agrarszektor.hu • 2026. július 10. 09:46
Magyarország vízgazdálkodása válaszúthoz érkezett, mivel az egyre gyakoribb aszályok, a csökkenő talajvízszintek és az apadó tavak rávilágítottak arra, hogy a probléma nem csupán a kevesebb csapadék, hanem a vízmegtartó képességünk hiánya. A klímaváltozás és az egyre növekvő vízkivétel miatt azonnali szemléletváltásra van szükség, amelyben a korábbi, gyors vízelvezetésre épülő gyakorlatot a természetalapú vízvisszatartás, a szivacsvárosok koncepciója és a körforgásos gazdaság elvei váltják fel - írta meg a Körkörös.hu.
Sokáig magától értetődőnek tűnt, hogy a Kárpát-medence vízben gazdag térség, ám ez a biztonságérzet mára szertefoszlott. A vízválság egyszerre természeti és erőforrás-gazdálkodási probléma. Az OECD jelentése szerint 2000 és 2023 között Magyarország megújuló édesvízkészlete évente átlagosan 3%-kal csökkent, amihez az is hozzájárul, hogy hazánk vízellátása erősen függ a határokon túlról érkező vízhozamoktól. Eközben a vízfogyasztás egyáltalán nem mérséklődik, sőt a 2023-as adatok alapján az uniós mezőnyben nálunk volt a harmadik legmagasabb az egy főre jutó vízkivétel.
A helyzetet tovább rontja a csapadék eloszlásának drasztikus megváltozása. A HungaroMet adatai alapján a 2025-ös országos aszályt egy történelmi csapadékhiánnyal induló 2026 követte. A hosszú, forró és száraz időszakokat egyre gyakrabban szakítják meg hirtelen lezúduló, intenzív esőzések. Ezt a vizet a kiszáradt, tömörödött mezőgazdasági talajok nem tudják befogadni, a városi, lebetonozott felületek pedig azonnal elvezetik. A szélsőséges időjárás okozta agrárkárok mérséklésére az Európai Bizottság rendkívüli támogatást is kénytelen volt mozgósítani Magyarország és több más tagállam számára.
A vízhiány regionálisan már drámai méreteket öltött. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) adatai rámutatnak, hogy a Nyírség felszín alatti víztárolóiból bő egy évtized alatt több mint 5 köbkilométer víz tűnt el. A WWF Magyarország figyelmeztetése szerint a Homokhátság vízháztartása is felborult, és a térségből mintegy 2 köbkilométernyi, vagyis nagyjából egy teljes balatonnyi víz hiányzig a sokéves átlaghoz képest. Ugyanakkor a felszíni vizek is veszélyben vannak, amit a Velencei-tó történelmi, 50 centiméter alatti mélypontra süllyedő vízállása is jól példáz.
A jelenlegi helyzet kialakulásában jelentős szerepe van a 19. és 20. századi vízgazdálkodási gyakorlatnak, amely a lecsapolásra és az árvízmentesítésre, azaz a víz minél gyorsabb elvezetésére épült. A hazai szakmai és tudományos szervezetek - köztük a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSZGYSZ) és a Magyar Tudományos Akadémia - egybehangzó véleménye szerint ma már pontosan az ellenkezőjére, a víz helyben tartására van szükség.
Mit lehet tenni a vízmegtartás érdekében?
Ennek a szemléletváltásnak az alapja a "Vizet a tájba!" elv. A cél az, hogy a vízbőség idején tartalékot képezzünk a szárazabb időszakokra, például az árterek helyreállításával, a csapadék összegyűjtésével és a tisztított szennyvizek biztonságos újrahasznosításával. A vidéki területek mellett a városokban is radikális változásra van szükség. A szivacsvárosok koncepciója arra épül, hogy a túlterhelt csatornarendszerek helyett zöldfelületekkel, vízáteresztő burkolatokkal és kék-zöld infrastruktúrával a településeken tartsák meg a vizet, egyszerre védekezve a hőhullámok, a városi aszály és a villámárvizek ellen.
Ez az új, vízmegtartó gondolkodásmód szorosan illeszkedik a körforgásos gazdaság elveihez. A hagyományos, lineáris modell, amelyben az erőforrást kivesszük, rövid ideig használjuk, majd hulladékként vagy elvezetett vízként megszabadulunk tőle, fenntarthatatlan. A Körkörös.hu elemzése rámutat, hogy a körforgásos gazdaság jóval több a hulladékcsökkentésnél, lényege ugyanis az, hogy minden értékes erőforrást, beleértve a vizet és az energiát is, minél tovább a rendszerben tartsunk.
Egy jól működő, újrahasználható edényeket alkalmazó visszaváltó rendszer például kiválóan szemlélteti ezt az összetettséget. Bár elsősorban a műanyaghulladék kiváltásáról ismert, a rendszer valódi fenntarthatósága a háttérfolyamatokon is múlik. Az ellenőrzött körülmények között, korszerű ipari technológiával végzett központi mosogatás nem csupán higiénikus, de a hagyományos módszerekhez képest jelentős víz- és energiamegtakarítással is jár.
A jövőben a víztakarékosság önmagában már nem lesz elegendő. A mezőgazdaságban, az iparban és a településeken is rendszerszintű megoldásokra, csökkenő hálózati veszteségekre és az újrahasznosítás növelésére van szükség. A legfőbb kihívás már nem egyszerűen az, hogy esik-e elegendő eső, hanem az, hogy a rendelkezésünkre álló, egyre kiszámíthatatlanabbul érkező vizet képesek vagyunk-e okosan befogadni, helyben tartani és hasznosítani.