Közönséges magyal

A közönséges magyal az Aquifoliales rendben a magyalfélék magyal nemzetségének típusfaja. Nyugat- és Dél-Európából származik.

A közönséges magyal jellemzői és termesztése A közönséges magyalt Magyarországra dísznövénynek hozták be, de helyenként kivadult. Elsősorban bükkösökbe és tölgyesekbe települ be, de az erdőszéleken is képes meggyökerezni. A közönséges magyal cserje vagy ritkán legfeljebb 8 m magasra megnövő, tövétől ágas, örökzöld, kúp alakú fa. Fiatal hajtásai zölden pelyhesek, az idősebb ágak szürkék. Ágrendszere erősen elágazó, tojásdad, fényes, bőrnemű, sötétzöld, hullámos szélű leveleinek nyele rövid. A hullámosan fogas leveleken a fogak hegye tüskés - ez viszont elsősorban a fiatalabb példányok földközeli leveleire érvényes: az idősebb bokrokon és a magasabb ágakon többnyire egyszerű, ovális levelek nőnek. A közönséges magyal termése élénkpiros, 8-10 mm hosszú bogyó, aminek a csúcsa bemélyed, a virágok sok nektárt termelnek. A közönséges fagyal ágait használhatjuk díszítésre, terméseit pedig szeretik a madarak! A bogyók mérgezők számunkra, erre figyeljünk! Ültetéséhez világos, vagy félárnyékos helyet válasszunk, jól érzi magát lombos fák alá ültetve, aljnövényzetként is. Biztosítsuk számára a növekedéséhez szükséges megfelelő teret mivel terebélyes növény.

A közönséges fagyal átlagos vízigényű növény, az idős növényeket elég tartósan száraz időszakokban öntözni, a fiatal növények rendszeres öntözést igényelnek. Ültetőközegként a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talaj megfelelő számára, ilyen ültetőközegben fejlődik igazán szépen. Fiatal példányai érzékenyek a téli fagyokra, ezért ezeket célszerű lombréteggel takarni. Kártevők közül az aknázólégy, a pajzstetvek és a takácsatkák támadhatják meg, szaporítása pedig dugványok segítségével történik.