Amennyiben túl jó a kezdeti környezet a növekedéshez, van víz és vele felvehető tápanyag, különösen az oldható nitrogén, akkor nagy biomasszát, vegetatív tömeget képes nevelni. A nagy felszíni biomasszához a kezdeti vízbőség miatt sekélyebb gyökérrendszer társul. A klímaváltozás okán viszont szinte biztosan beköszönt egy száraz és forró periódus, amitől a vízpazarló, erőteljes habitus, sekélyebb gyökérzettel társulva hamarabb feladja és ez természetesen a termésre is kihat.
Ha vigyázni akarunk a gyökérzet és lombtömeg egyensúlyára, még akár korlátozni is kell a nitrogén ellátást, amelynek korai bősége egyértelmű vegetatív növekedést garantál. A tavasszal kijuttatott nitrogén műtrágya kellő víz mellett felesleges növekedést indukálhat, míg víz hiányában ez egyértelműen kidobott pénz. Tehát mérni kell, mi a talajban lévő induló készlet.
A 6 tonna programunkban ehhez gyűjtünk 0-90 cm mélységig 3 rétegből nitrogén készlet adatokat és a betakarítás után összevetjük a termésekkel. Az átlagértékek egyértelműen jelzik (1-2. diagramok), hogy melyik rétegben mennyi elérhető nitrogén áll rendelkezésre a napraforgónak. Fogalmunk sincs róla, mert nem gyakorlat a talaj ásványi nitrogén készletének a téli vizsgálata, mint sok más helyen a világban. Ha bőség van, ne adjunk, de ha hiányzik, gondoskodjunk a pótlásáról.
Az induló készletek csökkenek, de ugyanakkor azt is jelzik, van mit keresni és kalkulálni is kell vele.
Az elemek felvételi dinamikájáról aligha találni vizuálisan jobban látható képet, mint a Manitoba Agricultural 2005. évi poszterén feldolgoztak (1.ábra).
A tápanyagok felvételi időszaka, aránya a különböző fenológiai stádiumokban magukért beszélnek. A nitrogén közel fele - nem véletlen, mivel a napraforgó fehérje tartalma 12-16 %- a kaszatba kell.
Természetesen az összes mennyiség is számít, amely meglepő módon nem a klasszikus makro, mezo elem sorrendet követi a napraforgó esetében (2.ábra). A kivont % és mennyiség, amely a kaszatba kerülve eladásra kerül a terméssel. A különbözet visszakerül a talajba. Az arányok évjáratonként, eltérő biomassza és termés mennyiségek miatt különbözőek lehetnek.
A napraforgó ezért sem igényel közepes ellátottságnál többet foszforból, sőt a magas foszforszintek kifejezetten problémát okoznak a mycorrhiza kapcsolatok felépítésben, működtetésében.
Konklúziónk:
Összeségében a napraforgó megelégszik a közepes foszfor ellátottsággal, sőt negatív hatású lehet a túlzó szintje. A káliumból viszont a jó ellátottság esetén lehet csak jó termésben reménykedni. Aki alacsony kálium- és közepes alatti foszforszinteknél csak nitrogén műtrágyázást alkalmaz, az többet árt, mint használ. A nitrogénnel óvatosan kell bánni, mert sok kell belőle, de jó vízellátás mellett a bősége pazarló, túlzottan vegetatív növényeket eredményez.
Szeleczki Attila, fejlesztőmérnök, Syngenta Kft.
(x)
