Az Agrárszektor Alapvetés podcastjának eheti adásában Nagypéter Sándor, a Délalföldi Kertészek Szövetkezetének elnök-ügyvezetője beszélt arról, miért ilyen nehéz Magyarországon tartós termelői együttműködéseket létrehozni. A fő kérdés az volt, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az önálló gazdálkodói döntések és a közös piaci érdekek között. 

A szakember szerint a probléma nem pusztán szabályozási vagy támogatáspolitikai kérdés. A termelőknek kompromisszumokat kellene kötniük, miközben a közös működéshez bizalomra, átlátható szabályokra és hosszú távú gondolkodásra is szükség van. Az együttműködés akkor lehet tartós, ha a gazdák nem veszteségként élik meg az egyéni szabadságuk egy részének feladását, hanem olyan eszközként, amely a közös értékesítésen és a jobb piaci alkupozíción keresztül végül mindenkinek előnyt jelent.

A kertészeti ágazatban különösen nagy jelentősége lehetne az ilyen típusú összefogásnak, hiszen a zöldség-gyümölcs piac erősen kitett az ármozgásoknak, a kereskedelmi elvárásoknak és az importversenynek. Egy-egy termelő önmagában gyakran kevésbé tud megfelelni a mennyiségi, minőségi és logisztikai követelményeknek, míg szervezett formában sokkal erősebb tárgyalási pozícióba kerülhetne.

A kérdés ezért ma már nem az, hogy szükség lenne-e együttműködésre, hanem inkább az, hogy mi kell ahhoz, hogy a termelők valóban el is higgyék: a közös út nem a függetlenség elvesztését, hanem a versenyképesség javítását jelentheti.