Március 10-én jön a Portfolio Agrárium 2026 konferencián!
A márciusi Agrárium 2026 Konferencia tradicionálisan hiánypótló esemény, és hasznos lehet a hazai agrárium minden méretű agrártermelői vállalkozása, a termelőket kiszolgáló inputszektor, az élelmiszeripari és élelmiszerkereskedelmi társaságok, illetve a szakmai, érdekképviseleti és államigazgatási szervezetek számára.
Csoportos kedvezmények már 2 főtől: 2 fő jelnetkezése esetén, 10%, 3 fő estén 15%, 4 vagy több fő jelentkezése esetén 20% kedvezmény! A kistermelők és fiatal gazdák pedig most 30.000 Ft + áfa összegért vehetnek részt a tavasz meghatározó agrárgazdasági eseményén!
Az elmúlt 150 év vízrendezési gyakorlata - a lecsapolás és a vízelvezetés - jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy hazánk fokozatosan elveszítette természetes vízgazdagságát. Napjainkban az Unió Víz Keretirányelvvel összhangban folyamatosan nyomon követik vizeink állapotait, a cél a változó környezetben a jó állapot elérése mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt. A jelenlegi, 2021 és 2027 közötti időszakban a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv szerint az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése mellett a szennyezések csökkentése és a vízhasználat fenntarthatóságának biztosítása is kiemelt feladat. Ma már kijelenthető, hogy hazánk vízmérlege negatív: az OVF vezetőjének közlése alapján a folyóink által behozott vízmennyiség 98 km3/év, amíg a kiáramló víz mennyisége eléri a 105 km3/évet - írja a NAK.
Már több tízezer hektáron gazdálkodnak így itthon: megéri belevágni
A hazai keletkezésű vízkészlet 7,1 km3/év, melyből a felszíni lefolyás évente 4,2 km3-t juttat nagy folyóinkba, így a felszín alatti vizek természetes utánpótlása mindössze 2,9 km3/évet jelent. Ezek alapján nem meglepő, hogy nagy folyóinknál jelentős vízhozamcsökkenést tapasztalunk: ez a Dunánál 10%, a Tiszán pedig 30%-os visszaesést jelent. A kis vízfolyások ökológiai állapota pedig többnyire csak mérsékelt vagy gyenge, állóvizeinkben pedig gyakoriak az eutrofizációs és vízmennyiségi problémák is. A felszín alatti vizek mennyiségi romlása - különösen a Duna-Tisza közi homokhátságon és a Nyírségben - jelentősen sürgeti a vízvisszatartásra való törekvést és a szemléletváltást a vízgazdálkodás tekintetében.
Ennek egyik első lépése egy korszerű adatháttér létrehozása. A változásokat nyomon követő rendszer nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi években, azonban a szélsőséges hidrológiai események és bizonyos szennyezők - mint növényvédő szerek, nehézfémek, hormonok, gyógyszermaradványok, szintetikus anyagok és mikroműanyagok - tekintetében továbbra sem tökéletes. A hazai vízgyűjtő-gazdálkodásban prioritást élvez a felszín alatti ivóvízbázisok védelme és a körforgásos szemlélet erősítése, különösen a települési és ipari szennyvizek kezelésében és hasznosításában. A jövőben eszköz lehet a víz értékének ár- és díjszabási kötelezettsége, a víztakarékosságra ösztönzés és a kutatás-fejlesztési eredmények, társadalmi szereplők aktív bevonása is.
Küszöbön van a vízválság? Most kell menteni, ami még menthető
A HungaroMet adatai alapján a Kárpát-medencében a csapadék mennyisége nem változik jelentős mértékben, viszont az eloszlás számottevően módosul, továbbá az éves középhőmérséklet is emelkedik. Ezek együttes hatására tapasztalják a nagy csapadékú napok számának növekedését, miközben a csapadékos napok száma csökken. A havas időszakok hiánya főként az aszályos időszakok során érzékelhető, a magasabb hőmérséklet okozta párolgás pedig a talaj nedvességtartalmára és a felszín alatti vizek utánpótlódására van negatív hatással, különösen a Duna-Tisza közi hátságban és a Nyírségben.
Előbbi esetében a hiány mértéke 8 km3, míg utóbbi esetében 6 km3-t is elérheti. A csökkenő utánpótlás magában hordozza a szennyező anyagok koncentrációjának növekedését, különösen a nitrát, peszticidek és egyéb mikroszennyezők tekintetében. A paradigmaváltás szerencsére már eljutott oda, hogy a vizet akkor kell megtartani, amikor vízbőség van, így ez víztartalékként szolgálhat a későbbiekben. Létrejöttek a felszíni természetalapú vízmegtartási módszerek, melyek az árterek és folyóvízi környezetek részleges visszaállítására és a víz csatornákon keresztüli tájba juttatására fókuszálnak.
Rengeteg hó leesett Magyarországon: jó ez nekünk?
A természetalapú projektek már megjelentek hazai pilot programokban, miközben egyre nagyobb hangsúlyt kap az esővíz és a szürkevíz helyben tartása, valamint a víztakarékosság gyakorlati alkalmazása. Az őszi-téli üzemrendek és a tisztított szennyvizek körültekintő újrahasznosítása lehetőséget jelentenek a vízkészletek növelésére, figyelembe véve a minőségi vízvédelmet. Dombvidékeken a villámárvizek mérséklése és az ökológiai vízmegőrzés, míg sík területeken, homokhátságokon a csapadékhiány és a süllyedő talajvízszint miatti vízpótlás a cél. Folyó menti területek esetén a vízszintek fenntartása, az árterekkel való kapcsolat erősítése és a medermélyülés megállítása szükséges, az árvízi és aszálykockázatok csökkentése érdekében.
Az aszályos időszakokra adott állami válaszként indult el a „Vizet a tájba!” program, melynek célja a vízzel elárasztott területek növelése, valamint az egyre ritkább belvízi elöntések időtartamának meghosszabbítása. A program alapjaiban határozza meg a szükséges lépéseket, azonban kiemelendő, hogy a vízmegtartási és vízpótlási gyakorlatok jelenlegi formájukban további szakmai feladatok igényelnek. Fontos, hogy a program előzetes tervezésen alapuljon és hatásainak rendszeres monitorozása is megtörténjen a későbbiek folyamán. További feladat a jogszabályok jelenlegi kihívásokra történő alakítása és a társadalom szemléletformálása, hogy a víz értékének felismerése és a víztakarékosság beépüljön a mindennapokba.
Teljesen átalakulhatnak a magyar városok: ez várhat ránk a jövőben?
A jelenlegi adaptációs módszerek és megoldások főként a felszíni tározótérre hagyatkoznak, a felszín alatti, szinte ismeretlen tározótér eddig alig került szóba. Ennek egyik oka, hogy a felszín alatti vizek ismerete társadalmi szinten csekély. Azonban léteznek már olyan technológiák, melyekkel a felszín alatti tározókapacitás használható ki tudatosan. Ezt nevezik célzott felszín alatti vízpótlásnak (Managed Aquifer Recharge), azaz MAR-módszernek. A MAR-ok segítségével felhasználhatóak a belvizekből, árvizekből, csapadékvizekből származó többletek, de akár megfelelő körülmények között a tisztított szennyvíz is. A felszín alá tározott víz segítségével enyhíthetőek az aszály okozta károk, emelhető a felszín alatti vízszint, helyreállíthatóak az ökoszisztémák és kielégíthetővé válnak a különböző vízigények.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tóth József és Erzsébet Hidrogeológiai Professzúra kutatócsoportja a MAR-módszert tájléptékű és természetalapú megoldássá fejlesztette tovább, a felszín alatti vízáramlási rendszerek figyelembevételével. Az innováció a NaBa-MAR® (Nature Based Managed Aquifer Recharge) nevet kapta, mely 2024-ben európai védjegyoltalmat is kapott. Ez az innováció új fejezetet nyit a fenntartható vízgazdálkodásban, mivel a természetes folyamatokat és a felszín alatti tározási lehetőségeket integrálja.
