A munkában az Élő Környezetért Felelős Minisztérium mellett több tárca is részt vesz, valamint a tervezésbe külső szakértők, szakmai civil szervezetek, kutatóintézetek, egyetemi kutatóműhelyek és háttérintézmények is bevonásra kerültek. A tervnek meg kell határoznia többek között a helyreállítandó területeket, az alkalmazandó intézkedéseket, az elérendő célértékeket, azok ütemezését és nyomon követését, valamint a végrehajtás várható költségeit és lehetséges finanszírozási forrásait - írja a NAK.

A jelenlegi szakmai munka keretében zajlik az egyes ökoszisztémákhoz kapcsolódó intézkedések és célértékek pontosítása. A mezőgazdasági ökoszisztémák esetében a tervezés a támogatási lehetőségekkel és a már működő agrárpolitikai intézkedésekkel való összhang vizsgálatára is kiterjed. Fontos cél, hogy a természet-helyreállítás ne elszigetelt beavatkozások sorozataként, hanem a különböző szakpolitikákhoz és fejlesztésekhez kapcsolódó, összehangolt folyamatként valósuljon meg. Vízgazdálkodási szempontból a tervezés egyik kiemelt területe a víz tájban tartása, valamint a vizes élőhelyek és árterek helyreállítása. A jelenlegi előkészítő munka része azoknak az élőhely-fejlesztési intézkedéseknek a rendszerezése is, amelyek egyúttal a táji vízmegtartást szolgálhatják.

A természetes vízmegtartó megoldások több célt egyszerre támogathatnak: lassíthatják a víz tájból történő gyors levezetését, növelhetik a beszivárgást és a helyben rendelkezésre álló vízkészleteket, hozzájárulhatnak a felszín alatti vizek utánpótlásához, valamint kedvezőbb feltételeket teremthetnek a vizes élőhelyek és a hozzájuk kapcsolódó biodiverzitás számára. Az egyre gyakoribb aszályos időszakok miatt mindez a mezőgazdaság alkalmazkodóképessége és a termelésbiztonság szempontjából is egyre nagyobb jelentőséggel bír. A Nemzeti Természet-helyreállítási Terv kialakítása során ezért fontos, hogy a természetvédelmi célok mellett a területi adottságok, a vízgazdálkodási funkciók és a mezőgazdasági termelés szempontjai is megfelelően érvényesüljenek.