Farkas Alexandra • 2025. június 24. 11:45
Az elmúlt időszakban egyre több szakértő figyelmeztetett arra, hogy a hazai vetésszerkezet heterogenitását sürgősen növelni kell. A jelenlegi, jellemzően kukoricára, búzára és napraforgóra épülő monokultúrás gazdálkodás ugyanis hosszú távon sem a környezetnek nem kedvez, sem a termelők számára nem jelent valódi biztonságot. Ez a váltás nehezen képzelhető el az alternatív növények nélkül, termesztésük és betakarításuk megszervezése azonban kőkemény logisztikai feladatot jelent a gazdálkodóknak. Mint azt Gergácz Zoltán, a Kányai Mezőgazdasági Zrt. igazgatóságának elnöke lapunknak elmondta, az aratásszervezés ezekkel az alternatív növényekkel együtt inkább hasonlít egy haditervhez, amit nemcsak meg kell tervezni, hanem le is kell vezényelni – miközben az időjárási szélsőségek akár napról napra újra felboríthatják a gondosan felépített menetrendet.
Sok magyar gazdaságban a korábbi évek vetésszerkezete jellemzően három fő növény, a kukorica, a búza és a napraforgó köré épült, ez a minta azonban sokkal inkább tekinthető monokultúrás rendszernek, mint valódi vetésforgónak – mutatott rá Gergácz Zoltán, a Kányai Mezőgazdasági Zrt. igazgatóságának elnöke. Mint kiemelte, nem véletlenül hangoztatják sok más szakértővel együtt azt, hogy ezen sürgősen változtatni kell. Ez a fajta gazdálkodási gyakorlat ugyanis nemcsak kimeríti a talajt és a kártevők, növénybetegségek felszaporodásának kedvez, hanem egyre több növényvédő szer használatát is szükségessé teszi.
Emellett az ilyen monokultúrás rendszerekben a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási hatások is hatványozottabban érvényesülnek, sőt, ha egy adott évben éppen az aktuálisan vetett kultúrát sújtja jobban az aszály vagy a piaci kilengések, az az adott gazdaság szempontjából súlyos veszteséget generálhat.
A változatosabb vetésszerkezet és az olyan alternatív növények, mint az olajlen, homoki zab, őszi étkezési mák, bíborhere, cukorrépa, takarmányborsó, waxy kukorica, fénymag, mézontófű, valamint a rozs, tritikálé, keresztesvirágúak és a hibrid napraforgó vetőmagtermesztése, vagy akár a cirok tehát egyszerre segíthetik a biodiverzitás növelését, a talaj egészségének védelmét és a gazdasági stabilitás megteremtését – mutatott rá Gergácz Zoltán, majd hozzátette: természetesen az alternatív növények termesztésének is vannak sajátosságai, amit meg kell tanulni.
Vannak olyan alternatív növények, amelyeket most már második vagy harmadik éve vetünk, és jól látjuk, hogy nem minden növénynek felelnek meg az adott termőhelyi állapotok. Ezért jól végig kell gondolni, hogy mit hová vetünk, a mikroklimatikus igények és a talajigények ugyanis akár jelentősen is eltérhetnek. Némelyikük, például a homoki zab vagy az olajlen viszont még a rosszabb talajokon is eredményesen termeszthető. Érdekes tapasztalat az is, hogy ezekkel a növényekkel sokszor el lehet kerülni a nagy nyári melegeket. Az olajlent, tavaszi vetőmagborsókat például már márciusban, korán elvetjük, így mire megjönnek a 40 fokos hőségek, már betakarítható.
Az említett előnyök ellenére sokan azért is visszakoznak, mert azt gondolják, hogy az alternatív növények esetleg nehezebben értékesíthetők és nincs igazán biztos piacuk. Gergácz Zoltán tapasztalatai szerint azonban ezeknek a növényeknek az értékesítése semmivel sem kockázatosabb, mint amikor korábban kukoricát vetettek anélkül, hogy tudták volna, kinek fogják eladni.
Ám hiába tervezik meg gondosan, hogy a hétezer hektáros somogyi gazdaságban pontosan milyen kultúrákkal milyen vetési és aratási sorrendet kövessenek, a valóság szinte biztosan máshogy alakul majd. Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy a késő tavaszi fagyok, a hirtelen jövő, nagy mennyiségű csapadék, az aszály vagy éppen a gyorsan beköszöntő kánikula rendre felborítja a papíron szépen megrajzolt sorrendet. Az aratás előtt ezért gyakran előfordul, hogy a korábban logikusan felépített menetrendet teljesen újra kell tervezniük, amihez gyors döntésekre, rugalmas szervezésre és folyamatos alkalmazkodásra van szükség. Egy-egy csapadékos nap azonban még ezeken a terveken is csavarhat egyet.
Vannak olyan növények, amik nagyon nem tűrik a hirtelen esőt, a durumbúza például kimondottan ilyen. Ha tehát a betakarítás előtt azt látjuk, hogy a következő napokban eső várható, akkor az aratását az előírt 14 százalékos nedvességtartalom helyett elkezdjük inkább magasabb, 17-18 százalékos nedvességtartalom mellett és inkább többet szárítjuk, amivel meg tudjuk őrizni a minőségét. Ha megvárnánk az esőt, az tönkretenné az üvegességét, amivel gyakorlatilag elveszítené a durumbúza jellegét
– hangsúlyozta Gergácz Zoltán, majd hozzátette: az ilyen váratlan helyzetek megfelelő kezelése érdekében az aratáshoz szükséges gépesítési kapacitást rendre túltervezik, így ha eljön az idő, azonnal tudnak lépni, változtatni. Nyilvánvaló az is, hogy ehhez a nyolcvan fős cégcsoportnak teljes kapacitással rendelkezésre kell állnia és amikor kell, mindenki gépen ül. Csak egy-két olyan szerelő van, aki ügyeletet tart és probléma esetén segít nekik, emellett pedig öt vezető szakember van, akik folyamatosan optimalizálják az aktuálisan elvégzendő feladatok listáját.
Mint azt Gergácz Zoltán kiemelte, ez nagyjából olyan, mint amikor egy tábornoknak ki kell dolgoznia egy haditervet és le is kell azt vezényelni.
Fontos ezek mellett azzal is tisztában lenni, hogy a kellően gyors reakciókhoz elengedhetetlen a megfelelő szárító-, tisztító- és tárolókapacitás is, az aratás ugyanis nem ott ér véget, hogy begyűjtik a terményt. A Kányai Mezőgazdasági Zrt.-nek három tisztító- és szárítótelepe működik, és már az aratás előtt pontosan leosztják, hogy melyik telep milyen terményt fogad majd – hangsúlyozta a szakértő.
Ha ehhez képest egy ugyanezeknek a hatásoknak és kockázatoknak kitett kisebb termelő kénytelen bérszárítással számolni, amit előre egyeztetett időszakra kötött le, az további nehézségeket okozhat a számára. Ha ugyanis emiatt kénytelen kivárni a lekötött időpontot, akkor előfordulhat, hogy a kinn maradt termés minősége időközben romlik, ami jelentős veszteséget okozhat.
Fentiek alapján jól látszik, hogy az alternatív növények termesztése és aratása nem kevés kihívást tartogat, a tapasztalatok azonban mégis azt mutatják, hogy mindezek ellenére megéri ebbe az irányba nyitni. Igaz, hogy menet közben sokszor újratervezésre lesz szükség, de aki vállalja a tanulási folyamatot és a rugalmas szervezést, az egy fenntarthatóbb és biztonságosabb úton haladhat tovább a gazdaságában. (x)