Farkas Alexandra • 2025. október 4. 05:59
Mintha egy időgépen keresztül pillantanánk a jövőbe: mindazok a változások, amelyek a világ óceánjaiban csak később várhatók, a Balti-tengeren már most sokkal erőteljesebben zajlanak. Ez a különleges és sérülékeny tengeri ökoszisztéma így nemcsak egy élő laboratórium, hanem egy erős figyelmeztetés is arra, mi várhat ránk a jövőben – mutatott rá Alf Norkko professzor a finnországi Tvärminne kutatóállomáson tett látogatáson, amelyen az Agrárszektor is részt vett.
A Helsinki Egyetemhez tartozó Tvärminne zoológiai állomás idén ünnepli 123. évfordulóját, ami azt jelenti, hogy ez az intézmény a világ egyik legrégebbi tengeri kutatóintézetének számít, sőt egyben a Balti-tenger legnagyobb partmenti kutatóállomása is. Ez azért különösen jelentős, mert az ezidő alatt gyűjtött adatokból nemcsak azt érthetjük meg, hogyan változott a Balti-tenger élővilága, hanem arra is következtetni lehet, hogy milyen nagyléptékű változások történtek közben a körülöttünk lévő világban. Az adatok begyűjtéshez ugyanakkor nagyon jól képzett búvárokra is szükség van, így nem véletlen, hogy éppen ezen az állomáson működik Európa egyik legfontosabb búvárakadémiája, a Finnish Scientific Diving Academy is, amely kimondottan a hideg vizes, tudományos célú merülések oktatására specializálódott – hangzott el a Magyarország finnországi nagykövete, Breuer Klára számára szervezett intézményi látogatáson, amelyen az Agrárszektor is részt vett.
Ahogyan azt Alf Norkko professzor a látogatás során hangsúlyozta, a nagyléptékű változások vizsgálatára a Balti-tenger egyébként is ideális terep, hiszen sok szempontból eleve egyedi adottságokkal rendelkezik. Egyik különlegessége például az, hogy valójában se nem teljesen tenger, se nem teljesen tó, vize ugyanis olyan félig sós brakkvíz, ami az Északi-tengerből és az Atlanti-óceánból a dán szorosokon keresztül beérkező tengervíz és a medencébe ömlő folyók édesvizének speciális keveréke.
Emiatt a tenger ökoszisztémája eleve sérülékeny, hiszen csak kevés faj képes alkalmazkodni ehhez a köztes sótartalomhoz. Mindez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy már egy apró változás is könnyen felboríthatja a korábban létrejött egyensúlyt.
Ez a félig sós környezet valójában senkinek sem kedvez igazán, a tengeri fajok számára ugyanis túl édes, az édesvízieknek pedig túl sós – és ez teszi a rendszert igazán sérülékennyé. Ráadásul a Balti-tenger kifejezetten sekély, átlagosan mindössze 60 méter mély, miközben az óceánok átlagos mélysége körülbelül négy kilométer. Az óceánokhoz hasonlítva olyan, mintha itt csak egy aprócska tóról lenne szó, amely gyorsan melegszik
– mutatott rá Alf Norkko, majd hozzátette: egy nagyszabású Európai Uniós projekt keretében ugyanazokat a terepi méréseket végezték el a Balti-tengeren, a Földközi-tengeren és svájci tavakban, hogy általánosabb következtetéseket vonhassanak le a környezetet érintő legfontosabb hatásokról. Mint kiderült, a folyókkal érkező összetett szervesanyagok és szervetlen tápanyagok minden vizsgálati helyszínen komoly problémát jelentenek, hiszen azok miatt a tengerek és tavak vizének átlátszósága mindenütt egyre jobban csökken. Mindez ráadásul közvetlenül befolyásolja az ökoszisztéma alapját jelentő primer termelést, azaz azt a folyamatot, amikor az algák és növények napenergia segítségével táplálékot állítanak elő a vízi élőlények számára.
Elnézést a kifejezésért, de néha kissé nyersen azt szoktam mondani, hogy a Balti-tenger olyan, mint egy rosszul öblítő vécé. Miközben minden belefolyik, a víz túl lassan, körülbelül 30 év alatt cserélődik ki benne, így a regeneráció nagyon lassú. És éppen ezek a tulajdonságok teszik a Balti-tengert a globális változások előfutárává: mintha egy időgépben ülnénk, ahonnan a világ óceánjaiban várható változásokat már jóval hamarabb és sokkal erőteljesebben láthatjuk.
A finn mérőállomáson 1927 óta végzett mérések ráadásul azt is mutatják, hogy a Balti-tenger folyamatosan melegszik, 1991 óta pedig egészen drámai a felmelegedés üteme. Ráadásul mindez nemcsak a felszínen érzékelhető, hanem 30 méter mélyen is. Emellett további gondot jelentenek a 2016 és 2020 között rendre előforduló tengeri hőhullámok, melyek intenzitása és időtartama rendre felülmúlta a korábbi rekordokat.
A változások üteme már gyorsabb, mint amilyen gyorsan a természet képes lenne alkalmazkodni, ráadásul a túlzott tápanyagterhelés tovább súlyosbítja a helyzetet. Ez tényleg sok mindent megváltoztat. Amikor például tengeri hőhullámok vannak, a kék kagylók gyakorlatilag itt pusztulnak el közvetlenül a partnál. Ez azonban csak egyike a következményeknek, és valójában még nincs pontos képünk arról, milyen gyakran fordulnak elő ezek a jelenségek és milyen hosszú távú hatásuk van az ökoszisztémára.
Alf Norkko hozzátette: Finnországban rengeteg vita folyik az erdők szénmegkötő szerepéről, valamint arról, hogy az erdők és a természeti értékek nem megfelelő kezelésével és elpusztításával ez a kapacitás jelentősen csökken. A vízi környezet esetében azonban még sok a nyitott kérdés. A Balti-tenger olyan ikonikus növényfajai, mint például a barna algák szintén nagy mennyiségű szén-dioxidot képesek elnyelni és tárolni, amikor azonban elpusztulnak, a bennük tárolt szén-dioxid visszakerül a környezetbe.
Természetesen mindannyian azt szeretnénk, hogy a tengerparti ökoszisztéma szénnyelőként működjön és ezzel mérsékelje a klímaválságot. Most azonban az történik, hogy lassan átbillenünk és a szénnyelőből szénforrássá válik a rendszer...
A kutatóállomás fő célja éppen ezért az, hogy más intézményekkel együtt feltárja, hogy pontosan hogyan működnek megfelelő szénnyelőként az egészséges part menti élőhelyek és mikor válthat át a rendszer szénforrássá, például a túlzott tápanyagterhelés vagy az élőhely degradációja miatt.