Berla Attila • 2025. május 20. 06:02
A mezőgazdaság világszerte az egyik legérzékenyebb ágazat a klímaváltozás hatásaival szemben, és ez alól hazánk sem kivétel. A növekvő hőmérséklet, a szélsőséges időjárási események és a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás alapvető változásokat idéz elő a vetésszerkezetben, a termesztéstechnológiákban és a gazdálkodás mindennapjaiban. A klímaváltozásra adható egyik legfontosabb válasz a talajművelési módok megújítása – fogalmazott az Agrárszektornak Pais István, a Huminisz Kft. ügyvezetője.
A kukorica vetésterülete egyértelműen csökken, nem csak országosan, hanem lokálisan is ott, ahol már eddig sem volt biztonságos a termesztése – mondta el lapunknak Pais István. Az ügyvezető szerint a hazai gazdák egyre inkább kénytelenek alternatív kultúrák felé fordulni, különösen azokon a területeken, ahol a csapadékhiány már tartósan megkérdőjelezi a hozamok gazdaságosságát. A vetésszerkezet átalakulása tehát nem csupán a klímaviszonyok következménye, hanem szorosan összefügg a piaci lehetőségekkel és az adott kultúra értékesíthetőségével is.
A cirok, a napraforgó vagy akár az őszi kalászosokon belül a durum, az őszi sörárpa, vagy éppen az utóbbi évek „slágernövényét”, az őszi mákot is említhetjük. Ezek előtérbe kerülhetnek, de ezekre a növényekre kiépült és stabil piaci háttér szükséges és ennek vannak felső korlátai, illetve a felvásárlási ár sem minden esetben stabil. A ciroknak ugyan jó a szárazságtűrése, de jelenleg kevesebben foglalkoznak a szárításával, tisztításával, ami bizonytalanságot szülhet a termelőkben. A szóját én személy szerint a jelenlegi támogatási rendszer mellett nagyon jó alternatívának tartom, nyilván a megfelelő termőhelyeken. Kiváló kalászos vagy éppen kukorica elővetemény, alacsonyabb inputráfordítás szinten és hozamoknál is megtérül, illetve éppen az ESG esetében is kedvező pozíciójú a magyar szója, a GMO mentességről nem is beszélve
– fogalmazott az Agrárszektornak Pais István.
Regeneratív művelés és vízmegtartás - A talaj a kulcs
Pais István szerint a klímaváltozásra adható egyik legfontosabb válasz a talajművelési módok megújítása. Hozzátette, az utóbbi években látványosan elindult a regeneratív és a talajmegőrző művelési módoknak az elterjedése. Ezek célja leginkább a talaj szerkezetének, humusztartalmának és vízmegtartó képességének megőrzése, növelése. A vetésforgó diverzifikációja, a takarónövények használata ennek fontos elemei.
A szakember kiemelte, a szélsőséges időjárás különösen a hirtelen, nagy mennyiségű csapadék miatt az erózióveszély már nem csak elméleti kérdés. Saját, gazdálkodói tapasztalatai alapján is már 5 százalékos lejtőn is nagy mértékű, de 10 százalékos lejtőszög felett már óriási károkat tud okozni egy-egy felhőszakadás, különösen a forgatásos talajművelés esetén.
Ezek a módszerek nem csodaszerek, és nem minden talajon működnek egyformán jól. A kötöttebb talajokon például szükség lehet időnként mélyebb lazításra is, 4-5 évente legalább. De az biztos, hogy a humusztartalom növelése és a mikrobiológiai egyensúly fenntartása nélkül nincs fenntartható gazdálkodás.
A vegetáció későbbi fázisaiban a lombtrágyák és növénykondicionálók szerepe erősödik. Ezek megfelelő alkalmazásával a stressztűrés fokozható, ami az aszályos, hektikus, vagy éppen hidegperiódusokkal „tűzdelt” évjáratokban, mint pl. az idei tavasz, kulcsfontosságú.
A szakember hozzátette, hogy ma már nagyon sokféle termésnövelő anyag (mikrobiológiai készítmény, növénykondicionáló, talajkondicionáló) elérhető a piacon, de fontos, hogy azokat használjuk, amelyek hatékonysága valóban bizonyított. Az marketing vezérelt és nem szakmai alapon történő értékesítés nagyon sok kárt tud okozni a termésnövelő anyagok piacán működő tisztességes gyártóknak és forgalmazóknak, ennek a termékkörnek, de végeredményben legfőképpen a termelőknek, akik az ígéretekkel szemben többször azzal szembesülnek, hogy adott termék nem hozta az elvárt, beígért hatást, vagy éppen termésdepressziót okozott egy adott készítmény.
A termelői döntésnél az ár-érték arány, a megtérülés, a szakmaiság, a valós eredmények megléte, megfelelő számban idehaza beállított, eltérő évjáratokban elvégzett, kisparcellás- és nagyüzemi kísérletek kell, hogy a kulcsszavak. A helyzet azonban sajnos sok esetben nem ez.
A mezőgazdaság technológiai oldalán túl Pais István egy másik, kevésbé látványos, ám annál súlyosabb problémára is felhívja a figyelmet: a munkaerőhiányra.
A szántóföldi növénytermesztés még kevésbé szenved ettől, de az állattenyésztés és a kertészeti ágazatok különösen a zöldség- és gyümölcstermesztés gyakorlatilag napi szinten küzdenek vele. Ez nem új jelenség, de az utóbbi években drámaian felerősödött
- tette hozzá a szakember.
Mi lehet a megoldás a munkaerőhiányra?
Megoldásként gyakran külföldi vendégmunkások alkalmazása merül fel, azonban ennek is vannak korlátai. A hazai kertészeti vállalkozások középtávú túlélése egyre inkább attól függ, sikerül-e biztosítani a megfelelő létszámú, képzett, idényre bevethető munkaerőt. Bár időről időre felmerül a robotizáció, mint lehetséges megoldás, az ügyvezető szerint a realitások egyelőre mást mutatnak.
Egy szántóföldi, de akár még egy zöldségtermesztéssel foglakozó biogazdaság esetében, ahol például a gyomszabályozás teljesen mechanikus, jelenleg elképzelhetetlen, hogy a robottechnológia megtérüljön. A gépek drágák, a technológia érzékeny, és messze nem éri el azt a hatékonyságot, mint amit a kézi munka tudna, már ha lenne, aki elvégzi.
Világosan kirajzolódik, hogy a magyar növénytermesztés előtt álló kihívások komplexek, nem csupán a klímaváltozásra kell reagálni, hanem a piaci viszonyokra, a munkaerőhiányra és a technológiai átállás lehetőségeire is. A kulcs azonban minden esetben a talaj és a méhek megóvása, e nélkül nincs tartós és fenntartható növénytermesztés, de természetesen az egészséges élelmiszerek előállításához ennél még sokkal több feltétel kell teljesüljön.
Nincs egyetlen csodamegoldás, de ha a talajainkat jól kezeljük, akkor bármilyen kultúrát is választunk, esélyt adunk a sikeres termelésre
– fogalmazott Pais István.