Elöljáróban rögzítsük ismételten a magunk számára, hogy a következő években sem érdemes könnyebb működési környezetre számítani. A keresleti oldal mennyiségi oldalról az EU-ban nem bővül. Klimatikus oldalról elsősorban az Alföldön, de az ország területének nagy részén az aszályos időszakok mind gyakoribb és hosszabb előfordulásával számolunk. Inputoldalról nincs olyan fundamentális tényező, amely általános árcsökkentést hozhatna a következő években, sőt a sűrűvé vált és elhúzódó geopolitikai konfliktusok inkább folyamatosan hajtják fel az inputanyagok árát, a kínálati oldal szűkülésével akár extrém árnövekedési kilengéseket is okozva.

Ha ilyenek a külső körülmények, akkor csak a magunk háza táján tudunk lépéseket tenni az alkalmazkodás érdekében. Hasznos, hogy sok gazdálkodó változtatott már többet vagy kevesebbet a korábbi évek megszokott gyakorlatán a termeléstől az értékesítésig, de a számbeli többség érdemit még nem lépett. Az őszi kalászosok és napraforgó vetésterületének növelése más elemek változtatása nélkül nem tekinthető stratégiának, csak a rövid távú túlélés céljából megtett legegyszerűbb lépésnek. Ráadásul a hagyományos búzapiac árai nyomottak, a napraforgó esetében pedig már régen túl vagyunk a talajaink szempontjából optimális vetésterületnek.

Három fő irányt emelnék ki, amely a tartós jövedelmezőség visszaszerzése szempontjából gazdálkodói oldalról igényel tudatos lépéseket és mindegyik a temelési költségek csökkentésének oldalán alkalmazható. Egyik sem megváltó jellegű önmagában, nem működik egyik-napról a másikra, ahogy befektetett munka, energia és a saját tanulópénz megfizetése nélkül sem.

Az első a költségekre optimalizált termelés a termésátlagra optimalizált helyett. Ha termelőként a tőzsdei árakra és a klímára nincs is ráhatásunk, a költségeinkre mindig van. Tartós jövedelmezőség szempontjából a tapasztalat szerint ugyanakkor nem az a jó irány, ha intenzív termelési technológiával dolgozunk, de a költségeink csökkentése érdekében annyit teszünk, hogy ad hoc elhagyjuk a technológia egyes növényvédelmi vagy tápanyag-utánpótlási elemeit. A végén csak rosszabb minőségű és kevesebb terményünk lesz, ugyanakkora állandó költségekkel. Ennek az átlagos vagy átlag alatti minőségű terménynek ráadásul piaci oldalról egyre nehezebb az értékesítési oldala, hiszen átlagosat a világban mások sokkal olcsóbban állítanak elő. Ha a területünknek trendszerűen kedvezőtlenné vált a csapadékellátása, az öntözés lehetőségének hiánya vagy a talajadottságok okán intenzív termelésre pedig nem, vagy csak kevéssé alkalmas a termőhely, akkor az új klímaviszonyok között az alacsonyabb költségszintű, de alapjától technológiailag tervezetten (!) felépített kevéssé intenzív vagy extenzívebb termelési rendszerre érdemes áttérni a mostani helyett. Számos gazdálkodó számol be arról, hogy az alacsonyabb, de az időjárási viszontagságok között is stabilabb hozam kisebb költséggel előállítva nagyobb esélyt ad a jövedelemtermelésre.

A költségoptimalizálás másik alapformája a precíziós technológiával végzett helyspecifikus gazdálkodás, a hatékonyság és termelékenység üzemi növelése. Azok a gazdálkodók, akik elkezdték a már kezükben lévő precíziós eszközeik lehetőségeit a gyakorlatban is alkalmazni, és az általuk gyűjtött adatokra építve folytatni munkájukat, hatalmas lépést tettek költségeik optimalizálása érdekében. A közös, nagyobb volumenű inputanyag-beszerzés ma még gyerekcipőben járó gyakorlatának szélesebb körben való alkalmazása szintén ki nem aknázott költségcsökkentési lehetőségeket rejt magában. Ez azért nem igényel olyan magas bizalmi szintet egymás iránt, mint a közös terményértékesítés, kevéssé kellene tőle félni.

A gazdálkodói oldalról felmerülő következő kérdéskör a klímaalkalmazkodásé. Első megállapítás, hogy a tapasztalatok szerint azok a gazdálkodók, akik már a 2022-es aszály sokkjából felocsúdva elkezdtek kísérletezni, lépésről-lépésre változtatni – vetésszerkezetben, talajművelésben vagy öntözés terén – sokkal jobb pozícióból néznek szembe az újabb és újabb aszályos periódusokkal.

Aki öntözni tud, van megfelelő és hozzáférhető vízkészlete, megvalósította a szükséges beruházásokat, az szerencsés és hosszabb távon is gazdaságának fennmaradásával számolhat. Szerencsére lassan szakmai közhellyé vált, de azért rögzítsük újra: a saját termőföldjeink talaja a legjobb víztározó. Ennek a képességének erősítése pedig felszínborítással, minél minimálisabb bolygatással és megfelelő vetésforgóval lehetséges. Ennek fényében is sok kérdést vet fel a talajbarátnak nem igazán tekinthető napraforgó kényszerű csúcsra járatódása. A klímakockázat porlasztásának másik legfontosabb eszköze a termelési szerkezet megfelelő diverzifikációja vagy módosítása lenne, de ez részben túlmutat a termelőkön, a termékpálya piaci értékesítéssel foglalkozó többi szereplője irányába, és ezzel vissza is kanyarodtunk az általuk ellátandó, jelenleg hiányzó termékpály-koordinációs munkához.