Ló

A ló egy olyan háziasított állatfaj, amely a történelem során munkában és háborúban egyaránt segítette gazdáit. Mostanra egyre inkább jellemző a terápiás célú hasznosításuk is.

A ló (Equus caballus) az emlősök osztályának a páratlanujjú patások rendjéhez, ezen belül a lófélék családjához tartozó faj. A törzsfejlődés során kialakult ló ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. Legközelebbi rokona a vadló (Equus ferus). A háziasított alfajt házi ló névvel különböztethető meg (Equus ferus caballus). A történelem során a ló inkább munka- és fegyvertárs volt, mint táplálék. Különböző célokra különböző fajtákat tenyésztettek ki, amelyek vérmérsékletük szerint több típusba tartoznak. Lehetnek hidegvérűek, melegvérűek, nemesvérűek, pónilovak. Használták és ma is használják őket munkához, harchoz, sporthoz és szabadidős tevékenységekhez. Sok helyen a lovak munkáját gépek vették át, de vannak olyan körülmények, ahol a ló még mindig jobban megfelel a célnak, mint egy gép, ezért ott lovakkal dolgoznak. A házi ló anatómiailag a vadlóval azonos, azonban a háziasítás és a különböző használati funkciók miatti fajtakialakítás okán eltérő testfelépítéssel rendelkezik, mely fajtánként más és más küllemet eredményezhet. 

A ló életmódja

A lovak minden esetben csoportban élnek, mivel - prédaállatok lévén - a magányosságtól félnek. A lovak nagyobb csoportját ménesnek nevezzük. A lovak egymás közötti viszonya meghatározott. Minden lónak megvan a maga hierarchikus helye a ménesben, amely meghatározza viselkedését. Általában a lovaknál is van főnök, a ménest egy idősebb kanca vezeti. Ha valamelyik másik ló is vezér szeretne lenni, akkor harccal döntik el ki lehessen az. A csődörök feladata az, hogy megvédjék a ménest a ragadozókkal szemben. Ha támadást észlelnek, akkor elöl futnak a kancák, és hátul a csődörök. Ha nincs veszély, akkor a családok elkülönülnek. A ló ösztönösen elsősorban futással védekezik a ragadozókkal szemben.

A lovak képesek fektükben és állva is aludni. A ló egyedül nem alszik jól, de a ménesben az alvók álmát őrök vigyázzák, így akik alszanak, azok mélyebben alszanak, mert ha ragadozó jön, az őrök riasztanak. Képesek a teljes alvásszükségletüket rövidebb szakaszonként fedezni. A teljes idő erősen változó, de a háziló átlagos napi alvásszükségletét 2,9 órára teszik. Akár 15 órán át is állva szendereghetnek, és néhány percre-órára lefekszenek.

A ló előfordulása

A lovak fejlődésének kiindulópontja Észak-Amerika lehetett, innen terjedtek el Eurázsiába és Afrikába. Az utolsó jégkorszag végén, amikor a kontinenslemezek szétváltak, az egyes területek lótípusai párhuzamos, de elkülönült fejlődésnek indultak. Mivel Ausztrália több millió évvel azelőtt vált le az őskontinensről (még mielőtt a lovak odáig eljuthattak volna), ezért a 18. századig, az első telepesek megjelenésének idejéig, arrafelé nem is léteztek lovak. Észak-Amerikában a vadlovak kihalása után az európai telepeseknek köszönhetően terjedtek el ismét a lovak.

A ló táplálkozása

A ló növényevő állat. A hagyományos fő eledelek a széna, a szalma és a zab, ami mellé még késztakarmányt adnak. Ehhez többnyire zabot használnak. Lehet adni a lovaknak más növényeket is, és melaszt is. Kenyeret nagyobb mennyiségben nem szabad etetni. Emellett az egyéni szükséglethez kell igazítani a táplálék mennyiségét. Így a csikók, a növendékek, a vemhes és szoptató kancák több fehérjét igényelnek; ellenben a sportlovaknak többletenergiát adó táplálékra van szükségük. Sportlovak esetén vigyázni kell a nedves táplálékkal, zöldtakarmánnyal, mert ha túl sok, akkor romlik az állóképesség és a ló is lassabb lesz. Idős korban romlik a táplálék felszívódása, így ezt is figyelembe kell venni. Az ásványi anyagok pótlását segíti a nyalósó. A lovak csak a tiszta nátrium-kloridból álló sótömböket nyalogatják. A lovak képesek naponta testtömegük 2-2,5%-ának megfelelő száraz tömegű táplálékot elfogyasztani. Egy 450 kg testtömegű ló napi 11 kg száraz tömegű takarmányt fogyaszt. A munkától függően ehhez még abrakot kell adni.

A ló fajtái

A ló fajtáit többféle szempont alapján csoportosíthatjuk. A melegvérű lófajták közül nemzetközileg elterjedt az arab ló és az angol telivér, a magyar fajták pedig a kisbéri félvér, gidrán és a nóniusz. Hidegvérű lófajtának számít a belga-ardenni ló, magyar hidegvérű ló pedig a muraközi ló, a percheron. További csoportot képeznek a pónifajták: shetland póni, welsh póni, és más fajták.

A lófajtákat egy-egy feladatra tenyésztették; jellemzőiket az adott feladathoz igazították. Az erős, de kifinomult andalúz lovat lovagláshoz, a nehéz hidegvérűeket nehéz kocsik húzására és mezőgazdasági feladatokhoz. További fajtákat a könnyebb mezőgazdasági munkákra, könnyebb kocsik húzására vagy utazólónak, különböző sportágakhoz, vagy egyszerűen csak kedvencnek. Egyes fajtákat több évszázados szelekcióval és keresztezéssel alakítottak ki, mások csak nagyon kevés ős leszármazottai.

A ló szaporodása

A ló emlősállat, melynek szaporodása történhet természetes vagy mesterséges fedeztetés útján. A mének folyamatosan nemzőképesek, a kancák viszont csak az ún. sárlás időszakában termékenyíthetőek eredményesen, amely 18-23 naponta kb. 3-10 napig tart. A kancák sárlási ciklusa tavasszal kezdődik egy nagyon erős és hosszú sárlással; a későbbi sárlások alapból egyre gyengébbek, de ezen alakíthat az időjárás és más körülmények. Istállóban tartva és táplálékkal bőségesen ellátva a kancák még télen is sárlanak. Szülés után 5-10 nappal a kancák ciklusa újraindul. Az első szülés utáni sárlást csikósárlásnak hívják, és többnyire a szülés utáni 9. napon kezdődik. Ha ilyenkor befedezik az anyát, akkor könnyebben válik meg a már megszületett csikótól.

A vemhesség 336 (320-355) napig tart; szilaj ménesben ez akár 336-392 nap lehet. Az ikerellés nagyon ritka, kivételes esetben hármasikrek is születnek. Egy szülés a ménesben elindítja a szülések sorozatát. A közelgő ellés jelei a horpaszok beesése, a fartő besüllyedése a farok mindkét oldalán, továbbá a kitőgyelés és a péra (a nemi szerv külső része) megduzzadása. A tünetek általában az utolsó héten megerősödnek, de már hetekkel korábban jelentkezhetnek. A fedeztetés pontos idejének feljegyzése ezért nagyon fontos mozzanat. A kedvező anatómiai tulajdonságok miatt a kancák könnyen ellenek, de felléphetnek komplikációk ellés közben, ezért a vemhesség utolsó napjaiban ajánlatos a kancákat állandó megfigyelés alatt tartani. A kancák egyedül, sötétben és nedves helyen szeretnek szülni.

A kanca akár egy héttel előbb is tejelhet, máskor pedig csak az ellés után indul meg a tej, ez idő alatt a csikót mesterségesen kell táplálni. A csikó a születés után nem sokkal már feláll.