Az őzek üzekedési időszakában a vadgazdálkodási szakemberek különös figyelemmel követik az állomány alakulását. Bár a somogyi bakok trófeaminősége továbbra is megfelelő, a populáció csökkenése már vármegyei szinten is egyértelműen kimutatható. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár statisztikái szerint Somogyban jelentős visszaesés tapasztalható: míg 2016-ban 4292 őz került terítékre, addig a 2023/24-es vadászati évben ez a szám már csak 2884 volt. A bakok esetében 1771-ről 1362-re csökkent a terítékre hozott egyedek száma, és hasonló tendencia figyelhető meg a suták és gidák esetében is.

Sugár László, a MATE Kaposvári Campus professor emeritusa, aki öt évtizede foglalkozik őzekkel, rámutat, hogy a probléma gyökerei mélyebbre nyúlnak.

A gazdák hozzáállása sem mindig segítő: sokan csak kártevőként tekintenek az őzre, nem partnerként

- fogalmazott a somogyi szaktekintély. A szakember szerint különösen veszélyesek a pocokgradációs időszakok, amikor a mezőgazdasági területeken elhelyezett rágcsálóirtó szerek az őzállományban is súlyos károkat okoznak. Előfordult, hogy aranyérmes bakokat találtak elpusztulva szabálytalanul kihelyezett pocokméreg közelében. A modern mezőgazdasági gyakorlatok - a nagy táblák, a hosszú ideig üres földek - szintén kedvezőtlenül befolyásolják az őzek élőhelyét.

A mezőgazdasági kerítések és villanypásztorok további veszélyforrást jelentenek, gyakran halálos csapdaként működve a nagyvad számára. Kaposvár környékén néhány éve még 80-100 egyedből álló őzcsapatokat lehetett megfigyelni, ma már ez ritkaságnak számít.

Bár egyes területeken betegségek is hozzájárulnak az állomány csökkenéséhez, Sugár László szerint nem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni a negatív tendenciát. A vadbiológus átfogó, hosszú távú együttműködést sürget a vadgazdálkodók, mezőgazdasági szereplők és szakmai szervezetek között a probléma kezelésére.