozíciói romlottak. A termelőknek így egyszerre kellett megküzdeniük a termés biztonságának és a gazdálkodás eredményességének megőrzéséért.
Minden túlzás nélkül állítható, hogy 2026 sok szempontból rosszabb év volt, mint 2022 a magyarországi gazdák számára. Megkockáztatom, hogy a modern, II. világháború utáni magyar mezőgazdaság történetében 2026-nak előkelő helye lesz a legrosszabb évek sorában.
A publikációban szereplő állítások és vélemények kizárólag a szerző(k) saját álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség, illetve az Agrárszektort is kiadó NET Média Zrt. hivatalos álláspontjával.
