A csincsillatartás eredetileg családi gazdaságokban, kiegészítő tevékenységként volt jellemző. Sokszor a család idősebb tagjai gondozták az állatokat, amelyeknek nem volt szükségük nagy helyre és sok takarmányra. A háztáji csincsillatartás és a prémtermékek hozzáadott értéke magas volt, a fizikai munka igénye alacsony, ezért sokan választották ezt a tevékenységet jövedelmező hobbiként - írja a Magyar Állattenyésztők Lapja.

Mára a prémesállatok tartása is átalakult: a koncentrálódás és a szigorodó jogszabályi környezet ezt az ágazatot is elérte. Ahogy több állattenyésztési ágazatban, úgy itt is akadnak ellentmondások a gyakorlat és a törvényi előírások között, de a tenyésztők igyekeznek mindig megfelelni az aktuális EU-s és hazai szabályozásoknak. Harmonizációra azonban szükség lenne a kettő között, illetve a rendeletek meghozatalakor jobban figyelembe kellene venni az állatok etológiai és fiziológiai szükségleteit. Jelenleg a ketrecméretek és a bakfolyosó kialakítása körül vannak tisztázatlan szakmai kérdések, amiket jó lenne mielőbb tisztázni az ágazat gördülékeny működése érdekében.

Az állatvédő szervezetekkel szinte minden állattenyésztő-ágazat konfliktusba kerül, és ez alól a csincsillatenyésztők sem kivételek. Természetesen az állatvédelemnek van egy szükséges és egészséges szintje, ezt legjobban azonban azok tudják, akik tartják az állatokat. A gazdák, akik olykor több generáción keresztül az állatok szeretetébe és a rájuk támaszkodásba nőttek bele, nem akarnak rosszat, csak a kisarkított nézetek hitetik ezt el róluk.