A sás a perjevirágúak rendjébe, a palkafélék családjába tartozó növénynemzetség. Fűszerű megjelenése miatt kiválóan mutat díszkertekbe, de kerti tavak mellé is ültethetjük.
A sás jellemzői
Rokonaitól, a perjeféléktől (Poaceae) jól megkülönbözteti a sást az, hogy nincs üreges szalmája: szárát mindig bél tölti ki. Virágai külön termőszáron fejlődnek, külön a sárga, porzós és külön a termős füzérvirágok. Utóbbiak eleve termésre emlékeztető, tömlőcske alakúak, a felfújt tömlőből csak a bibeszál áll ki. A legtöbb sásfaj mocsarakban, lápokban, egyéb vizes élőhelyeken nő, ezekben gyakran dominálnak - több fajuk azonban erdők aljnövényzetében, illetve sziklákon alkot összefüggő gyepeket.
Csekély ásványi tápanyagigénye miatt a legtöbb sásfaj érzékeny a műtrágyákra, a meszet is beleértve. Műtrágyázás hatására populációik gyorsan csökkennek, mert a tápanyagigényesebb fajok elnyomják őket. A sás Japánból származik, így a melegen kívül alig igényel bármit, szobanövényként is tartható. A jó minőségű általános virágföld megfelelő. A sásnak melegre és jó szellőzésre van szüksége.
Nehéz évet zárnak a hazai tejtermelők, hiszen az önköltség alatti felvásárlási árak és az aszály okozta takarmányhiány egyszerre terhelik a gazdaságokat.
Ismét a magyar vidék értékes szereplőjévé válhat, de ehhez sok szereplőt kellene összekapcsolni.
Karácsonyra ismét mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk a magyar családoknak, a dióbél ára egy év alatt 20 százalékkal emelkedett.
Jelentős mértékben visszaesett az inputanyagok forgalma Magyarországon 2026 harmadik negyedévében.
A mélyponton talán már túl vagyunk, de a következő fél év még rendkívül nehéznek ígérkezik.
