Berla Attila • 2025. június 6. 13:27
Fejér megye déli részén, Cecén és környékén gazdálkodik Kuzsmiczki Szilárd és családja, akik immár három generáció óta folytatják ezt a hivatást. Mintegy 500 hektáron folyik itt a munka: 390 hektár szántó, a többi kaszáló, legelő, lucerna és széna. A gazda arról is beszélt az Agrárszektornak, hogy az Agrár-környezetgazdálkodási (AKG) programban is részt vesz a családi vállalkozás, és idén is sikerült pályázniuk, így a földek többsége továbbra is biztos kezekben maradt.
A termelési profil klasszikus: búza, árpa, napraforgó, kukorica – mind takarmányozásra, mind piacra, az adott év lehetőségei szerint. A gazdaság nem csak növénytermesztéssel, hanem állattartással is foglalkozik, igaz, itt komoly fordulat történt az elmúlt évben. A tejelő szarvasmarha-állományt 1993 óta nevelték, de 2023-ban úgy döntöttek, hogy felszámolják. Az ok egyszerű, mégis súlyos: a munkaerőhiány.
Az állattartás mindig is nehéz volt, de mostanra szinte lehetetlen lett. Nem találsz embert, aki bemegy az istállóba. Munkaerő nélkül nincs jövő ebben az ágazatban.
A gazdaság azonban nem hagyta el teljesen az állattartást, ugyanis megmaradtak a húshasznú bika hizlalásánál, amihez az infrastruktúra is adott volt. A váltás logikus, még ha nem is problémamentes. Az év elején megjelent a száj- és körömfájás, ami komoly korlátozásokat hozott az exportpiacokon. Egy szerencsés pillanat viszont kisegítette őket épp a vírus megjelenése előtt.
Pont azon a héten ment ki Lengyelországba a bikáink egy része, amikor pénteken bejelentették a fertőzést. Ha akkor csúszunk, bukjuk a fuvart és a vevőt is.
Kiszámíthatatlanok a piaci árak
A járvány miatti leállás után most úgy tűnik, újra élénkül a piac, de az árak kiszámíthatatlanok. A szakember elmondta, hogy a napokban kapott egy ajánlatot, de nem lehet eldönteni, hogy most ez jó ár, vagy csak megszokta a rosszat.
A baj az, hogy ha nem lett volna a járvány, lehet, 10-20%-kal többet is megértek volna az állatok. De ezt sosem fogjuk megtudni.
A felvásárlási árak nemcsak az állattartásban okoznak fejfájást, hanem a növénytermesztésnél is. A tavalyi év egyébként kifejezetten jónak számított, különösen annak köszönhetően, hogy tavasszal sikerült jó áron értékesíteni a gabonát.
Sokan mindig csak panaszkodnak, de én nem. A tavalyi év nem volt rossz. Jókor adtuk el a terményeket, jó áron, ebből lett is valami nyereség. Nem kellett rossz szájízzel zárni.
Kiszolgáltatott helyzetben a gazdák
A gond inkább az, hogy a gazdák sokszor ki vannak szolgáltatva a piaci erőknek. Az inputanyagok, mint a műtrágya, növényvédőszer vagy a gázolaj ára évek óta ingadozik, de ezek a változások nem mindig tükröződnek vissza az eladási oldalon. A gabona árát ugyan a tőzsde határozza meg, de a gazda szerint a rendszer nem kedvez annak, aki termel.
Ha bemegyek a boltba, minden terméknek van ára. De ha mi adunk el, a felvásárló mondja meg, hogy mennyiért. Magas a költség, de az ár nem követi le, ez így nem tartható sokáig.
A jövőbe nézve mégis optimista hangon szólal meg Kuzsmiczki Szilárd, aki elmondta, hogy az idei vetések jól sikerültek, időben sikerült mindent elvetni és a gyomirtások is pontosan mentek. Bár a tavasz kicsit hidegebbre fordult, így a növények növekedése megtorpant, de van remény.
Ha nem lesz forró nyarunk, ha elkerüljük az aszályt, és ha lesz egy normális, kiszámítható felvásárlási ár, akkor jó év elé nézünk. A többit meg hozzuk mi – géppel, kézzel, ahogy eddig is.