Kevés őshonos magyar haszonállat mondhatja el magáról, hogy nem támogatásokból „tartják életben”, hanem valódi, fizetőképes piaci keresletből. A mangalica ma már nem pusztán túlélő - hanem működő, exportképes prémiumtörténet. Ugyanakkor, ha ma valaki bemegy egy budapesti vásárcsarnokba, könnyen találhat olyan mangalicaterméket, melynek címkéjén romániai vagy felvidéki telephely szerepel, miközben a termelők a legtöbb esetben magyar családi gazdák. Ez azonban nem minőségi, hanem politikai-adminisztratív kérdés.

Van bőven ebből a húsból, de alig esszük: miért nem kell itthon senkinek?

A belföldi juhhús-fogyasztás drámai mértékben visszaesett, Magyarországon ma már alig haladja meg az évi 25 dekagrammot fejenként, és Európában is csökkenő tendenciát mutat.

A fajta tehát jelen van Romániában, Bulgáriában, sőt, egészen a Fülöp-szigetektől Japánig terjed. Ezekben az országokban azonban jellemzően hobbitartásról beszélünk: néhány egyed található egy-egy gazdánál, gazdasági súly nélkül. Mégis fontos szerepük van: növelik a fajta ismertségét. A tapasztalat az, hogy ahol megjelenik a mangalica hobbiszinten, ott előbb-utóbb megjelenik a kereslet a magyar alapanyagból készült termékek iránt is. Ennek ellenére 35 év alatt nem alakult ki külföldön önálló, gazdasági súlyú mangalicatenyésztés. Bár külföldön készülnek mangalicasonkák - Olaszországban, Szlovéniában, Belgiumban -, de ezek magyar alapanyagból, magyar eredetre utalva kerülnek piacra.

A spanyol fordulat: piaci mentőöv?

Tóth Péter kifejtette, hogy a mangalica megmenekülése szorosan összefügg egy spanyol befektetéssel a '90-es években. A spanyol prémium sonkagyártás - különösen az ibériai sertésre épülő hagyomány - olyan zsíros, különleges minőségű alapanyagot keresett, amely alkalmas magas hozzáadott értékű termékek előállítására. Így került képbe a mangalica. A folyamat egyik kulcsszereplője Juan Vicente Olmos, a spanyol Monte Nevado sonkagyár vezetője, aki magyar partnerével közösen indította el a modern mangalicatenyésztés üzleti modelljét. A közös vállalkozás - Olmos és Tóth Kft. - 1991 óta működik, és a mai napig meghatározó szereplő.

Nehéz helyzetben van sok gazda itthon: fontos piacok zárultak be előttük

Nemcsak formájukban, hanem funkciójukban is fenn kell tartani az őshonos magyar állatfajtákat.

A különbség más őshonos fajtákhoz képest (például a magyar parlagi kecskéhez vagy a magyar óriásnyúlhoz) az, hogy a mangalicát nem „statikusan” tartják génmegőrzési céllal, hanem erős piaci kereslet áll mögötte. Nem állatkertben vagy kutatóintézeti rezervátumban él, hanem valódi üzleti lánc része.

A magyar piac: árérzékenységből prémiumszegmens

Mint megtudtuk, a 2000-es évek elején a mangalica inkább exporttermék volt. Japánban, Hongkongban, Franciaországban, Olaszországban már ismerték, miközben Magyarországon még alig. A fordulat a 2010-es évek gasztronómiai fellendülésével jött: Michelin-csillagos éttermek, a gasztrokultúra megváltozása és a fine dining úttörése új kapukat nyitott ki a mangalica előtt is.

Van bőven ebből a húsból, mégsem eszik a magyarok: a boltokban is alig veszik

A magyar hús minősége és élvezeti értéke nagyon jó, attól még, hogy valami külföldi, nem jelenti azt, hogy jobb is.

A fine dining éttermekben ma már természetes a mangalica jelenléte. A prémiumszegmensben a termék státuszszimbólummá is vált, gasztrosznob körökben is keresett. Ugyanakkor nem kizárólag elit termék, hiszen a termékek körülbelül fele közvetlenül a gazdáktól, háztól kerülnek értékesítésre.

Tóth Péter szerint vásárlói kör három fő csoportra bontható: nosztalgiavásárlókra, akik az idősebb generációt képviselik, és, akik gyerekkori ízeket keresnek. Ott vannak a tudatos fiatalok és a prémiumfogyasztók is. Ez a diverzifikált piac ad stabilitást: ha az egyik szegmens gyengül, a másik kompenzálhat. A Covid-időszakban például a közvetlen értékesítés és az exportváltás segítette az ágazatot.

Megőrülnek külföldön ezért magyar húsért: úgy veszik, mint a cukrot

Egyre népszerűbb az Európai Unión kívüli piacokon, így a Távol-Keleten is a magyar sertéshús.

Nem drága, hanem költséges

Egy kilogramm mangalica 8-10 ezer forintba került, ami elsőre soknak tűnhet, de az ár abszolút indokolt lehet.

A mangalica lassabban nő, több takarmányt igényel, kisebb szaporulattal rendelkezik. A prémium ár tehát nem pusztán marketing, hanem költségszerkezeti realitás is. A génmegőrzési támogatások az extra költségeket részben kompenzálják, de a nyereség kulcsa a magas hozzáadott értékű feldolgozás

- fejtette ki Tóth Péter.

Nem akármilyen állattal tarol a magyar gazda: így hódítja meg a piacot

A takarmányárak emelkedése és az alapanyagok bizonytalansága nehéz helyzetet teremt, de a legelők és a kaszálók hozama is egyre alacsonyabb.

A szakember kitért arra is, hogy jelenlegi legnagyobb kihívás nem a fajta fennmaradása, hanem a hamisítás elleni védelem. A prémium pozíció ugyanis vonzza a visszaéléseket. Ezért zajlanak egyeztetések az Agrárminisztériummal is egy szigorúbb minőségbiztosítási és nyomonkövetési rendszer bevezetéséről.

A cél garantálni, hogy a „mangalica” név alatt kizárólag eredetigazolt, jogszerű tenyésztésből származó termék kerüljön piacra. A spanyol partner, amely ma is a legnagyobb felvásárló, ebben kulcsszerepet vállal, hiszen saját márkájának reputációját is védi.