
Óriási lemaradásban rengeteg magyar termelő: nincs mese, ezt meg kell lépniük
Modernizáció és robotizáció nélkül a magyar élelmiszeripar nem tud versenyképes lenni.
A csemegekukorica kedvelt csemege, és a konzervipar számára is fontos növény. A kukoricát az Óvilágba először Kolumbusz Kristóf hozta be, méghozzá 1493-ban.
A csemegekukorica a takarmányozási célra termelt kukoricának közeli rokona, és bár hasonlítanak egymásra, nem összekeverendőek. Fontos különbség az, hogy nagyobb a cukortartalma, valamint kisebb termetű és igényesebb fajta is. A spanyolok és a portugálok terjesztették el a 16. század elejétől Afrikában, Ázsiában, majd Ausztráliába pedig a hollandok és az angolok vitték el a 17–18. században. Érdekesség, hogy a magyar konzervkukorica többségét főleg Nyugat-Európában adják el, de jut belőle a Közel-Keletre és Japánba is. Az eladott kukorica mennyiségét tekintve Magyarország a második helyen van a világpiacon.
A csemegekukorica termesztése és ápolása
A kukoricát többnyire közvetlenül vetik, miután már biztosan elmúlt a fagyveszély, ami többnyire áprilisra tehető, egészen június közepéig. Vethető kabakosok között köztesnövényként, valamint korán lekerülő zöldségfélék után – ilyen például a retek, zöldhagyma és a saláta is. Vetésmélysége 3-5 centiméter közötti, ha valaki otthon termeszti, akkor az ajánlott sor-és tőtávolság 70 cm x 20 cm.
A csemegekukoricának sok tápanyagra és nedves, gazdag talajra van szüksége ahhoz, hogy megfelelően fejlődjön, valamint érdemes szervestrágyázni is. Mivel a fejlődésének intenzív időszakában több vizet és tápanyagot igényel (ez a virágzás előtt 1–2 héttel és a virágzás után 2–3 héttel van), fontos, hogy ilyenkor nagyobb vízadaggal öntözzék meg. Ha a növény eléri a 15-20 centimétert, akkor fejtrágyát is lehet adni hozzá, meg fogja hálálni. Olyan helyet kell számára választani, ahol legalább 6 óra közvetlen napfény éri, lehetőleg szélvédett helyen.
Ami pedig szintén elengedhetetlen, az nem más, mint a gyomirtás, melynek legjobb módja a kapálás. Azt viszont szem előtt kell tartani, hogy a gyomirtás során ne kerüljünk túl közel a növényhez, mivel a gyökerek nagy része a felső, művelt rétegben helyezkedik el. Nagy hangsúlyt kell fektetni a betakarítás helyes idejére is, melyet könnyedén meg lehet állapítani: egy szemet meg kell karcolni körömmel, ha folyadékot ereszt, akkor érett, kezdődhet a betakarítás!
A csemegekukorica kártevői
A kukoricabarkó nagy veszélyt jelenthet a kelő növényekre. Egy 6-8 mm hosszú, fekete bogárról van szó, mely az előző évi kukoricatábla talajában telel, nagyjából 20-50 cm mélyen. Eleinte karéjozva rágják a leveleket, majd keresztben átrágják azokat, sőt, akár tarrágást is okozhatnak. Talajfertőtlenítéssel lehet védekezni ellenük.
A kukoricamoly szintén sok fejfájást okozhat a kukorica szárában és a csövekben is. Kifejlett lárvái telelnek, többnyire a kukoricaszárban. A tojáscsomókat érdemes figyelni, és fontos alacsony tarlót hagyni és szétzúzni a kukorica szárát, valamint mélyen beszántani a tarlómaradványokat.
A csemegekukorica levelein, virágzatán és a csuhéleveleken a zöld kukorica-levéltetű és a zselnicemeggy-levéltetű is megjelenhet. Károsításuk miatt visszamaradnak a növények fejlődésükben, az általuk ürített mézharmaton pedig megtelepszik a korompenész.
Modernizáció és robotizáció nélkül a magyar élelmiszeripar nem tud versenyképes lenni.
Az öt év átlagát tekintve az 52 százalékot is meghaladta a kukorica termésmennyiségének visszaesése Magyarországon.
A legtöbb mezőgazdasággal foglalkozó szakember számára ismert fogalom a mezőgazdasági vadkár.
Ha elegendő élelemmel akarjuk ellátni a folyamatosan növekvő emberiséget, fokoznunk kell a mezőgazdasági termelés intenzivitását.
A magyar almatermelési színvonal 50-70%-kal marad el az európai top5 ország szintjétől.