A házi egér rágcsálóféle, amely nemcsak az éléskamrákban és a pincékben, de a szántóföldeken és a gabonatárolókban is komoly károkat képes okozni. A Föld száz legkárosabb invazív faja között tartják számon.
A házi egér vagy laboratóriumi egér (Mus musculus) rágcsálóféle, gerinces növényevő állat. Míg a mezőgazdaságban komoly kártevőként tartják számon, a biológia és az orvostudomány számára igen fontos modellszervezet. Úgy tartják, hogy ez a második legnagyobb egyedszámú emlősfaj az ember után. Mindig az emberekhez közel lakik, akikkel úgynevezett asztalközösségi kapcsolatot tart fenn. A házi egér igénytelenségéből és erőteljes szaporaságából kifolyólag szerepel a Föld száz legkárosabb invazív fajának listáján.
A házi egér életmódja
A házi egér laza szerkezetű kolóniákban él. Kelet-Európában, nyáron az egyes populációk mezőkön és réteken tanyáznak, de az ősz beálltával lakóépületekbe és padlásokra húzódnak. A házi egerek szürkületkor és az éjszaka első felében a legaktívabbak, napközben többnyire búvóhelyükön rejtőznek. Igen jól másznak, gyorsan futnak és úsznak. Rendkívül elővigyázatosak, a hagyományos csapdákkal nem könnyű elkapni őket.
A házi egér elterjedése
A házi egér Északnyugat-Afrika, Spanyolország és Kelet-Ázsia sztyeppjeiről és félsivatagaiból származik. A lakóházak közvetlen közelében mindenütt megtalálható. Az Arktisz és az Antarktisz területén, valamint néhány esőerdő borította területen, ahol emberek sem laknak, ott a házi egér nem telepedett meg. A szabadban a bozótosokban, a gabonatáblákon és a dűnék között él. Mint valaha a pusztákon élő állatnak, nedvességre alig van szüksége, és szinte mindenütt talál megfelelő búvóhelyet.
A házi egér táplálkozása
A házi egér eredetileg csak vadon növő füvek magvaival táplálkozott, étrendjét rovarokkal egészítette ki. Mostanra a táplálékát főleg magvak, gabona és emberi élelmiszerek alkotják, de még a szappant is képes hasznosítani. Általában nem halmoz fel készleteket. A patkányokhoz hasonlóan veszélyes lehet az ember egészségére nézve: ürülékében betegségeket okozó csírák tenyésznek, a megrágott élelmiszerekben pedig a penész telepszik meg. Legfőbb ellenségei: a macska, a nyest és a gyöngybagoly. A szabadban 1,5-3 évig él.
A házi egér fajtái
A házi egérnek három fő alfaja van: a kelet-európai, a nyugat-európai, a délkelet-ázsiai házi egér, illetve az Arab-félszigeten egy negyedik alfajt is számon tartanak.
A házi egér szaporodása
A házi egér az ivarérettséget 6 hetes korban éri el. A párzási időszak többnyire az egész évre kiterjed. A vemhesség 19-20 napig tart, ennek végén a nőstény 8-10 utódot hoz a világra. Évente ötször, de akár többször is ellik. Igen nagy egyedsűrűség esetén a rangsorban alacsonyan álló példányok szaporodóképessége csökken. Csak a domináns nőstények fialnak, de ők is kevesebbet, mint rendesen. Az állomány ily módon önmagát szabályozza, nagy összeomlások nélkül, tehát folyamatosan alkalmazkodik a változó körülményekhez, ezért is nagyon nehéz a házi egér kiirtása.
Az utóbbi években egyre gyakoribb a rókák előfordulása, ami már veszélyt jelent az endemikus fajnak számító havasi mormoták állományára.
A ragadós száj- és körömfájás vírusának vektorai lehetnek a szőr, a toll, de akár az ici-pici lábak is.
Túlzott elszaporodásuk gyengíti a vízfolyások töltéseit és károsítja a szántóföldeket.
A nutria megjelenése a Balaton vízgyűjtőterületén komoly aggodalmakat vet fel, hiszen az állat súlyos gazdasági károkat okozhat.
Sem az emberektől, sem pedig a kamerától sem tartanak a Tatán megtelepedő hódpatkányok..
A Richmondi Egyetem kutatói egy rendkívül érdekes kísérletet végeztek, amelyben vezetni tanították a rágcsálókat.
A szakértő szerint a 2025-ös év még az előzőnél is gyengébb lehet, hacsak nem jönnek ki hamar az új pályázati kiírások.
A kiskertek művelése az öngondoskodáson túl állandó elfoglaltságot és új célt is adhat a hátrányos helyzetű családoknak.
A gazdasági helyzet, a fogyasztói tudatosság növekedése és az egészséges életmód iránti igény együttesen formálják át a húsfogyasztási szokásokat Magyarországon.
Volumenében továbbra is takaréklángon van a termékpálya, értékben pedig még csökken is.
2023-ban olyan megállapodás született a WWF és a K&H között, amelynek célja a biodiverzitás fontosságára való figyelemfelhívás.
Az elmúlt évek időjárási anomáliái – különösen a csapadékszegény, aszályos tavaszok – folyamatosan növelik a posztemergens gyomirtási technológiák jelentőségét a kukoricatermesztésben.