A magyar mezőgazdaság szereplőinek helyzete az elmúlt években radikálisan átalakult. Különösen igaz ez a kisebb agrárvállalkozásokra, amelyek nem tartoznak a nagy agráróriások közé, így sokkal érzékenyebben reagálnak a gazdasági és klimatikus változásokra. A tapasztalatok szerint azonban léteznek életképes stratégiák a túléléshez és a sikeres működéshez - osztotta meg gondolatait a Sinte Group ügyvezetője, Zsjak Zoltán.
Rugalmasság és változások követése: az első számú szabály
A mezőgazdaságban ma már nem elég a hagyományos termelési formákra építeni. A klasszikus modell - miszerint kukoricát, búzát, árpát vagy napraforgót vetnek, betakarítanak, majd eladnak - egyre kevésbé életképes. Az értékesítési árak kiszámíthatatlanná váltak, a profit pedig gyakran minimális. A kisgazdaságok számára ez fenntarthatatlan modell, hosszú távon nem jelent stabil megélhetést. A megoldás kulcsa a rugalmasságban rejlik: a piac követésében, az új növénykultúrák bevezetésében és a technológiai nyitottságban
- fejtette ki.
A délkelet-magyarországi, különösen Békés megyei térségekben az aszályos időszakok és a csökkenő csapadékmennyiség különösen éreztetik hatásukat. A kukorica vetésterülete csökken, míg egyes alternatív kultúrák - mint például a szója, cirok, köles vagy fénymag - egyre nagyobb szerepet kapnak. Bár például a szója termesztése szakértelmet és megfelelő talajt kíván, mégis van benne potenciál, hiszen hazánk jelenleg is nettó importőr ebből a terményből. A gluténmentes táplálkozás térhódításával a köles és egyéb, korábban kevésbé ismert növények újra relevánsak lehetnek.
A klímaváltozás másik következménye, hogy az öntözés egyre korábban válik szükségessé - már tavasz elején el kell kezdeni. Ez azonban csak ideiglenes megoldás, hiszen az öntözővíz mennyisége is korlátos, és nem garantálható a hosszú távú elérhetősége. Ez is arra ösztönzi a gazdálkodókat, hogy aszálytűrőbb, a környezeti viszonyokhoz jobban alkalmazkodó növényfajtákat válasszanak.
A termények értékesítése betakarítás után nyers formában gyakran nem hoz elegendő bevételt. Ezzel szemben a feldolgozott termékek előállítása és értékesítése nagyobb nyereséget biztosíthat – még kisüzemi keretek között is. Jó példa erre a gluténmentes kézműves lisztek előállítása, vagy a magfeldolgozás, akár kisebb szárítóüzemekben. Egyre több fiatal gazda nyit ebbe az irányba, és keresik az inspirációt, tudást az efféle hozzáadott értéket teremtő megoldásokhoz. Ezen a téren a technológiai fejlesztés és az innovatív gondolkodás elengedhetetlen
- emelte ki a szakember.
Újra érték lehet a háztáji minőség?
A vásárlók egy része - különösen azok, akik tudatosan figyelnek arra, mit esznek - egyre inkább elfordul a tömeggyártott, ipari élelmiszerektől, még a drágább termékek minősége is sokszor kifogásolható. Ezzel szemben a falusi, háztáji eredetű termékek - mint a tanyasi tojás, házikolbász, házi feldolgozású húsáruk - újra keresettekké válhatnak.
Az emberek hajlandóak többet fizetni a megbízható forrásból származó, egészséges, valódi beltartalommal rendelkező élelmiszerekért. A kisebb termelők számára ez egy új, fenntartható irányt kínálhat - de csak akkor, ha termékeiket legalább minimális mértékben feldolgozzák és piacképes formában értékesítik.
Szaktanácsadás: lehetőség vagy kihívás?
A Sinte Group egyik fő profilja a technológiai szaktanácsadás. Tapasztalataik szerint azonban a gazdák körében még mindig nehéz áttörni egyfajta büszkeségi falat: sokan nem szívesen kérnek tanácsot. Pedig a technológiai kínálat olyan széles és gyorsan fejlődik, hogy azt követni csakis szakmai segítséggel lehet hatékonyan. A cég épp ezért dolgozik több beszállítóval is, és különféle gépeket, megoldásokat tudnak kínálni a terményfeldolgozástól az anyagmozgatásig, akár silórendszerek szintjén is.
Aki felismeri, hogy a tudásba való befektetés megtérül, az hosszú távon versenyelőnyre tehet szert - akár kisgazdasági méretben is
- zárta gondolatait Zsjak Zoltán.