Ilyen körülmények között egyre kevésbé elegendő, ha egy vízgazdálkodási rendszer kizárólag egyetlen feladat ellátására képes. A többcélú vízgazdálkodás - multi-purpose water management - lényege, hogy a rendelkezésre álló infrastruktúra és a természetes vízrendszer több, egymást kiegészítő funkciót töltsön be, működése pedig alkalmazkodjon az aktuális vízháztartási helyzethez. A többcélú vízgazdálkodás kapcsán elsőként gyakran a többcélú tározók és vízlépcsők jutnak eszünkbe, amelyek ugyanazon vízkészletre építve több feladatot is elláthatnak, például szerepet kaphatnak az árvízvédelemben, a vízkészletek tározásában, az öntöző- és ivóvízellátásban, az energiatermelésben, az ökológiai vízigények biztosításában vagy a rekreációban - írja a NAK.

Megoldás kell a magyar vízhiányra: most kell menteni, ami menthető

Magyarország vízbiztonságának és vízgazdálkodásának kiemelt helyet kell kapnia a kormány napirendjén.

A többcélú vízgazdálkodás azonban ennél jóval tágabb szemlélet: ugyanilyen fontos a csatornák, vízfolyások, műtárgyak, árterek és vizes élőhelyek összehangolt, többfunkciós működtetése, amely lehetővé teszi, hogy a vízgazdálkodási rendszer az aktuális vízháztartási helyzethez és az eltérő vízigényekhez egyaránt alkalmazkodjon. A hagyományos vízgazdálkodási infrastruktúra elemei sok esetben egy meghatározott célra épültek: árvíz- vagy belvízvédelmi célú vízelvezetésre, öntözővíz továbbítására, ivóvízellátásra, energiatermelésre vagy tározásra.

A változó éghajlati és vízháztartási körülmények azonban egyre inkább szükségessé teszik ezeknek a funkcióknak az összehangolását. Az OECD a többcélú vízügyi infrastruktúra fogalmába nemcsak a gátakat és tározókat, hanem a kapcsolódó csatornákat és vízellátó hálózatokat is beleérti, amennyiben azok egynél több gazdasági, társadalmi vagy környezeti célt szolgálnak. A többfunkciós rendszerek egyszerre járulhatnak hozzá többek között a víz-, élelmiszer- és energiabiztonsághoz, az ökoszisztémák fenntartásához és a térségek gazdasági fejlődéséhez.

Fontos bejelentést tettek a benzinárakról: ez minden magyar autóst érint

Európa-szerte drasztikusan emelkednek az üzemanyagárak a közel-keleti feszültségek miatt, a német piacon pedig már a 3 eurós literenkénti ár is reális veszélyt jelent.

Mezőgazdasági területeken ennek egyik legkézenfekvőbb példája a kettős működésű csatornahálózat. A csatornának szükség esetén biztosítania kell a káros víztöbblet biztonságos elvezetését, megfelelő vízállás és hidrológiai helyzet esetén azonban lehetőséget adhat a víz visszatartására, tározására, továbbítására vagy akár térségi vízpótlásra is.

A szakirodalomban ezért egyre inkább megjelenik az „elvezetés - visszatartás - utánpótlás” (discharge - retention - recharge) szemlélet. A cél nem az, hogy minden vizet minden körülmények között visszatartsunk, hanem hogy a károkozás nélkül megtartható víz lehetőség szerint ne hagyja el feleslegesen a térséget. A többcélúság jóval túlmutat az elvezetés és a vízmegtartás kettősségén. Egy megfelelően kialakított és működtetett vízgazdálkodási rendszer egyszerre szolgálhatja:

• a káros víztöbblet és belvíz biztonságos elvezetését;
• a víz visszatartását és tározását;
• a mezőgazdasági vízpótlást;
• a felszín alatti vízkészletek utánpótlását;
• a vizes élőhelyek és a biodiverzitás fenntartását;
• a kedvezőbb mikroklíma kialakulását, valamint rekreációs és tájképi funkciókat.

A funkciók természetesen nem mindenhol és nem minden időpontban érvényesíthetők egyszerre. Éppen ezért a többcélú vízgazdálkodás fontos eleme az adaptív üzemeltetés: annak meghatározása, hogy az adott vízkészletet mikor, hol és milyen célra célszerű megtartani, továbbítani vagy elvezetni. Ehhez megfelelő monitoringra, előrejelzésre, szabályozható műtárgyakra és az érintett vízhasználók együttműködésére egyaránt szükség van.

Már épül a magyar műholdflotta: így figyelnék meg a földeket a jövőben

Rengeteg tartalék van a precíziós mezőgazdaságban, de Magyarországon még csak a felszínét kapargatjuk.

A többcélú vízgazdálkodás egyik legnagyobb lehetősége abban rejlik, hogy nem minden esetben szükséges teljesen új infrastruktúrát létrehozni. Sok esetben a meglévő csatornák, tározók és műtárgyak átalakításával, rekonstrukciójával, illetve az üzemrend módosításával is bővíthetők azok funkciói. A korábban elsősorban vízelvezetési céllal kialakított csatornákban például szabályozó műtárgyak segítségével megfelelő körülmények között növelhető a visszatartott víz mennyisége. A hosszabb ideig megtartott víz nemcsak közvetlenül képezhet helyi vízkészletet, hanem növelheti a környező talajba történő beszivárgás lehetőségét, támogathatja a sekély felszín alatti vízkészletek utánpótlását, valamint kedvezően hathat a környező területek vízháztartására is.

Hazai szempontból ezért különösen fontos lehet a belvízelvezető és kettős működésű csatornák, az öntözőrendszerek, tározók, holtágak, mély fekvésű területek és vizes élőhelyek egymással összekapcsolt, decentralizált rendszerként történő kezelése. Így a meglévő infrastruktúra az elvezetési biztonság fenntartása mellett egyre nagyobb szerepet kaphat a víz helyben tartásában és későbbi hasznosításában.

Pusztulnak a halak a magyar halastóban: megvan, mi áll a háttérben

Megviseli az aszály a Dinnyési Halgazdaságot is, közel 300 mázsa hal pusztult el.

A többfunkciós szemlélet hazai gyakorlati megvalósításának egyik fontos példája a „Vizet a tájba!” kezdeményezés, amelynek célja többek között, hogy a vízügyi rendszerekben rendelkezésre álló, károkozás nélkül visszatartható víz lehetőség szerint ne kerüljön automatikusan elvezetésre, hanem arra alkalmas területekre kijuttatva a tájban hasznosuljon. A program keretében a gazdálkodók önkéntesen ajánlhatnak fel területeket időszakos vízmegtartásra.

 A visszatartott víz így egyszerre szolgálhat vízkészlet-gazdálkodási és mezőgazdasági célokat, támogathatja a talaj vízkészletének és a sekély felszín alatti vizeknek az utánpótlását, valamint hozzájárulhat a vizes élőhelyek, a biodiverzitás és a kedvezőbb mikroklíma fenntartásához A változó vízháztartási viszonyok között egyre nagyobb szükség van olyan rugalmas vízgazdálkodási rendszerekre, amelyek egyszerre képesek alkalmazkodni a víztöbblethez és a vízhiányhoz.