Az integrációs törvény már legalább négy éve lebeg a fejünk felett, de úgy tűnik, eredeti formájában semmiképpen nem kerül a kormány elé. A Portfolio Agrászektor konferencián másfél órás feszült vita alakult ki a meghívottak között, melynek lendülete a nézőket is magával ragadta: többen felugrottak a helyükről, hogy elmondhassák a véleményüket.

A vitapartnerek:

• Bozsér Róbert, kereskedelmi igazgató, Kite Zrt.
• Lukács László, ügyvezető, Magyar Tej Kft.
• Mikó Zoltán, Választottbíróság elnöke, címzetes egyetemi docens, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara
• Nagy Lajos, ügyvezető igazgató, IKR Agrár Kft.
• Tarpataki Tamás, agrárpiacért felelős helyettes államtitkár, Agrárminisztérium
  

A vitapartnerek jobbról balra

Az eszmecsere Mikó Zoltán felvezető előadásával kezdődött, amelyben az Agrárkamara nézőpontját foglalta össze. Eszerint technológiarobbanás és tőkekoncentráció zajlik a világban. A tőkerővel együtt jár az érdekérvényesítő képesség növekedése. Minden termelőnek regionális szinten kell gondolkoznia, és ehhez mérten kell gazdasági erőt felmutatnia az érvényesüléshez. Mindez megköveteli a szervezettséget. A szakember elgondolkodtatónak tartotta, hogy a gazdálkodóknak éves szinten 200 Mrd forintnyi támogatást utalnak ki, miközben jelen pilanatban 700 Mrd forintnyi bankbetéten ülnek. A két összeg együtt bőségesen elegendő lenne technológiai fejlesztésekre, mégis a magyar agráriumnak csak elhanyagolhatóan kis része igazán versenyképes. Úgy vélte, az integráció - a piaci igények közvetítése révén - irányt is tudna adni a fejlesztéseknek.

"350 ezer kamarai tag van, ebből 250 ezer őstermelő. Ezek nagyobbik része nem végez tényleges termelést, csak adózási okokból létezik a rendszerben. Nemcsak az őstermelői státuszt, de a családi gazdaság jogállását is újra kell gondolnunk, de a valóban hosszú távú gazdasági kapcsolatokhoz egyéb téren is módosítások szükségesek. Ilyen a földforgalmi törvény és az öröklés kérdése. Ezek olyan egymásra épülő szabalyozási keretek, amelyek együttesen tennék lehetővé, hogy 2020-tól átláthatóbb, kiszámíthatóbb, hosszabb távon is biztonságosabb keretek között folyhasson a termelés" - érvelt Mikó. Ezzel azt is elárulta, hogy a közeljövőben nem lesz integrációs törvény, amit az Agrárminisztérium oldaláról Tarpataki Tamás is megerősített.

Ezt a tényt az IKR ügyvezetője, Nagy Lajos megkönnyebbüléssel vette tudomásul. Szerinte a piaci verseny önmagában képes működőképes termelési kereteket kialakítani. "Éves szinten több mint 20 Mrd forint áruhitelt helyezünk ki a gazdákhoz, 120-150 ezer forintnyi értéket bocsátunk a rendelkezésükre hektáronként. Eközben minden évben 6-800 millió forint értékben tartunk kvázi lélegeztető gépen olyan termelőket, akik pillanatnyilag fizetésképtelenek. Mégis botorságnak tartom, ha az állam felülről akarja szabályozni a termeltetési rendszert."

Feszültség a nézőtéren

Bozsér Róbert a KITE részről éves szinten mintegy 50 Mrd forintnyi áruhitelről számolt be, és megerősítette, hogy a gazdák egy része valóban nem tudja elkölteni racionálisan a pénzét. Mikó Zoltán úgy látta, ezek a számok igazolják a kamara álláspontját: "Fontos, hogy stabilitást adjunk a termelésnek. Az integrátor szolgáltatást nyújt és anyagi kockázatot vállal. A termelő igénybe veszi a szolgáltatást és szerződés szerint teljesít. A szerződéses fegyelem nagyon fontos. Ha a kapcsolat idő előtt felbomlik, akkor a termelőnek az igénybe vett szolgáltatást vissza kell fizetnie és azokat a kedvezményeket is, amelyek kapcsolódtak hozzá. Az integrátornak lehetővé kell tenni, hogy támogatott árkockázati alapot hozzonlétre, de egyéb kedvezményekkel is segíthető, például halasztott adófizetéssel"- vetette fel.

Lukács László felháborodásának adott hangot az elképzeléssel kapcsolatban. Mint kifejtette, éppen elég jól működő együttműködési forma létezik a mezőgazdaságban. Ők például a tejágazatban 5 évre kötöttek a termelőkkel fixáras szerződést, holott a tej ára 60 és 120 forint között képes ingadozni, mégis működik a dolog. "Ehhez nem kell kétharmados törvényt hozni és lekorlátozni a piacot. Éppen elég, ha azokkal a meglévő együttműködési formákkal élünk, amelyek már a rendelkezésünkre állnak.

Tarpataki Tamás megerősítette: az unió már most számos ponton támogatja az együttműködéseket. A termelői csoportok és termékértékesítő szövetkezetek pénzügyi támogatást élveznek, a szakmaközi szervezetek pedig versenyjogi kivételeket. A TÉSZ-ek működési alapja máris egyfajta válságkezelő alap, amely uniós és nemzeti forrásból, illetve tagi befizetésekből áll. A Közös Agrárpolitika reformja abba az irányba megy, hogy ne csak a  zöldség-gyümölcs ágazatban legyen elterjedt ez a szerveződési forma. A szakmaközi szervezeteknek pedig joguk van árprognózist adni, ami a tej esetében nálunk is működik. Lehetőségük lenne szabványos, hosszú távú szerződésmintákat is adni az ágazat részére, amelynek kötelező eleme lenne egy árképlet. Hogy ezt megteszik-e, az a tagállam döntése. Tarpataki megjegyezete:

Bozsér Róbert megjegyezte: a tervekből ismert 3 évre szóló szerződés csak az olyan hosszú termelési ciklusú ágaztokban működhet, mint az állattenyésztés, a szántóföldön nincs sok esélye. Nagy Lajos egyetértett kollégájával. Példaként említette, hogy bioetanoltermelésre sem lehetett a gazdákkal egy olyan hosszú távú repcetermelési szerződést kötni, amelyben árképlet szerepelt. Mint mondta:

Bozsér hozzáfűzte, hogy a nyújtott szolgáltatások körét sem lehet évekre előre leszabályozni. Mikó Zoltán megengedően úgy fogalmazott a vita végén, hogy a kormányzatnak legalább ki kell dolgoznia egy új, 3 évre szóló szerződéstípust. Szerinte a mai egyéves "termeltetési" szerződések nem is igazi integrációk, csak egy egyszeri termékértékesítési megállapodást rögzítenek. Mivel a hosszú távú elkötelződés kockázattal jár, ezért kitartott amellett, hogy azokat, akik ezt vállalják, valamiképpen támogatni kell.