Magyarország vízkészletei három fő forrásból származnak. A lehulló csapadékból, a felszín alatti vízkontingensekből, valamint az országhatárokon kívülről érkező felszíni vizekből. Az éghajlatváltozás hatására hazánk időjárási viszonyai egyre inkább a mediterrán jelleg felé tolódnak, amelyet a csapadék mennyiségi csökkenése, tér- és időbeli egyenlőtlensége, valamint a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válása jellemez. Ennek következtében a természetes csapadékellátottság már nem nyújt megbízható fedezetet a növények vegetációs időszakban jelentkező vízigényének kielégítésére - írja a NAK.

Jelenleg Magyarország mezőgazdasági területeinek mindössze mintegy 2 százalékán áll rendelkezésre kiépített vízpótló öntözési infrastruktúra, ami jelentős korlátot jelent a termésbiztonság és a versenyképes növénytermesztés szempontjából. A mezőgazdasági termelésnek ezért rövid távon fel kell készülnie arra, hogy csökkentse a csapadékmennyiségtől és annak kedvezőtlen eloszlásától való függőségét, és alkalmazkodjon az egyre kiszámíthatatlanabb klimatikus viszonyokhoz. A földtani képződményekben tárolt felszín alatti vízkészletek bizonyos mértékig alternatív megoldást jelenthetnek az öntözési vízigények kielégítésére, azonban ezek hasznosítása csak szigorú korlátok mellett lehetséges.

A túlzott mértékű vízkivétel ugyanis meghaladhatja a természetes utánpótlódás ütemét, ami a vízszintek tartós csökkenéséhez, valamint ökológiai és gazdasági károkhoz vezethet. Ennek megfelelően a felszín alatti vizek öntözési célú felhasználása csak körültekintő tervezéssel és hatósági engedélyezéssel valósítható meg. Magyarország kedvező földrajzi adottságai - különösen a Kárpát-medencében elfoglalt helyzete - jelenleg még lehetővé teszik a határokon beérkező felszíni vizek jelentős arányú rendelkezésre állását. Ezek az átfolyó vizek – egyelőre – dinamikusan megújuló vízkészleteket jelentenek, amelyek volumene meghaladja a hazai felhasználás mértékét.

E vízkészletek megtartása és hatékony hasznosítása ezért kiemelt stratégiai jelentőségű. A fenntartható megoldást állami szinten a vízvisszatartási és vízgazdálkodási rendszerek fejlesztése, gazdálkodói szinten pedig a termőterületeken történő helyben tartás és hasznosítás jelenti. Ez megvalósulhat egyrészt a talaj vízmegtartó képességének javításával, megfelelő talajművelési és agrotechnikai eljárások alkalmazásával, másrészt helyi és üzemi léptékű víztározók létesítésével és üzemeltetésével.