A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban megjelent tanulmány rámutat, hogy az öntözéses mezőgazdaság klímahatását nem lehet csupán a közvetlen víz- és energiafelhasználás alapján megítélni. Ha a megfelelő vízellátás révén ugyanakkora területen több termény állítható elő, globálisan csökken az igény új termőföldek bevonására. Ezáltal elkerülhető az erdők és más természetes élőhelyek szén-dioxid-kibocsátással járó mezőgazdasági átalakítása.

Az Egyesült Államok mezőgazdaságát vizsgáló kutatás szerint az öntözés 3-39 százalékkal növelte az egyes növénykultúrák terméshozamát. A modellszámítások alapján ez a termelékenységnövekedés világviszonylatban mintegy 32 millió hektár erdő és további 7 millió hektárnyi természetes növényzet kivágását előzte meg. A földhasználat-változás elkerüléséből származó bruttó klímaelőnyt 6,86 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértékre becsülték a szakemberek. Bár az öntözés közvetlen energiaigénye évi 19 millió tonna károsanyag-kibocsátással jár, a közvetett klímavédelmi haszon nagyságrendekkel felülmúlja ezt a terhelést.

Bár a tanulmány az amerikai viszonyokat vizsgálta, a benne megfogalmazott rendszerszintű szemlélet Magyarország számára is iránymutató. A hazai növénytermesztés egyik legnagyobb kihívása a vízellátás bizonytalansága, különösen a kiemelten kitett Alföldön. Az OECD idén, 2026-ban közzétett jelentése hangsúlyozza, hogy hazánk az elmúlt 30 évből 23-ban küzdött aszállyal, a 2000 és 2023 közötti időszak klímához köthető gazdasági veszteségei pedig elérték a 6,5 milliárd eurót.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a hazai öntözött területek nagysága a 2024-es 130 885 hektárról 2025-re 146 327 hektárra nőtt. A puszta területi bővülés azonban önmagában nem elegendő; a fejlesztéseket a termelési eredmények és a környezeti hatások együttes értékelésével kell folytatni.

A jövőben a kijuttatott víz mennyiségének egyszerű növelése helyett az öntözésfejlesztést össze kell kapcsolni a tájszintű vízvisszatartással, a természetalapú megoldásokkal és a talaj vízmegtartó képességének javításával. A nemzetközi kutatás legfőbb üzenete a hazai agrárium számára az, hogy a rendelkezésre álló szűkös vízkészleteket ott és akkor kell felhasználni, ahol azok a környezeti korlátok tiszteletben tartása mellett a legnagyobb termelékenységnövekedést és közvetett társadalmi-klímavédelmi hasznot biztosítják.