Kérdés persze, hogy milyen kompromisszumokat kellene vállalniuk a termelőknek ahhoz, hogy egy ilyen együttműködés valóban működőképes legyen. A közös fellépés ugyanis nemcsak előnyökkel, hanem alkalmazkodási kényszerrel is jár: a gazdáknak össze kell hangolniuk döntéseiket, termelési gyakorlatukat és piaci stratégiájukat. A legnagyobb kihívást sokszor éppen az jelenti, hogyan lehet megtartani az egyéni gazdálkodói szabadságot úgy, hogy közben a közös érdekek is érvényesüljenek.

A szakember szerint a szövetkezeti működés ösztönzése nem kizárólag szabályozási vagy támogatáspolitikai kérdés, hanem legalább ennyire bizalmi és piaci probléma is. A magyar termelők számára az előrelépést az hozhatná meg, ha az együttműködésre nem a függetlenség elvesztéseként, hanem a versenyképesség javításának eszközeként tekintenének. A kertészeti ágazat jövője szempontjából ezért kulcsfontosságú lehet, hogy a bizalmatlanság helyét fokozatosan átvegye a hosszú távú, átlátható és kölcsönösen előnyös közös gondolkodás.