A vízgazdálkodási problémákat hagyományosan elsősorban mennyiségi oldalról közelítjük meg: mennyi víz áll rendelkezésre, és az elegendő-e a mezőgazdaság, az ipar, a lakosság és a természeti környezet igényeinek kielégítésére. A gyakorlatban azonban nem minden rendelkezésre álló vízkészlet használható fel korlátozások nélkül. A szennyezett vagy nem megfelelő minőségű víz számos esetben csak korlátozottan hasznosítható, így a ténylegesen rendelkezésre álló vízkészlet kisebb lehet annál, mint amit a vízmennyiségi adatok önmagukban mutatnak. Ez a felismerés különösen aktuális a klímaváltozás korában. A szélsőséges időjárási események gyakoribbá válása, a hosszabb aszályos időszakok és a növekvő vízigény egyaránt fokozzák a vízkészletekre nehezedő nyomást - írja a NAK.
A víz minősége alapvetően meghatározza, hogy az adott vízkészlet milyen célokra használható fel. A túlzott tápanyagterhelés, a szerves szennyezőanyagok, az ipari eredetű kibocsátások vagy egyéb szennyezések csökkenthetik a felszíni és felszín alatti vizek hasznosíthatóságát. Amennyiben egy víztest állapota romlik, annak következményei nemcsak környezetvédelmi szempontból jelentkeznek. A rosszabb minőségű víz többletkezelést igényelhet, így növelve a vízellátás költségeit. Ezzel szemben a jó vízminőség hozzájárul ahhoz, hogy ugyanaz a vízkészlet többféle célra és nagyobb biztonsággal legyen felhasználható. A vízminőség javítása ezért bizonyos értelemben új vízkészletek „felszabadítását” is jelentheti. Nem több víz keletkezik, hanem a már meglévő készletek nagyobb része válik ténylegesen hasznosíthatóvá.
Folyamatosan tűnik el a víz Magyarországról: kimondta a miniszter, mekkora a baj
A mezőgazdaság különösen érzékeny a vízminőség változásaira. Az öntözés sikeressége, a terméshozamok stabilitása és a talajállapot hosszú távú megőrzése egyaránt összefügg a rendelkezésre álló víz minőségével. Ugyanakkor a mezőgazdaság szerepe a vízminőség alakulásában is jelentős. A nem megfelelően időzített vagy túlzott tápanyag-kijuttatás, a talajerózió vagy a diffúz szennyezések hozzájárulhatnak a felszíni vizek terheléséhez. Éppen ezért a korszerű gazdálkodási gyakorlatok nemcsak a termelés hatékonyságát javíthatják, hanem a vízkészletek védelmét is szolgálják. A precíziós tápanyag-gazdálkodás, a talajkímélő művelési rendszerek, a megfelelő növénytakarás, a pufferzónák kialakítása vagy a vízvisszatartó tájhasználati megoldások egyaránt hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kevesebb szennyezőanyag jusson a vízfolyásokba és a felszín alatti vízkészletekbe.
A vízminőség jelentőségét jól mutatja a tisztított szennyvizek mezőgazdasági vagy ipari célú újrahasznosításának egyre nagyobb szerepe is. A megfelelően kezelt és ellenőrzött vízforrások hozzájárulhatnak a természetes vízkészletekre nehezedő nyomás csökkentéséhez, miközben növelik a rendelkezésre álló vízmennyiséget. Számos országban a víz újrahasználata már a hosszú távú vízgazdálkodási stratégiák fontos elemévé vált. A jövő vízbiztonságának alapja a megfelelő mennyiségű és minőségű víz együttes biztosítása. Ezért a vízvisszatartás és a vízminőség-védelem egymást erősítő célként kell, hogy megjelenjen a vízgazdálkodásban.
