Bimbóskel

A bimbós kel, más nevén kelbimbó a vadkáposzta egy termesztett változata. A 19. században Belgiumban nemesítették ki, emiatt angolul „brüsszeli káposztának is nevezik.

A bimbóskel jellemzői

A bimbóskel egy káposztafélék családjába tartozó, kétéves növény. Közvetlen rokona a fejes káposztának. Első évben hozza a főszáron a fogyasztásra alkalmas hajtásokat (bimbókat), második évben a becőtermést. A bimbóskel külleme különlegesnek mondható, mert semmi más, nálunk termelt növényhez nem igazán hasonlít. Méteresre megnövő szárán, a levelek tövében nőnek a diónyi, káposztához hasonló szerkezetű bimbói, kedvező esetben akár 100 darab is egy tövön. Önmagában is dekoratív jelenség, ami akár a virágágyban is megállja a helyét. A bimbóskel fontos házikerti díszzöldség is lehet, hiszen nemcsak a magas, oszlopszerű szárán növő kis káposztafejek, a kelbimbók érdekesek, de ősszel különböző színt öltő levelei, másodéves, sárga virágú tövei és becőtermései is mutatósak. Főgyökere erőteljes, dús oldalgyökerekkel mélyre (80-100 cm-re) hatol, ezért szárazságtűrő. Szára közepesen fásul, olykor 130 cm magas, tengelyszerű. Nektártartalmú vegyes beporzású virágai májusban nyílnak.

A bimbóskel termesztése

A bimbóskel nem igényes növény, szinte minden kertben megtermelhető. Ennek ellenére inkább a középkötött, kissé meszes talajok növénye, azt pedig tartsuk szem előtt, hogy homokon lég sokat kell öntözni. A kertben lehetőleg a frissen trágyázott ágyásban kapjon helyet, különösen előnyös számára, ha a földet komposzttal gazdagítjuk. A bimbóskel több kálit és kevesebb nitrogént igényel, arra viszont figyeljünk, hogy a túlzott nitrogénadagolás esetén a bimbói kinyílnak, és lazák lesznek. Igen jelentős a bórigénye, ezért ajánlott bórtartalmú lombtrágyával egyszer-kétszer megpermetezni. Mindezek mellett a bimbóskel sok fényt igényel, ezért ne ültessük se sűrűn, se árnyékba, mert nem fejlődnek ki rendesen a bimbók. Csak három-négy évenként ültessük ugyanarra helyre, nehogy a kártevői és betegségei módfelett elszaporodjanak.