A sás a perjevirágúak rendjébe, a palkafélék családjába tartozó növénynemzetség. Fűszerű megjelenése miatt kiválóan mutat díszkertekbe, de kerti tavak mellé is ültethetjük.
A sás jellemzői
Rokonaitól, a perjeféléktől (Poaceae) jól megkülönbözteti a sást az, hogy nincs üreges szalmája: szárát mindig bél tölti ki. Virágai külön termőszáron fejlődnek, külön a sárga, porzós és külön a termős füzérvirágok. Utóbbiak eleve termésre emlékeztető, tömlőcske alakúak, a felfújt tömlőből csak a bibeszál áll ki. A legtöbb sásfaj mocsarakban, lápokban, egyéb vizes élőhelyeken nő, ezekben gyakran dominálnak - több fajuk azonban erdők aljnövényzetében, illetve sziklákon alkot összefüggő gyepeket.
Csekély ásványi tápanyagigénye miatt a legtöbb sásfaj érzékeny a műtrágyákra, a meszet is beleértve. Műtrágyázás hatására populációik gyorsan csökkennek, mert a tápanyagigényesebb fajok elnyomják őket. A sás Japánból származik, így a melegen kívül alig igényel bármit, szobanövényként is tartható. A jó minőségű általános virágföld megfelelő. A sásnak melegre és jó szellőzésre van szüksége.
A Portfolio Csoport december 1-3-án rendezi meg Siófokon a hazai agrárium egyik legnagyobb és legrangosabb szakmai eseményét.
Tényleg fügére és olajfára kellene lecserélni a hagyományos fajtáinkat?
A kukorica betakarításában egyre nagyobb szerepet kapnak a nagyobb teljesítményre képes, hatékonyabb és a változó körülményekhez jobban alkalmazkodó vágóasztalok.
A klímaváltozás és a vízhiány miatt már nem elég önmagában a magasabb terméshozamra törekedni.
A szakmai munka megerősítését, a szervezet átalakítását és a működési költségek jelentős csökkentését tűzte ki célul a NAK új vezetése.
