Az első kérdés az, hogy van-e a tiszavirágnak pozitív fototaxisa? Az emberek többsége erre a kérdésre valószínűleg azt válaszolná, hogy soha sem fogjuk megtudni. A pozitív fototaxis ugyanis egy olyan helyváltoztató ingermozgás, amikor az élőlény a fényforrás irányába halad. A jelenség hétköznapi példái a nyári éjszakákon a kültéri lámpák körül repdeső lepkék, vagy a hídlámpáknál fénycsapdázódó dunavirágok.
Bár a tiszavirág a dunavirághoz hasonlóan a kérészek rendjébe tartozó rovar, az utóbbival ellentétben nem éjszaka, hanem az esti órákban, napnyugta környékén rajzik. Ilyenkor pedig még elég világos van ahhoz, hogy a rovarokra ne gyakoroljanak hatást a mesterséges fények, normál esetben, hagyományos terepi körülmények között tehát az sem állapítható meg, hogy a fény vonzza-e a tiszavirágot. Korábban a tiszavirágzás megfigyelése során sem tapasztalhattunk eltérő kérészviselkedést a fényárban úszó és az árnyékos folyószakaszokon, amint az a 2025. június 18-án Tiszainokán felvett alábbi videóban is látható.
Tiszavirágzás Tiszainokán 2025. június 18-án (Készítette: Kriska Ferenc)
Az egyedek sérülékenysége miatt nagy valószínűséggel laboratóriumban sem vizsgálható ez a tulajdonságuk, ezért igaz lehet a megismerhetetlenségre vonatkozó pesszimista vélemény. Ám az élet esetenként felülírhatja az általános vélekedést.
Dr. Farkas Alexandra, a Metszet rovat szerkesztője 2026. június 13-án egy különleges jelenségre hívta fel a figyelmemet, miután ezen a napon Tivadarban próbálta megfigyelni a tiszavirág rajzását Potyó Imre és Ravasz Balázs természetfotósokkal. Nem tűnt úgy, hogy sikerrel járhatnak, mert elementáris erejű zivatar alakult ki a térségben, ami egészen este 8 óráig tartott. Reálisan nézve a helyzetet ekkor, a teljes besötétedés közeledtével már nem volt esély tiszavirágzás kialakulására. Ennek ellenére 8:45-kor egyre több hím tűnt fel a vízfelszínen, majd 9:15-kor, már teljes sötétségben, több ezer egyeddel tetőzött a rajzás. A tiszavirágzás 9:45-ig tartott, amikor Alexandráék fejlámpáihoz több hím egyed is partra repült, ami felvetette a tiszavirág pozitív fototaxisának, azaz fényhez való vonzódásának meglétét.
Persze a kutatók tudják, hogy egy kísérlet nem kísérlet, ráadásul a megfigyelésből nem derült ki, hogy a nőstények miként reagálnak a mesterséges fényre. Így másnap megpróbáltunk egy a fototaxis vizsgálatát célzó kísérletet elvégezni. 2026. június 14-én nem alakult ki tiszavirágzás a tivadari híd közelében, de hasonlóan az előző naphoz egészen későn, este 9 körül megjelent néhány egyed a vízfelszínen. Így egy erős fényforrással a folyóba gyalogolva el lehetett végezni egy fototaxisos kísérletet. A csekély egyedszám miatt vizsgálatunkkal a rajzási folyamatot sem zavartuk meg.
A lámpa felkapcsolása után a fénykörbe kerülő nőstény és hím egyedek esetében is egyértelműen sikerült megfigyelnünk és lefilmeznünk az egyedek pozitív fototaxisát, azaz fényhez való vonzódását.
Nőstény és hím tiszavirágok pozitív fototaxisa (Készítette: Kriska Ferenc)
Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy a dunavirághoz hasonlóan veszélybe kerülhet-e a tiszavirág az emberi fényszennyezés miatt? Erre én csekély esélyt látok, mert a sötétedés utáni rajzások jelenleg olyan kivételes esetek, amik a vízszennyezéssekkel és folyóduzzasztásokkal szemben nem jelentenek halálos veszélyt a hungarikum tiszavirágra.
Érdekesség, hogy a Naturwissenschaften szaklapban és az Élet és Tudományban is közölt korábbi kutatásaink során azt már sikerült igazolnunk, hogy a dunavirághoz hasonlóan a tiszavirágnak is van polarotaxisa. Ez a vízfelszínről tükröződő poláros fény érzékelése révén létfontosságú szerepet játszik a faj rajzási viselkedésében, ugyanakkor bizonyos esetekben problémát is okozhat. Az aszfaltfelszín vízszintesen poláros fényt tükrözve ugyanis vizet utánozva megtévesztheti a kérészeket, amik az utat követve egyre jobban eltávolodnak a folyótól. Ezt a jelenséget Gelei József professzor már 1928 júniusában megfigyelte Szegeden, a Tisza Lajos körút és a Rudolf rakpart találkozásánál az aszfaltfelszín fölött.
A kutatók nem lehetnek egyszerre jelen minden folyóparton, ezért a természeti jelenségek megfigyelésében a lakosság szerepe is felértékelődik. Ha az emberek nyitott szemmel járnak, és rögzítik a tiszavirág és a dunavirág megjelenését, viselkedését, akkor – ahogy a fent bemutatott hétvégi példa is mutatja – akár olyan értékes adatok is születhetnek, amelyekhez másként nehezen jutnánk hozzá. Éppen erre épít a DÖME közösségi tudományos projektünk is, ami a hétköznapi megfigyelések tudományos feldolgozásával segít feltárni, hogy ezek a fajok mikor, hol és milyen körülmények között jelennek meg. Nagyjából egy hónap múlva már megjelenhetnek az első dunavirág kérészek is, így érdemes lesz nyitott szemmel járni a Dunán és mellékfolyóin, valamint a Bodrog, Sajó és a Kőrösök mentén is.
Címlapkép: Potyó Imre
A publikációban szereplő állítások és vélemények kizárólag a szerző(k) saját álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség, illetve az Agrárszektort is kiadó NET Média Zrt. hivatalos álláspontjával.
