Furmint

A furmint a Tokaji borvidékről származik, az utóbbi idők egyik legfontosabb fajtájává nőtte ki magát. Száraz fehérborként és pezsgő alapanyagként is nagyszerűnek bizonyul.

A furmint jellemzői és elterjedése

A furmint esetében az első említésében ugyan találhatóak eltérések, 1571-es és 1623-as dátumokkal jegyzik a borvidéken. Fontos fajta volt, szinte az egész országban elterjedt egy időben, a mai szomszédos területeken, így például a Szerémségben vagy Burgenlandban is, ugyan kisebb mennyiségben, de fellelhető. A gouais blanc (hajnos) fajtával áll rokonságban, ezért a rajnai rizling és a chardonnay rokona is. Ha egy szőlőfajtát kellene kiemelni, amiről nemzetközileg is előszeretettel, elismerően beszélnek, írnak, akkor az minden bizonnyal a furmint lenne. Mindamellett, hogy igen magas minőséget képvisel, roppant sokszínű stílusban készülnek belőle borok, de a botritiszes nemesborok alapjaként sem kell senkinek bemutatni.

A fajtacsoporton belül megkülönböztethetünk fehér, piros és változó furmintot. A legelterjedtebben termesztett, domináns változat a fehér furmint későn – október második felében - érő fajta. Tőkéje erőteljes növekedésű, a talaj iránt nem igényes; közepes illetve bőtermő fajta. A levele alig tagolt, szélessége és hosszúsága nagyjából megegyező, vastag, kissé hólyagos. Fürtje laza, középnagy (átlagsúlya 10 dkg), bogyói közepes nagyságúak, sárgászöldek, napos oldalukon rozsdásak, hosszú nyelűek, kissé vastag héjúak, ropogósak, lédúsak, jól beérve szépen aszúsodnak. Fogékony a Botrytis gombafertőzésre, de kedvező évjáratokban a rothadás nemesrothadás jellegű.

Furminttal Magyarországon kívül nagyon kis mennyiségben találkozhatunk Ausztriában, a Fertő-tó és elsősorban Ruszt környékén, ahol száraz és édes borok alapját adja. Szlovéniában siponként ismerik a napóleoni legendára utalva. Magyarországon az utóbbi időben nemcsak többet beszélnek a fajtáról, hanem egyre több borvidéken is találkozni vele, még akkor is, ha arányaiban nagyon kis mennyiségben. Összesen közel 4000 hektáron termelik ma, természetesen messze a legelterjedtebb a Tokaji borvidéken, ahol 65%-át képezi a telepítéseknek. Ezt követi Somló és utána leggyakrabban a Balaton északi partján fordul elő.

Milyen bor készíthető a furmintból?

A furmint egy nagyon sokoldalú szőlőfajtánk, amit jól mutat az, hogy a teljesen száraz bortól, az egészen édes, kifejezetten magas cukortartalommal rendelkező eszenciáig készülnek belőle borok, így a mindennapi és ünnepi felhasználása is nagyon változatos. A könnyedebb, egyszerűbb ízvilágú száraz, félszáraz vagy félédes furmintok a mindennapok kellemes kísérői, amelyeket fiatalon, általában a legutolsó évjáratokból érdemes választani. A furmintról elmondható, hogy magas savak mellett viszonylag testes borokat produkál, szárazboroknál a semleges stílusának köszönhetően kiválóan bemutatja a termőterületet, főleg a fent említett területeken érzi jól magát. Aromatikáját tekintve gyakran birsalma, birskörte, őszi- és kajszibarackkal jellemzik.