Farkas Alexandra • 2025. június 27. 06:01
Bármilyen régre is nyúlik vissza a szőlőtermesztés hagyománya a Kárpát-medencében, egy dolog biztos: a körülmények ma már egészen mások, mint akár csak néhány évtizede voltak. Az időjárás kiszámíthatatlanabb, a talaj egyre sérülékenyebb és a fogyasztók is tudatosabban válogatnak a borok között – sok termelő azonban még mindig makacsul ragaszkodik a megszokott módszerekhez. Aki azonban ellátogatott a III. Lucza Szőlész Praktikum valamelyik állomására – Császártöltéstől Szigetcsépig –, az nyitottságról, kíváncsiságról és fejlődni akarásról tett tanúbizonyságot. Számukra a rendezvényen felszólaló szakértők közérthetően, gyakorlati útmutatók révén mutatták be, milyen összefüggésekre érdemes figyelni a talaj, a növényélettan és klimatikus hatások kapcsán. A rendezvénysorozat szakmai tartalmáról és tanulságairól a két főszervező, Daoda Zoltán, az AGRO.bio Hungary Kft. szakmai igazgatója és Szabó István, a Pro-Feed Kft. üzletág-fejlesztési igazgatója beszélt lapunknak.
A termőtalaj nemcsak Magyarországon, hanem európai szinten nagyon kritikus állapotban van, rendkívüli módon degradálódott, holott ez a teljes mezőgazdasági és élelmiszeripari vertikum első számú termelőeszköze. Bár a szántóföldi talajok romlásáról többet lehet hallani, a probléma a szőlőnél is ugyanúgy megvan, csak a növény más
– hangsúlyozta Daoda Zoltán, az AGRO.bio Hungary Kft. szakmai igazgatója. Mint kiemelte, a talajfelmérések alapján egyre aggasztóbb trendek rajzolódnak ki. A domb- és hegyvidékekre telepített szőlő esetében ugyanis a termőréteg egyre inkább lekerül a völgybe, alóla pedig egyre több helyen kerül elő a kőzetalkotó réteg. Ez a jelenség főként ott jelentkezik, ahol régi, hegy-völgy irányú a telepítés, ott ugyanis az erózió kíméletlenül dolgozik.
Emellett egyre több helyen okoz gondot a szélerózió is, ezzel egyidőben pedig a talaj felső rétegei is egyre jobban oxidálódnak, és lassan nem lesz bennük szerves anyag, nem lesz, ami összetartsa őket. Épp ezért – ahogy a rendezvénysorozaton is rendre kiemelték – nagyon oda kell figyelni a talaj minőségére, óvására, javítására, termékenységük megőrzésére vagy éppen fokozására.
Nem mindenhatóak az algák sem
Van, aki már próbálkozik növényborítással vagy pázsittal. Van, aki minden sort borít, van, aki minden másodikat. Vannak olyanok is, akik már kicsit tudatosabban speciális takarónövény keverékeket használnak, amelyek az ő klímájukhoz, talajukhoz jobban igazodik. Új telepítésnél jól jöhet a mikorrhiza gomba is, ami egy drága dolog és viszonylag mélyre kell bejuttatni, egy növénynek viszont csak egyszer kell, egy hektárra durván egy fél kávéskanálnyi gombaspóra-mennyiség szükséges. Ezeknek a biológiai megoldásoknak az előnyeit és hasznosságát többféle összefüggésben igyekeztünk tehát bemutatni, csak hát kérdés, hogy a termelő mennyire mer hosszabban előre gondolkodni?
Mint azt Daoda Zoltán hozzátette: lehet használni talajalgát is, ami szintén segít a víz megőrzésében, sőt képes csökkenteni az erózió okozta hatások jelentős részét, méréseik szerint akár mintegy 50 százalékát. De ezek is csak élőlények, először tehát meg kell teremteni azokat a feltételeket, ahol ki tudják fejteni jótékony hatásaikat.
Sokszor mondjuk a termelőnek azt, hogy inkább ne juttassa ki az algát vagy a talajbaktériumot, mert ha 30-50 centiméterig légszáraz a talaj és megint aszályos nyár jön, akkor úgyis mindegyik elpusztul. Az alga sem varázspálca és a talajbaktériumok sem mindenhatóak, de ha megfelelő módon, megfelelő sorrendben építjük fel őket, akkor nagyon sok mindent tudnak. Meg kell tehát várni azt az időszakot, ami alkalmas a kijuttatásukra. Ha viszont ki tudjuk nekik alakítani a megfelelő körülményeket, akkor jól működnek és lehet rájuk számítani. Ez azonban a termelő részéről is egy hosszú távú elköteleződést jelent és folyamatos odafigyelést, precizitást igényel.
Egy furat mindent elárul
Daoda Zoltán lapunknak arról is beszélt, hogy szőlőtelepítés előtt azt is meg kell nézni, hogy a terület egyáltalán alkalmas-e a szőlőtermesztésre. Nem azt kell figyelembe venni, hogy a hegyen túl vagy a völgyben mit termesztenek, hanem hogy mit lehet ott csinálni. Ha valaki nem akar nagy veszteséget termelni, akkor tudomásul kell venni, hogy a termelő gondolatainak alkalmazkodni kell a területhez. A talajszelvények vagy mélyebb talajfuratok elemzése alapján egy ilyen döntést már jól meg lehet alapozni, ami legfőképpen ott nyújthat jelentős segítséget, ahol egy új tulajdonos szeretné feltárni, mi történt a megvásárolt földterületen az elmúlt 50 évben. A talajadottságok ismerete alapján pedig el lehet dönteni, hogy kell-e valamilyen kiegészítő, és ha igen, akkor milyen.
Ami most van, azt nem szabad fenntartani, hanem le kell lassítani, majd megállítani, utána pedig szép lassan elkezdeni építeni. Attól is függ, hogy honnan indulunk, de ez háromtól durván nyolc-tíz évig tart. A legfontosabb az, hogy másképp csináljuk, mint eddig – ne szokásalapon dolgozzunk, mert annak isszuk most a levét.
Stressz alatt a szőlő
Szabó István, a Pro-Feed Kft. üzletág-fejlesztési igazgatója főként a növényélettan és a növényi klímavédelem alapvető tudásanyagát próbálta átadni az arra nyitott termelőknek a rendezvénysorozaton. Mint azt ennek kapcsán lapunknak is megvilágította, a szőlő az elmúlt időszakban többféle stresszhatással is kénytelen volt megküzdeni.
Az elmúlt éveket ha nézzük, akkor két olyan stresszhatás van, ami egyre inkább kezd beszédtéma lenni a szőlőtermesztők körében: az aszály és az erős UV-B sugárzás. Utóbbi a közhiedelemmel ellentétben nem a vízcsepp vízgyűjtő hatásán keresztül égeti vagy perzseli meg a leveleket, hanem úgy okoz kárt, hogy az UV-B sugárzás hatására a növényi sejtekben reaktív oxigéngyökök halmozódnak fel, amik oxidatív stresszt okoznak
– magyarázta Szabó István, majd hozzátette: az ilyen oxigéngyökök keletkezése része a normális élettani folyamatoknak, viszont ha a sejtek egészségesen működnek, akkor ezeket antioxidáns enzimek bontják el, így nem okoznak károsodást. A magas UV-B sugárzás viszont a víz bontásában szerepet játszó Mn központú komplexet és a PSII ún. D1/D2 fehérjéit károsítja. Hatására a növény védekezésként lezárja a sztómáit, a fotoszintézis leáll, nincs vízleadás és nincs szén-dioxid-felvétel, a felhalmozódott reaktív oxigéngyökök pedig hozzákötődnek a sejtmembránhoz és annak sérülését okozzák.
A szőlő kérge az átalakult bőrszövet révén tud ez ellen védekezni, a zöld növényi részek, legyen az bogyókocsány, hajtás, levélnyél és levél azonban mind hajlamos erre a sérülésre. Leginkább a levél van kitéve ennek a sérülésnek, a legnagyobb gazdasági kárt pedig a bogyósérülés okozza
– tette hozzá a szakember, aki lapunknak arról is beszélt, hogy a növény valamelyest tud alkalmazkodni ahhoz is, amikor aszály vagy fagy van, méghozzá úgy, hogy mindkét esetben megnöveli a sejtoldat töménységét. Aszály esetén azért, hogy az a kevés víz, ami kívül van, az a sűrűségkülönbség miatt befelé, a növény irányába mozogjon, fagy esetében pedig azért, hogy ezzel csökkentse a sejtek fagyáspontját.
Érdemes arra is kitérni, hogy az átlaghőmérséklet növekedésével érzékelhető egy másik trend is. A különféle szőlőfajták ugyanis az elmúlt években egyre inkább összeérnek, ami jócskán felkavarta a szüret korábban megszokott rendszerét. Ennek a jelenségnek is megvan azonban a növényélettani háttere, amit a termelőknek is érdemes észben tartani.
Az érési időpontok kapcsán azt érdemes tudni, hogy a vegetatív fejlődés motorja a hőmérséklet és minden egyes növényfaj a fejlődés adott stádiumához bizonyos hőösszegeket igényel. Az egyes stádiumok jól elkülöníthetők egymástól, az egyik stádiumból a másikba való átlépés pedig egy bizonyos hőösszeg összegyűjtése után történik meg. Mindez esetünkben azt jelenti, hogy ha a hőmérséklet emelkedik, akkor ugyanannyi hőösszeget jóval rövidebb idő alatt gyűjt össze a szőlő. Normál körülmények között lehet mondjuk 20 nap a két fajta érése között, de ha nagyon nagy melegek vannak, az felgyorsítja a fejlődést, korábbra hozza az érési folyamatokat és így a szükséges hőösszeg akár egy fél hét alatt is összegyűlhet. Fontos viszont kiemelni, hogy ezzel nemcsak a késői szőlőfajták jönnek korábbra, hanem a korai fajták is korábban érnek.
Talaj, növény, klíma – a szőlőtermesztés hármas alappillére
Mint azt Szabó István kiemelte, érdemes tehát tisztában lenni azzal, hogy milyen kapcsolódási pontok vannak a növény, a talaj és a klíma között, ezek ugyanis azok, amelyek a teljes termesztést meghatározzák. Ha a szőlőtermesztő megismeri ezeknek a rendszereknek a működését, azzal ahhoz is közelebb juthat, hogy előbb-utóbb működtetni is fogja tudni ezeket a rendszereket.
A klímához, az időjáráshoz, a környezeti behatásokhoz sajnos nem nagyon tudunk hozzászólni, azok folyamatosan változékony formában jelentkeznek. A hideg, a meleg, a sok vagy a kevés csapadék, a jég, az UV-B sugárzás vagy a kártevők, kórokozók kevésbé befolyásolhatók. Amivel azonban a szőlész dolgozni tud, az lényegében a talaj és a növény, azaz a talaj előkészítése, felületének a beborítása, a takarónövények alkalmazása, a gyomirtás elhagyása és a talajbiológia serkentése, azaz a szervesanyag-gazdálkodás. Ezek tehát azok a pontok, amivel próbálhatják a talaj működését kicsit jobbá tenni, hogy annak víz- és tápanyagszolgáltató képessége jobb legyen, hőtűrőképessége javuljon és a beeső csapadékot is jobban bevezesse a gyökérzónába.
Fentiek megértésén túl a résztvevő gazdálkodók azokat az időszakokat is megismerhették, amelyekre termesztés közben feltétlenül figyelni kell. Szőlő esetében ilyenek például a szeptember-október hónapok, amikor a növény számára kulcsfontosságú tartalékok feltöltése zajlik, és ha ebben az időszakban a tartalékfeltöltés minősége vagy mennyisége nem kielégítő, annak hatása nemcsak a következő évben fog megmutatkozni, hanem a rákövetkező években is. Ezektől függ ugyanis a szőlő kondíciója, a betegségekre való fogékonysága és a klímakitettségre való reakcióinak sikeressége is.
A Lucza Szőlész Praktikum idei eseményei tehát világosan megmutatták, hogy a jövő szőlőtermesztéséhez nem elég a hagyományokra támaszkodni – elengedhetetlen a talajok állapotának pontos ismerete, a biológiai alapú megoldások tudatos alkalmazása és a növényélettani folyamatok mélyebb megértése. A klímaváltozás és a környezeti kihívások korában csak az lehet sikeres, aki hajlandó új kérdéseket feltenni és új válaszokat keresni.
Ehhez azonban idő, kitartás és szemléletváltás is kell – a szőlő azonban biztosan meghálálja, ha valóban hosszú távon gondolkodunk és gondoskodunk róla.