A téli időszakban lehulló hó és eső együttesen jelentős szerepet játszik a talajvíz feltöltésében és a víz helyben tartásában. Az ország területén az elmúlt időszakban az átlagosnál nagyobb mennyiségű hó hullott, ami kedvező lehetőséget teremt a vízgazdálkodás számára. A hó sajátossága, hogy olvadása általában lassabb ütemű, így kedvezőbb feltételeket biztosít a beszivárgásra, mint a hirtelen, nagy intenzitással érkező esőzések. A lassan felengedő talajon a hóolvadék fokozatosan szivárog a mélyebb rétegekbe, miközben a hótakaró csökkenti a talaj párolgását is.

Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórumon (EKF) belül működő Erdészeti Vízgazdálkodás, Vízpótlás munkacsoport álláspontja szerint az olvadás során keletkező vizek minél nagyobb arányú helyben tartása reális és szükséges cél. Ez azonban csak az érintett szereplők - erdőgazdálkodók, mezőgazdasági termelők, vízügyi igazgatás és természetvédelmi szakemberek - együttműködésével valósítható meg.

A kérdés különösen fontos az Alföldön, ahol a vízhiányos időszakok hatásai fokozottan jelentkeznek, és a táj vízmegtartó képessége az elmúlt évszázadban jelentősen csökkent. Az alföldi vízgazdálkodást hosszú ideje a csapadék és az olvadékvíz gyors elvezetése jellemezte, amelynek elsődleges célja a belvíz megelőzése volt. A kiterjedt csatorna- és árokrendszerek ugyan hatékonyan csökkentették a belvízkockázatot, de jelentősen mérsékelték a talajvíz természetes utánpótlódásának lehetőségét is.

A megváltozott éghajlati körülmények között egyre inkább indokolttá válik e rendszerek funkcióinak újragondolása. A hóolvadás során felszabaduló víz lehetőséget teremt a talajnedvesség növelésére, az erdők és mezőgazdasági területek vízellátottságának javítására, valamint a későbbi aszályos időszakok hatásainak mérséklésére. Az erdőterületeken a fás növényzet, az avarréteg és a fejlett talajszerkezet együttesen kedvez a beszivárgásnak. A visszatartott víz javítja a mikroklímát, mérsékli a hő- és vízstresszt, és hozzájárul az erdők ellenálló képességének növeléséhez.

A gyakorlatban számos vízvisszatartási megoldás alkalmazható az erdőkben. Ilyen például a vízelvezetésre szolgáló árkok és csatornák ideiglenes lezárása vagy szűkítése, kisebb léptékű, alacsony költségű műtárgyak (fenékküszöbök, lépcsőzetes gátak, rőzsegátak) alkalmazása, az erdőkön belüli mélyedések, egykori erek időszakos vízzel való ellátása, valamint a talajszerkezet megőrzése a nehézgépes munkák megfelelő időzítésével. Fontos kiemelni, hogy a mezőgazdasági művelés alatt álló területekről lefolyó felszíni vizek általában nagyobb eróziós hatással bírnak, mint az erdők esetében. Az erdősávok, mezővédő fásítások és agrár-erdészeti rendszerek csökkentik a lefolyás sebességét, elősegítik a hó felhalmozódását és javítják a környező szántók vízellátottságát is.

Európai szinten hasonló elveken alapulnak a természetes vízmegtartó megoldások (Nature-based Solutions, NbS), amelyek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Ezek lényege, hogy a vízgazdálkodási kihívásokra nem kizárólag műszaki, hanem a táj természetes folyamataira építő válaszokat adnak. Az elmúlt években Európa-szerte, valamint Magyarországon is több olyan kezdeményezés indult, amely kifejezetten az erdők vízvisszatartó szerepének erősítésére irányult. Ilyen például a LIFE Peat Restore projekt, a németországi "Schwammwald" programok, valamint a hazai "Vizet a tájba" program.

Magyarországon is találhatók jó gyakorlatok, ahol erdészeti irányítás mellett valósultak meg természetes vízmegtartó beavatkozások. Példaként említhető a Bereg térségében megvalósult vízvisszatartási beavatkozások, a Gemenci és a Dráva menti ártéri erdőkben zajló vízpótlási projektek, a Kaszói Erdőgazdaság területén megvalósult KASZÓ-LIFE projekt, valamint az Őrségi Nemzeti Park és környező erdőterületek vízvisszatartási gyakorlata.

Jelenleg a vízvisszatartáshoz és vizes élőhelyek kialakításához kapcsolódó támogatási források mezőgazdasági és erdészeti szereplők számára is elérhetők. A KAP keretében több pályázati lehetőség is rendelkezésre áll, mint például az "Agrár-erdészeti rendszerek telepítése, ápolása és fenntartása", a "Természetközeli és vizes élőhelyek kialakítását elősegítő beruházások és azok fenntartása", valamint a "Vízvisszatartást célzó létesítmények (tókák) létesítése és fenntartása" című felhívások.

A NAK kiemelt feladatának tekinti, hogy a klímaváltozás hatásaira gyakorlati válaszokat adjon, és segítse a gazdálkodókat az alkalmazkodásban. Az EKF Erdészeti Vízgazdálkodás, Vízpótlás munkacsoport bízik abban, hogy az idei hóolvadás tapasztalatai hozzájárulnak egy olyan szemlélet megerősödéséhez, amely az Alföld vízkészleteinek megőrzését és a fenntartható gazdálkodást helyezi előtérbe.