agrarszektor.hu • 2025. május 12. 13:28
A klímaváltozás, a helytelen földhasználat és a tájhasználati átalakulások következtében az elmúlt évtizedekben drámai mértékben csökkent Magyarország vízkészlete. Egyre több szakember hívja fel a figyelmet arra, hogy ha nem történik gyökeres változás, a magyar mezőgazdaság jövője súlyos veszélybe kerül. Az Ádám és Társa Kft. ügyvezető igazgatója, Ádám Jenő szerint a megoldás kulcsa nem más, mint a vízmegtartás, tározók építése, a régi tájhasználati rendszerek visszaállítása és a gazdatársadalom szemléletformálása.
Az elmúlt 30 évben szinte észrevétlenül tűnt el a víz a magyar tájakról. A szántóföldeken ma már alig találni természetes belvizeket, és az egykor tározásra alkalmas területek is eltűntek a mezőgazdasági termelésből.
30 év alatt ment ki alólunk a víz, és 30 évbe telhet, mire helyre tudjuk állítani - ha egyáltalán elkezdjük. Az alapvető probléma gyökere a tájhasználat drasztikus átalakulása. A gyepek és más természetes területek feltörése, a lecsapolások, valamint a kisvízfolyások és árkok elhanyagolása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a csapadék nem marad meg a tájban, hanem mélyre szivárog, vagy gyorsan elfolyik. Ennek következményeként az altalaj és a rétegvíz szintje is drasztikusan csökkent, ami közvetlenül veszélyezteti a mezőgazdasági termelést
- fejtette ki Ádám Jenő.
A megoldás kulcsa a szakértő szerint egyszerű és kézenfekvő: vízmegtartás. A szántóföldek 5-10 százalékát vízvisszatartásra kellene áldozni: természetes vagy mesterséges tározók kialakításával, ahol a csapadékot meg lehetne fogni, majd a kritikus időszakokban öntözésre lehetne felhasználni. Ez nemcsak az adott tározó környezetére lenne pozitív hatással, hanem a környező szántók termékenységét is javítaná, hiszen a magasabb talajvízszint kedvezőbb körülményeket teremt.
A gyakorlatban mindez nem feltétlenül jelentene bonyolult beruházásokat. Ádám Jenő úgy véli, hogy már az is hatalmas előrelépést jelentene, ha a meglévő csatornákat kitisztítanák, a kis árkokat egyszerű módszerekkel - például homokzsákokkal - elzárnák, és az így visszatartott vizet a megfelelő helyeken felhasználnák. Az árasztásos öntözés sem újdonság: korábban is eredményesen alkalmazták a módszert, például a kukorica termesztésében.
Az árasztás főként az elveszett víz pótlását szolgálja, amennyiben jut víz kukorica öntözésre is belőle, úgy két legyet ütünk egy csapásra.
Ennek ellenére a gazdák nagy része ma még nem él ezekkel a lehetőségekkel. Ennek oka részben szemléletbeli: sokan inkább másra mutogatnak, minthogy a saját területükön változtatnának. Részben pedig intézményi: a tájékoztatás és a támogatási rendszerek nem ösztönöznek kellően a vízmegtartási intézkedésekre. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a szakértők szerint ma már súlyosabb lehet a szárazsági stressz, mint 2022-ben volt. Mindez nemcsak a terméshozamok drasztikus csökkenését vonja maga után, hanem hosszú távon az élelmiszerellátás biztonságát is fenyegeti.
Víz nélkül semmi nincs
- hangsúlyozta a szakember.
Ahhoz pedig, hogy változás történjen, nemcsak technikai megoldásokra van szükség, hanem arra is, hogy a gazdálkodók, a döntéshozók és a társadalom egésze felismerje: a víz az alapja mindennek.